Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Dabóci Mária: A felelősség forrásainál
A FELELŐSSÉG FORRÁSAINÁL 1981-ben sugározta a tv a „Nukleáris forradalom” c. sorozatot. A második részben fölvetették az atomenergiával, annak pusztító lehetőségeivel kapcsola ban a tudósok felelősségének a kérdését. Ott C. F. von Weizsäcker lényegében ugyanazt mondta el, amit Heisenberg idéz tőle az első atombomba ledobását köve ő beszélgetéseikből: „Hahn levertsége teljesen érthető. Legnagyobb felfedezésére mindörökre árnyékot fog vetni a tegnapi iszonyatos visszaélés. De kérdés, hogy joggal érzi-e magát vétkesnek? Vétkesebb-e egyáltalán, mint mi valamennyien, akik az atomfizika területén dolgoztunk? Mert hiszen egytől-egyig felelősek vagyunk a történtekért...” (Rész és egész, 265. o.). Dürrenmatt a „Fizikusok”-ban első hallásra mintha valami mást mondatna Mőbiusszal: „Engem csak a tudomány szabadsága érdekel és semmi más. Hogy ki biztosítja ezt a szabadságot, az már nekem egyre megy. Kiszolgálok minden rendszert, amelyik engem békén hagy. Tudom, napirendre került a fizikusok felelőssége. Egyszerre belépett világunkba a rettegés, és egyszeriben erkölcsösek leszünk. Badarság. A mi dolgunk csak az, hogy elvégezzük az úttörő munkát; a többihez semmi közünk. Hogy aztán az emberiség tud-e járni a neki épített úton, az már az ő gondja, nem a mienk." Az utolsó megjegyzése azonban itt is megsejtet valamit a közös, s már nem is elsősorban a fizikusokat, hanem a mindnyájunkat érintő felelősségből. „Mert hiszen egytől-egyig felelősek vagyunk" saját életterünkön azért is, hogy hogyan használjuk föl a korunk íudománya-technikája adta lehetőségeket, de bizonyos szempontból még a tudomány és technika embereinek a tetteiért is, hiszen ők is ennek az emberi közösségnek a tagjai. — V. F. Weisskopf is rávilágít tűnődéseiben arra, hogy a tiszta fizika nem áll önmagában, mindentől elszigetelten: „A fizika nemcsak az igazság keresése, a fizika lehetőség arra, hogy uralkodjunk a természeten; a két szemlélet nem választható el egymástól. Valaki azt mondhatná, hogy a fizikus keresse csak az igazságot és hagyja a természeten való uralkodást másra. De ez a magatartás csak kerülgeti a témát és nem számol a valósággal. A fizikában és a legtöbb tudományban az a lényeg, hogy nemcsak megismertet a természet titkaival, hanem mélyen belenyúlik a cselekvés körébe: az életbe, a halálba, a visszaélésbe és a bonyolult emberi viszonylatokba." (My life as a Physicist) Ezekben a bonyolult emberi kapcsolatokban pedig a fizika egyrészt mindnyájunkat érint, másrészt pedig mindnyájunk felelősségére is támaszkodik. — Megjegyezzük még, hogy az atomenergia korában sem ennek embertelen, felelőtlen felhasználása az egyedüli fizikai veszély, amely az emberiséget fenyegeti. „A többi veszély a háborúhoz viszonyítva kisebb ugyan, bekövetkezésük azonban sokkal bizonyosabb" — mondta a Nobel-díjas Gábor Dénes 1972-ben, a Royal Societyben tartott előadásán. Ezekkel szemben is — környezet- szennyezés, nyersanyagkészlet kimerítése stb. — a felelősségteljes emberi magatartás lehet a hatásos ellenszer. De hát hol fakad és miből táplálkozik ez a felelősség? Szükséges a szó jelentésének mélyére néznünk, különben nagy eséllyel érvényben marad ma is Vörösmarty megállapítása: „Szavak, nevek, ti ronttok minket el' (Csongor és Tünde), tudniillik azzal, hogy kényelmesen rájuk hagyatkozunk s használjuk őket anélkül, hogy valóban megfontolnánk mindazt, amit kifejezni szeretnénk velük. — Amikor a felelősségvállalás szilárdabb megalapozásának mikéntjét keressük, az elsők között merül föl a kérdés; Miért felelős egyál alán az ember? Mindenki, bárki. És mi lehet felelősségének az alapja? Heisenberg föntebb idézett könyvében írja, nem a fizikáról, hanem emberi magatartásokról tűnődve, hogy „Csak a természet törvényeivel összhangban lenne szabad rendeznünk a tényeket és a gondolatokat . ..” (255. o.). A természet törvényei magával a természettel adottak, azt óvják a lét széles skáláján, abból olvashatók ki. Az emberi természet is tényekben, létadatokban beszél. Hajlandóságok, ösztönök és a különböző alkalmasságok képviselik hangját, amelyet az értelem felfog. A természet ösztön- szerűen fölismert, majd megfogalmazott utasításai, — amelyek alkalmasak arra, hogy az emberben élményszerű irányítóvá váljanak és életének rendezésénél segítségére legyenek — lesznek a reá vonatkozó természeti törvények. Az ember tehát nem azáltal emelkedik környezete fölé, hogy nincsenek megfelelő, magatartására vonatkozó törvényei. Léteznek ilyenek. De míg a fizika természettörvényei fizikai szükségszerűséggel érvényesülnek, az ember nem kapja kényszerítő erővel a reá vonatkozó törvényeket. A természet minket nem alakított olyan készre és nem állított olyan, a legapróbb részletekig meghatározott kapcsolatokba, mint pl. a méh-társadalmat. A valóság azt bizonyítja, hogy a természet csak alkalmassá tette az embert bizonyos személyek közötti viszonylatokra, de ezek kialakítását és rendezését nem maga végezte el. Az emberi természetbe írt természeti törvények szabad hozzá49
