Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz" (Ter 32,37)
- TÖBB IDŐT KELL FORDÍTANOM RÄ. Az utóbbi időben meglehetősen ellaposodtam, kiszáradtam. Ennek okai: 1. Sokat kellett tanulni, 2. mindent olvastam, de Bibliát nem, 3. mást fontosabbnak tartottam, s így mindig csak késő este maradt idő az imádságra. Hónapok után most rájöttem, hogy imádság nélkül nem tudom élni hitemet, hitem nélkül pedig nem tudom élni életemet sem. Ami imaéletemet elősegíti, az főképp a Biblia, a más emberekkel való értékes beszélgetés; ami hátráltatja, az a rossz időbeosztásom és az, hogy Jézushoz eddig mindig inkább mint fogalomhoz imádkoztam, s nem mint szív a szívhez. Istennel való kapcsolatomat a szentmise tartja leginkább életben- A CSENDET MÉG NEM TUDTAM MEGTALÁLNI. Nagyon sokszor nehezemre esik az imádság, és csak néha érzem, hogy „megérintett az Isten". A közösségi ima sokat segít. Sokszor sikerült befele figyelni a közös zsolozsmán. Otthon nem tudok imádkozni: reggeli és esti imáimat elhadarom a közhelyszerű kérésekkel és hálákkal együtt. A csendet még nem tudtam megtalálni. Nem tudok csendben imádkozni, elmélkedni. Sokszor sajnálom rá az időt.- ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATOM ÉS IMAÉLETEM PERIODIKUSAN VÁLTOZIK. A rövid fellendüléseket hosszú vagy gyors hanyatlás követi, aztán stagnálás a mélyponton. Majd az egész kezdődik elölről. A legmélyebb időszakban a vasárnapi szentmisén kívül, szinte semmi kapcsolatom nem marad Istennel. Ez aztán hamarosan zavarni kezd. Általában nehezen jövök rá, hogy mi is a bajom, csak azt látom, hogy minden összejön. Kezdek keresni valami megoldást és idővel (nem mindig) rájövök, hogy sokkal mélyebb kapcsolatomnak kellene lennem Istennel. Valami daccal keveredő szégyen választ el Istentől. Nagyon sokat segít rajtam a közösség ill., ha valaki mondja, kezdj el imádkozni.- LE KELLENE ÜLNI EGYMÁSSAL SZEMBE ÉS BESZÉLGETNI. Istennel való kapcsolatom nagyon sivár. Nem tudok igazán imádkozni, szeretettel beszélgetni Istennel. Nekem sokat segítene, ha sokkal többet beszélgetnénk erről a szeretetről é,s többet is gyakorolnánk azt. Le kellene ülni egymással szembe és beszélgetni. A szeretetet is csak úgy gyakorolhatjuk, ha jobban ismerjük egymást. Ha többet érezném az igazi szeretetet barátaim és mindenki iránt, akkor jobban érezhetném azt is, hogy Istent mennyire szeretem, és, hogy Isten menynyire szeret engem Amíg ezt nem érzem igazán, nehéz nekem jól imádkozni. Van, amikor ráérzek az Ö szeretetére és nagyon elcsodálkozom annak nagyságán. Sajnos, ez nagyon ritka. Biztos az én hibám is, hogy nem figyelem kellőképpen, de törekszem, hogy változtassak rajta.- AKKOR ÚGY BELE TUDOK JÖNNI. Az imádság, szerintem, az Istennel való kapcsolat megerősítése, az Istennel való beszélgetés, ezért én egyedül jobban szeretek imádkozni. Istennel való kapcsolatomat akkor érzem a legerősebbnek, amikor elalvás előtt, este kötetlen szövegű imádságot mondok. Akkor úgy bele tudok jönni, és ilyenkor elég messzire eljutok az Isten felé. A zsolozsmát viszont azért szeretem, mert ott együtt van a társaság é-s közösen imádkozunk. Egészen más érzés így együtt imádkozni, mint misén.- EZ A KAPCSOLAT SZÁMOMRA IGEN FONTOS, de sajnos egyszer gyengébb, máskor pedig erősebb Vannak napok, amikor csak este, lefekvéskor jut eszembe Isten, ilyenkor nagyon elszégyellem magam és hosszas imádkozásba fogok. Ha nyugalmasabbak napjaim, többször eszembe jut Isten. Ilyenkor imádkozni kezdek és elgondolkodom az addig eltöltött óráimon, mit tettem jól és mit helytelenül. Az imádkozást és gondolkodást akkor szoktam abbahagyni, ha már érzem, nem igazán figyelek. A vasárnapi szentmisén is előfordul, azon kapom magam, hogy csak gépiesen mondom az előírt szöveget. Ezen úgy segítek, hogy egy pillanatra elhallgatok, magamba mélyedek és azután már tényleg odafigyelve imádkozom. Számomra akkor legszorosabb a kapcsolat Istennel, amikor Krisztus Testét veszem magamhoz. Ugyanis ilyenkor hosszasan imádkozom és sokat saját szavaimmal. Áldozás után pedig felfrissültnek érzem magam, és újult erővel kezdem azt az időszakot, ami a következő áldozásig előttem áll.- HOGY MILYEN AZ ISTENNEL VALÓ VISZONYOM? JÓ. DE EZT NEM TUDOM MIHEZ MÉRNI. Azt hiszem, Önélküle nem tudnék élni értelmes életet. Míg kisebb voltam, mindig szüleimtől kértem tanácsot, védelmet Most ezt a szerepet Isten veszi át életemben, habár még nem teljesen vette át. Kicsit nehéz írni kapcsolatomról, mert változó. De persze ez csak tőlem függ. Néha teljesen megfeledkezem Istenről, máskor pedig (sajnos ez ritkán van) egészen el vagyok telve vele (pl. lelkigyakorlat után).- ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATOMAT EGYRE ERŐSEBBNEK ÉRZEM. Ehhez hozzájárulnak a különböző vallásos, vagy legalábbis Istenhez fűződő könyvek, filmek. Rám ezek nagyon tudnak hatni. Egy-egy ilyen könyv után az imádságban is közelebb tudok kerülni Istenhez 261
