Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 1. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: Az erőszak és a boldogságok

Figyeljük meg, hogy Máté és Lukács hogyan mutatja meg a kapcsolatot Krisztus misztériuma és a boldogságok és öröm témája között. „Dicsőítlek Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosok és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsiknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így te szett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja' (Mt 11,25—27; Lk 10,21—22). Ez a szöveg eredetileg talán himnusz volt. Az öröm az Atya akaratából származik, aki kinyilatkoztatja magát a kiváltságos kicsiknek és szegényeknek. A kinyilatkoztatásban a Fiú működik közre, akit az Atya vonz. A Fiút azonban a nagyok és hatalmasok megvetették. Máté a közös szöveghez hozzáfűz még egy részt és úgy mutatja be Jézust, mint az elsődleges Szegényt, aki gondoskodik azok nyugalmáról, akik szenvednek és feléje tartanak (Mt 11,28—30). Ezek a terheltek, megfáradtak, a szegények, akikhez az örömhír szól. Lukács pontosan mégha ározza, hogy ez az óhajtott boldogság csak útban volt az Isten felé, efelé törekedtek az üdvtörténet legnagyobb képviselői (próféták, királyok ...), de csak Krisztus szegényei nyerték el (Lk 10,23—24). Az evangélista itt a „látni" és „hallani" igét használja, amely a kinyilatkoztatás szótárának két tipikus szava. A „boldogság" a „szegényekhez" társul, mert ez csak a szegények és alázatosak és a Fiú közötti találkozás által jön létre.

A szegények boldogságának tanúi

Lukács evangéliumában a megtestesülés „ikonját” két egymást köve'ő tablón tárja elénk, s a szegénységnek és örömnek a színeivel festi le. Leírja az emberek legszegényebbjei és a szegénységben megtestesült Isten Fia közti találkozást. Erzsébet így üdvözli Máriát: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki" (Lk 1,45). A boldogság valóság lett Mária számára, az Ige testet vett méhében. „Hinni 1 számára nemcsak a szív és lélek alávetettségét jelenti, hanem asszonyi létének legteljesebb átadását az Igének, akinek test szerint anyja lett. Boldogsága saját magát átadni, valóra váltani az „Úr szolgálója ’ állapotot (Lk 1,38), hogy anyja legyen szegénységben. Ennek a kivételes anyaságnak a boldogsága semmi emberire sem támaszkodik: üdvözlégy, kegyelemmel teljes, Veled van az Úr! Szegénysége ellenére Máriát eltölti az öröm, amint a Magnificat kifejezi. A Mindenható indította el ezt a nagy művet, Ö tekintett le alázatos szolgálóleányára és nagy dolgokat cselekedett (Lk 1,48—49). Az anyaságnak ebben a boldogságában mindig találkozásról van szó. A „közelség boldogságáról” a megtestesült Igével való rokonságról lehetne itt beszélni. Ez a boldogság költözik a szegények, az elnyomottak, az alázatosak és szelídek leikébe is. Az idős Erzsébet méhében is örömében megmozdul a gyermek, amikor Máriával találkozik (Lk 1,41). A pásztorok a nagy öröm üzene ét hirdetik, amely minden népnek szól (Lk 2,10). Az agg Simeon kezébe veszi a Gyermeket, Izrael világosságát és dicsőségét, ezért Simeon az első, akihez Jézus szava szól; boldog a szem, amely látja, mit ti láttok (Lk 10,23). Simeon ezért énekli: látta szemem üdvösségedet (Lk 2,30). Hasonlót mondhatunk az öreg Annáról, aki dicsérte Istent és beszélt a gyermekről mindenkinek (Lk 2,38). A szegények boldogsága ez, amely Krisztus elfogadásában és saját magának teljes átadásában áll. Lukács még jobban aláhúzza ezt, amikor egy asszony boldognak mondja Jézus Anyját. Jézus válasza: Hát még milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát és hűségesek maradnak hozzá (Lk 11,28). Hallgatni és megtartani, ez tesz Jézus tanítványává, testvérévé, vagy anyjává. Mária teljesen valóra váltotta.

De akinek megadatott ez a boldogság, azok sem kivételek a szenvedés alól. Keresztelő János Heródes börtönébe kerül. Jézus üzeni neki: Boldog, aki nem botránkozik rajtam (Mt 11,6). Akiket Jézus kiválasztott, azok még nagyobb szenvedést látnak. Az asszonyok között áldottnak azonban hamarosan tőr járja át szívét, amikor aggódva keresi Fiát, aki Atyja házában akart tartózkodni (Lk 2,48—50). A szegények is, akik hallgatják a Hegyi beszédet, megtudják, hogy gyűlölet, megvetés, szégyen lesz az osztályrészük az Emberfiáért. Ez a boldogság kíséri mindazokat, akik kapcsolatban vannak Krisztussal. Elénk tárul az első keresztények életében a szenvedés és az öröm. Gyalázatot szenvednek az apostolok Jézus nevéért. Pál és Barnabás örömmel viselik el az üldöztetést. A sok szorongatás ellenére is túlárad Pál apostolban az öröm (2Kor 8,2). A tesszalonikai hívekről is ezt olvassuk (iTesz 1,6). A szegények és boldogok népe a szenvedésben megélt boldogságról tanúskodik a Zsidókhoz írt levélben (Zsid 10,32—39). A tanúságtétel folytatódik megszakítás nélkül a mártírok, a szüzek és remeték, és minden szent életében. Idézhetnénk itt Szent Ferenc beszélgetését Leone testvérrel a „tökéletes örömről ’. A tanúságok mind azt bizonyítják, hogy a keresztények hogyan élik át e két paradox igazságot. A legfontosabb mindig a teljes és elhatározott tartozás Krisztushoz, aki testében elszakíthatatlan kapcsolatra lépett a fájdalommal és örömmel és ez tapasztalható az egyháza tagjaiban is. A Krisztushoz

43