Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Kipke Tamás: Az atomenergia: kihívás az egyházak számára

mint az embernek (a keresztényeknek — az egyháznak is) szóló elháríthatatlan kihívás áll elibénk.

„Az én személyes álláspontom az atomenergia kérdésében az utóbbi években (a szó jó értelmében) egyre radikálisabb lett”—vallja Altner — „Minél inkább kirajzolódnak az atomerőmű-rendszerek körvonalai, annál inkább erősödnek kételyeim, ellenérzéseim.” — Nem egy előreláthatólag és viszonylag biztonságos erőmű ellen hadakozik. Sokkal inkább a tendencia nyugtalanítja, hogy az egyre növekvő energiaszükségletet atomerőművek egész sorának üzembe állításával akarják megoldani.

Probléma-katalógus 1. — Rövidlejáratú nyereség — hosszantartó károsodások, a következő generációk egészsége — felelősség a Teremtés Ura előtt; — 2. a viták tárgyilagossága; a nyilvánosság átfogó és folyamatos tájékoztatása különösen az üzembiztonság (veszélyek) kérdésében: — 3. a kutatások jelenlegi állása: tekintettel a becsült energiaszükségletre, új energiaforrások felkutatása, a radioaktív hulladék szállítása, tárolása és végső elhelyezése;

— 4. a gazdaság fejlesztési irányai: gazdasági növekedés, személyes fogyasztás.

Ezek a szempontok a délnyugat-németországi Freiburg melletti Wyhl közelében tervezett erőmű építése ellen tiltakozók érveiből adódnak, amihez két katolikus és két evangélikus püspök, Schäufele, Moser, illetve Clss és Heidland — közös pásztorlevelében szól hozzá. Véleményük azonban általános érvényű az egész világ felé. — Nem húzódhatunk félre a problémák elől csak azért, mert nem vagyunk szakértői a gazdasági és technikai kérdéseknek — szögezik le a püspökök. Igaz, az utóbbi kérdésekben szakértők nyilatkozataira hagyatkoznak, s egyáltalán csak akkor szólnak technikai vonatkozásokról, amikor a szakértői vélemények is ellentétesek. — Sokkal inkább, de legalábbis elsősorban egy általánosabb, teológiai és morális probléma-megközelítéssel élnek.

„Az atomenergia kérdését tágabb összefüggéseiben kell szemlélni — írja a fentebb megnevezett négy püspök Stuttgartban, 1977. februárjában keltezett levelében. — Az emberiség történelmének döntő órájában vagyunk. Amit most cselekszünk, az meghatározó lehet az utánunk következő generációk életére. Ha jobb, értékesebb, emberségesebb jövőt akarunk, akkor egy új életstílust kell magunkévá tennünk. Mi kell ehhez?

Több információ,

több önkritika,

több figyelem a miénktől eltérő gondolatok iránt,

több önálló kezdeményezés,

több érzék a közjó iránt.

Ezeknek a követelményeknek kell megfeleljünk, hogy az emberre bízott teremtést gondozhassuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus szabadít fel, s ugyanakkor kötelez is minket erre a feladatra."

Az atomerőművek létesítése, üzemeltetése nem elhanyagolható kockázattal is terhes

— nem tagadják ezt a reaktorok tárgyilagos hívei sem. Egy esetleges baleset következményei roppant súlyosak lehetnek. Erre utal az a néhány eset, amiről a világ közvéleménye értesülhetett, s nem lehetünk biztosak abban, hogy nem tör éntek esetleg hasonló vagy súlyosabb katasztrófák, melyekről tapintatosan nem szóltak a hírek. — A radioaktív hulladék kezelésének megoldása egyelőre szakemberek szerint sem megnyugtató (s kérdés persze, hogy kit, mi nyugtat meg .. .).

Az ún. technikai civilizáció válságát — e problémákat tekintve — abban láthatjuk, hogy csak egyre növekvő energiaigénnyel működőképes, s szembekerül azzal a kihívással, hogy ennek egyelőre beláthatatlan árát megfizetheti-e, illetve rátestálhatja-e a jövendő emberiségre.

Átfogó ökológiai szemlélet szükségességét hangsúlyozzák egyaránt a különféle egyházi megnyilatkozások is. Ennek alapja, hogy az ember felelős az őt körülvevő természetért. A kereszténység — mint azt az egyik idézett dokumentum taglalja — elhatárolja magát attól a romantikus szemlélettől, amely a természetet mint valami abszolút jót tekinti, s azt kijátssza a „megromlott ember"-re| szemben. Nem, a környező természet ugyanúgy jó is és rossz is, mint az emberi természet. Nem végcél, mégis „valódi érték". Nem egyszerűen csak terepe az emberi tevékenységnek, nem puszta eszköz, amelyet használva önkényesen kihasználhat. Sokkal szorosabb és kölcsönösnek tetsző kapcsolat van ember és természet között. Az ember, amikor a természet ellen vét, önmaga ellen vét. A természet az emberi felelősség kibontakozásának (egyik) terepe.

Ha az egyház így tekint a természetre — márpedig ennek számos bizonyítéka van: egyebek mellett Assisi Szent Ferenc élete és tanítása, valamint az a tény, hogy két évvel ezelőtt Ferencet az ökológia védőszentjévé nyilvánította a pápa, — akkor ebből egyfajta természet46