Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerényi Lajos: Élményszerű istentalálkozások

ha csak annyi jelét látnám Istennek, mint egy igen távoli örökmécs fénye, hinnék. Majd pár hét múlva: ha saját lábamon le tudnék menni Máriagyűdre, hivő lennék. — Tüdőrákos volt, egyik tüdeje már szinte hiányzott, a másik sem volt egészséges. - Egyszer azután a beteg eltűnt. Közölték: hazavitték. Kb 4 hétre rá még maradt egyetlen szentostyám és bementem a még hátralévő osztályra. A nővér közölte, hogy van egy súlyosan vérző férfi betege. A megjelölt szobába lépve Pista bácsit, a régi beteget találtam, ült, halálsápadtan. Semmi kétség, halálveszély. Odaléptem hozzá és közöltem: Pista bácsi most nem szólalhat meg. Bánja meg bűneit csendesen, én feloldozom. Határozott fejmozdulattal nemet intett. Leültem. Vártam. Pista bácsi, nem gyerek, tudja jól, életveszélyben van, béküljön ki Istennel. Még határozottabb „nem" volt a válasz. Tovább vártam kérve Jézust, segítsen. Ekkor tétován ennyit mondtam halkan: pedig véletlenül maradt még egy szentostya, azt szerettem volna odaadni. Abban a pillanatban könnyek jelentek meg révedező szeme sarkában és azok lassan kezdtek lefolyni arcán. Azonnal megértettem: a két személy találkozott. Itt a kegyelem órája. „Pista bácsi feloldozhatom, megbánja bűneit?" — kérdeztem. Mély ihletésű fejbólintása beleegyezést jelzett. Aztán véres nyelvére tettem az egyetlen szentostyát. A betegek kenetében részesítettem, végtelen örömömben megcsókoltam a homlokát. — Felesége a kórház udvarán odarohant és érdeklődött. Elcsukló hangon csak annyit tudtam mondani: minden rendben, elfogadta Jézust. Az asszony felkiáltott: Ó, hát mégis van Isten! — Napok múlva újra látogatni mentem. A szoba ajtajából bepillantottam. Pista bácsi élt, sőt nyugodt arccal ült látogatói között. Nem mertem bemenni, féltem, hogy mindent visszavon, hiszen jobban lett. Egy hét múlva mégis bementem hozzá. Csendben beszélt látogatóinak. Hallottam, hogy a Jóistent emlegeti. „Miről beszél Pista bácsi?" — kérdeztem. „Most mondom el mi történt velem azon a nehéz napon.” „Mondaná el nekem is — kértem — hiszen én sem tudom!" — Elkezdte: Hazakerültem, hogy egy ideig az otthon előnyei segítsenek. Egyik tüdőm már hiányzik. Egy napon déli órákban egyedül vagyok otthon. Feleségem dolgozni jár. Köhögési ingert érzek. Amit felköhögtem, vér volt. A következő köhögés után szinte sugárban tört fel a vér. Soha, de most véletlenül hazajön a feleségem. Azonnal telefonál a mentőknek. Máskor 15—20 perc, most 5 perc és jönnek. Itt a kórházban még véletlenül, időn túl itt az engem kezelő orvos. Ezt mondja nekem: szerencséje van, egy injekció véletlenül elbújt itt a szekrényben, ami most életet ment. Még nem eszméltem ekkor. De röviddel ezután belép hozzám a tisztelendő úr és ezt mondja: Pista bácsi, véletlenül maradt még egy szentostya a maga számára. Ekkor ébredtem fel: Hát te Pista: ennyi véletlen, nem lehet véletlen teérted Ekkor biztosan tudtam és megértettem, hogy van Isten, velem van. Nagyon boldognak és nyugodtnak éreztem magam. — Sok év múlva találkoztam újra vele. Hite csak úgy ragyogott szavaiból, mindenütt apostolkodott és hirdette Isten nagy tetteit. — Nem kell különös kommentár ehhez a megrázó történethez. Az istenélmény szinte minden betegágyon előbb-utóbb megvalósul, ha nem is ilyen látványos módon.

VALLANAK A FIATALOK. Kb. 40 fiatalt kértem meg a minap, valljanak írásban, névtelenül hitük okáról, következményéről és élményszerűségéről. Húsz percnyi idő állott rendelkezés sükre. Vallomásaik meglepetést jelentettek. A mai fiataloknak igenis van istenélményük. A Szentlélek működik a ma fiataljaiban is.

— 1 Természetfölötti hitem oka: hogy megtapasztaltam a Természetfölötti létezését az életemben külső jelek és belső változások alapján; — következménye: hogy életem irányítását, döntéseit, akaratomat, vágyaimat rábíztam Istenre, aki azóta intenzíven foglalkozik velem, megszabadít rossz irányú törekvéseimtől, tiszta lapot adott, és azóta növelj bennem az Ő jelenlétét; — élményszerűsége: hogy egyre többet hallom a belső hangot, ami nem az én fantáziám, mert ha úgy teszek, amint hallom, az mindig helyes és igazolt, viszont ha ellene mondok, akkor is rá kell jönnöm, hogy mégis úgy lett volna helyes (konkrét vezetésekre gondolok: „Tedd ezt, menj el valakihez...”). Mióta az Úrra bíztam életem, előtte nem tapasztalt módon, személyesen nekem szól a Szentírás, imáim élővé lettek, Jézus közeli valóság és tapasztalom a Szentlélek működését. A világ fontossága elmúlt, viszont Isten kezéből fogadom külső körülményeimet, s így megszabadultam a „krumpli, liszt és más semmi” életmódtól. Tapasztalom az állandó fejlődést a szeretetben (a jézusi szeretetben) és ez az életem.- 2. Természetfölötti hitem oka: Krisztus meghalt értem a kereszten, és én az ő halálának jelentőségét — kegyelem útján — elfogadhattam; — következménye: sok szeretetet kaptam Tőle, és ez a szeretet lassanként működni kezdett bennem, átalakított és a körülményeimre is kihatott. Átalakította dolgaimhoz való viszonyulásomat. - Mássá tett és tesz. Amik eddig fontosak voltak, már nem azok. Más lett fontos számomra; élményszerűsége: A „másság" rengeteg élményt ad. Elkezdtem templomba járni. Megszűnt a haláltól való félelmem. Embereket ismertem meg, akik komolyan veszik Jézust. Lelki testvérekre találtam, akiktől Jézus szeretetét kaptam. A velük való találkozás mindig nagy öröm. — Elkezdtem a Bibliát

269