Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz" (Ter 32,37)
és ezzel is mélyül a Vele való kapcsolatom. Imádságra késztet az is, ha valami szerencsétlenség történik, vagy éppen nagyon örülök valaminek. Istennel való kapcsolatomat rontja, ha pl. nem olvasom rendszeresen a Szentírást, nem járunk olyan társaságba (hittanra), ahol Istenről van szó, vogy éppen a rendszertelen imádkozás. Akik megtalálták, tovább keresik öt (egyetemisták ill. egyetemista korúak)- SE ISTENT, SE JÉZUST NEM TUDNÁM MAGAZNI Ö az enyém, őt nem tudják elvenni tőlem. Vele olyan a kapcsolatom, mint a legjobb barátommal. Tehát Nála jobbat elképzelni sem tudok. Valaki, aki akkor is szeret, amikor nem érdemiem meg. Őt bármikor, bárhol el lehet érni. Imáim különbözőek. Sokszor csak hálaadás az imám. Úgy tudok akárminek is örülni, de főképp akkor, ha valakin segíteni tudtam, bármilyen kicsit is. „Istenem köszönöm, hogy nekem adtad meg azt a lehetőséget, hogy épp X-en segíthettem.” Minden napban van valami csodálatosan szép, — ez egy ajándék, amely nem mindig jut el a címzetthez, örömömben nagyon szeretek imádkozni. Ha valami nagyon nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, akkor is hálát adok Istennek, hogy az úgy történt, ahogyan ő akarta. Nem szoktam Vele vitatkozni, de néha alkudozom Vele... Szomorúságomban is nagyon tudok örülni. Ez furcsán hangzik, de így van. Ha szomorú vagyok, elmondom, nagyon fel tud vidítani. Talán igazából még nem is találkoztam Vele, de a szele már megcsapott. Törekszem keresni, Neki szolgálni. Nekem Isten nem csupán menedék, hanem egy olyan barát, aki mindig talpon van, akihez bármikor becsengethetek, lehet, hogy épp azért rázom fel éjjel, hogy az örömömet megosszam Vele.- ,,A BOLDOG FÉNY.” Mióta egy vallásos fiatal társaságba kerültem, értettem meg, hogy mit is jelent a hit. Az volt olyan nagy hatással rám, hogy láttam a szemükben a „boldog fényt”, amikor Istenről beszéltek. Ekkor értettem meg, hogy mégis van Valaki, aki több mint az ember fizikai léte. Szüleim jó indítást adtak de szükségem volt erre a társaságra, hogy felfogjam a hit valódi értékét, Isten nélkül sivár lenne az életem, így viszont megtaláltam értelmét.- AMIT SZAVAKKAL NEM TUDOK KIFEJEZNI, AZ IS ÖSSZEKAPCSOL ŐVELE, összekapcsol Vele egy kisgyermek mosolya, egy nem várt jó szó, vagy egy belső hang, biztatás: „ne félj!”, egy eszembe jutó szentírási idézet, vagy énekszöveg, a közös ima éppúgy, mint az egyéni, a hallgatás és a cselekedet, a jó szó, amely szeretettel tölt el: arra indít vagy azt kelt bennem. Jó megélni, hogy szeret az Isten. Jézus mindenkit tárt karokkal vár és mindig ajándékoz valamit.- A VELE VALÓ KAPCSOLAT MEG VÁLTOZTATJA AZ EMBEREKKEL VALÓ VISZONYOMAT IS. Amíg csak kötött imádságot mondtam, hiszen nem is tudtam jó ideig, hogy más is van, addig olyan távolságban éltem Istentől, hogy majdnem elszakadtam Tőle. Nem éreztem közelségét, sőt semmit. Csak a szokás mondatta velem az imát és emiatt jártam misére is. Később rájöttem az ima örömére egy rét kellős közepén ülve és akkor kezdtem rácsodálkozni a világra, hogy milyen gyönyörű is az egész természet, a legegyszerűbb élőlény is, amit kaptunk. Azóta sokkal több dolognak tudok örülni, ritkábban van rossz hangulatom. Persze ennyire nem rózsás minden, hiszen a környezet, amiben élek, főleg az egyetem légköre, egészen más. Az ember sokszor úgy érzi: egy ember sincs a földön, akinek elvei, céljai megegyeznek az enyémmel, ilyenkor van szükség legjobban Istenre. A Vele való kapcsolat megváltoztatja az emberekkel való viszonyomat is. Képes vagyok minden emberhez úgy odafordulni, hogy ő eredendően jó, hogy meg lehet változtatni, hogy nemcsak ő a hibás, ha rossz. A segítés, a reményt-adni tudás, a másikra figyelés, ez mindmind közelebb viszi az embert Istenhez. Elég, ha beszélek Róla valakinek, Isten olyan gondolatokat ad a számba, hogy én magam is meglepődöm és tanulók belőle. Ezek tartoznak a legnagyobb élmények közé. Saját magamban veszem észre az Istent. Mióta közelebb kerültem Istenhez, megtanultam kedvesnek lenni a másik felé, megdicsérni valakit, nyíltnak lenni, törődni valakivel és ez örömmel tölt el, ha nem is tudja állandóan a lelket tartani bennem.- A GYÓNÁSSAL EGY KICSIT MÉG BAJBAN VAGYOK. Három éve kerültem be egy kiscsoportba. A hittanosok közül vegyes, válogatott társaság volt. Csak egy-két embert ismertem. Először nem is fogalmazódott meg bennem, hogy mit várok az egésztől. Azt hiszem, inkább a társaság miatt, hogy barátokat szerezzek, azért jártam el minden alkalomra. Ott kezdtem el gondolkodni és imádkozni. Nagyon sokat kaptam hangosan imádkozó társaimtól, így kezdtem tanulni imádkozni, beszélgetni Istennel, nem csak kéthetente, az ilyen alkalmakkor, hanem máskor is, amikor eszembe jutott. Eljutottam fél év után odáig, sok kegye262
