Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerényi Lajos: Élményszerű istentalálkozások

olvasni. Eleinte nem nagyon értettem, de az idők folyamán egyre többször kaptam az Ige által üzenetet. Isten szeretetét tapasztalom ezáltal. — Kikerültem korábbi magányosságomból, önsajnálatomból. Az emberek felé nyitottság váltotta fel zárkózottságomat. A Szentlélek erejét tapasztalom ebben. — Átalakult a szüléimhez való viszonyom is. Már nem hibáikat veszem csak észre, hanem a hibák ellenére (bennem is vannak jócskán) tudom őket szeretni Jézus segítségével. — 3. Természetfölötti hitem oka: neveltetésem vallásos irányba terelt, vagyis az istenes dolgokkal való foglalkozás ismerős gondolat volt számomra. Programmá lett a transzcendens gondolatkörrel foglalkozás, az „önjobbítás”. A neveltetés, a finomságok, apró rezdülések iránti fogékonyság, a mások örömének észrevétele, szerencsétlenségükkel együttérzés — röviden a jólelkűség irányába hatott. Olyan emberi értékrendszer alakult ki bennem, amely megkö­zelítette a kereszténységét, illetve alkalmassá vált az arra való átalakításra. Ezen a talajon az isteni kegyelem talán nem útszélre hullott vetőmag; - következménye: egy olyan lelki- ismereti rendszer, amely - legalábbis remélni szeretném — nem alszik el. Az Istenhez való közeledés, illetve a Tőle való távolodás megnyugvásomat vagy nyugtalanságomat eredmé­nyezi. Érzelmileg is magaménak vallom az „ügyet”. Életem enélkül nem lehet sikeres, és ha ezen a téren sikeres vagyok, emberi sikertelenségeim nem lehetnek földresújtóak; — élmény­szerűsége: egy mátrai naplemente, nehéz vizsga alkalmával „Deus ex machina”, egy-egy váratlan nyugodt, békés pillanat. AZ ISTENÉLMÉNYEK INTENZITÁSA. Nem mindenkinél egyforma az istenélmény. Talán nem is a mélysége különbözik, hanem színes volta, megfogalmazása és az egyén élmény­kifejezése Egy valószínű: mindenkinek szüksége van sors-eseményekre, valamire vagy vala­kire, ami és aki az Istent megtapasztalhatóvá teszi. Ráébresztik, hogy „él az Isten, él a Meg­váltó", hogy vele a Golgota-utak is a megváltás felé vezetnek. — Az események általában sorsot érintőek, melyek a személyes Istent elénk, minket pedig eléje állítanak. A közvetítő személyek különbözőek, de több a lehetőségük az ún. Isten embereinek, akik hitüknél és életszentségüknél fogva felkiáltójelek. — Gyakran a Szentírás teszi „láthatóvá" a bennünk élő Istent. Súlyos rákos beteg férfi boldogan vette ki fiókjából a Szentírást: „Ez az én gyó­gyító vigaszom" — mondta. Aztán kinyitotta és megmutatta, azon a napon melyik mondat adott neki erőt. Zsoltárrészlet volt kb. ezen szavakkal: bízva bízzál, Istennek gondja van övéire. Vannak, akik nem fogalmaznak. Mély, átélt pillantás, fejbólintás a válaszuk, esetleg egy meleg mosoly. Ilyenkor a lelkipásztor boldog. Azonnal megérti, hogy a szenvedő ember meg­tapasztalta az Istent. Benne megnyugszik, komolyan elhiszi, hogy tud róla és nagypéntekére húsvétot fog ajándékozni. — Van, aki várja, örömmel, kíváncsian várja az isteni üzenetet. Mégis vitatkozik, ellentmond, néha gúnyolódva provokál, de hallani akarja Őt, éppen az ő problémájára a válaszát. Akár mert a világnézete került válságba, akár mert a szenvedés­nek nem érti a miértjét, akár mert megtört hite okoz sivár, kilátástalan jövőt. - Ha azután a válasz hiteles, és rezonanciát éleszt, akkor jelenkezik az élmény. Az az istenélmény, ami­ről már nehéz beszélni, amit nehéz megfogalmazni. — Hogy mi juthat eszünkbe ilyenkor, mi­lyen érzés tölti be őket, mi élményük tartalma, — csak következtetni lehet. — A kis Maria Noéi (1967) 12 esztendős korában egy tavaszi reggelen, amikor iskolába megy, betér a templomba. Előremegy a Jézus Szíve oltárhoz, ott letérdel és kéri a Jézushoz való hűség kegyelmét. Ettől a perctől kezdve lett nyugtalan, de nagyon boldog istenkereső. Ő maga így ír erről: „Amikor Isten lelket lehelt belém, ezt nagyon hevesen tette. Sohasem tértem magamhoz Isten leheletétől. Nem szűntem meg gyertyalángként reszketni.” — Felismerés, vi­lágos megértés jár az Istenélménnyel. Bölcsesség, annak biztos megértése, hogy szeret az Isten. Érti, hogy a szenvedés megtisztulás, Isten oltókése, engesztelési lehetőség. Nemcsak érti, de szenvedélyes szeretettel éli is. VACÓDI-HAMIS ISTENÉLMÉNYEK. Az istenélmények valódiságát azáltal lehet megkülön­böztetni az ál-élményektől, hogy nem első és kizárólagos bennük az érzelem; mindig együtt van ott a hűség és a kitartás is: a kötelességteljesítésben, az állhatatosságban. - Jelen van az őszinte és alázatos önismeret és bűntudat. Prohászka Ottokár a nagy misztikus így ír erről: „A szem, mely égre nézett, Istenre nézett, a Végtelen erején, szépségén felragyo­gott. Könnybe lábadt, mihelyt önmagára tekintett." — Hamis istenélmény az, amely a fen­tieket elmeilőzve, csakis különös mély érzésekre, rendkívüli jelenségekre (nyelveken beszó­lás, gyógyítás, extázis) gondol. A hamis misztika minden időben veszélyes volt, mert a szent­ségek vételének elhagyása, különcségek, önhitt felsőbbrendűségi érzés járhat vele, és ha a rendkívüli érzések elmaradnak, esetleg vége mindennek. Weöres Sándor istenélménye, misztikája három kötetes művéből nagyszerűen kiragyog. Egy alkalommal írói estjén a kérdezés és beszélgetés idejében én is felszólaltam. Bemutat­270

Next

/
Thumbnails
Contents