Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - KÖRKÉP - Rezek Román: Teilhard de Chardin Ómega pontja
kai inkább, mint bármikor: az Ómega-Krisztus ragyogja be és irányítja életemet, az Egyetlen Végső Elem, a Krisztusi Energia". Amikor pedig „dialektikus lépésekkel” eszmélődik erről az Ómegáról (M/6,147—158), újra és újra meglátja, hogy 1. az Ómega immanens, világunk- ban-dolgozó is, 2. föltétlenül transzcendens is, és 3. végtelen fokon, személyesen-létező is. Más szavakkal kifejezve: „Az Ómega olyan bonyolult Egység, amely természetes is, egyház- ban-élő-természetfölötti is, és szentháromságos-isteni is... A Pléróma, a világ végső beteljesedése, Krisztus eljövetelekor, szintén az Ómega-Krisztus közvetítő szerepére fog megvalósulni" (M/7,155—158) A jövő irányai és az Ómega-Pont „A végső Központ az emberi aktivitás számára utat nyit a Visszafordíthatatlanba s ezért nélkülözhetetlen (íme, ez a jövő legfőbb követelménye!) ahhoz, hogy a Halál árnyéka ellenére is megőrizzük életkedvünket (le goűt d'avancer), hogy a jövőnek reflexívvé vált, vagyis tudatos evolúciója felé haladjunk" (M/5,98), tudva azt, hogy az Ómega-Pont a földi gondolat kritikus és végső érési pontja; visszafordíthatatlanságot (halhatatlanságot), polaritást (egy végső Pólus felé tartó, növekvő tudat-emelkedést) és egy-leikűséget (minden ember egyesülését a szeretetben) ajánl fel számunkra (vö. M/11,71—92). Teilhard nagyon hangsúlyozza, hogy „metafizikánk végeredményeként" (M/11,87): immár keresztény szempontból nézve, az Ómega-Pont nemcsak „Parúzia-Pontként” ajánlkozik (Krisztus végső, győzedelmes eljövetelét jelzi előre), de — „metafizikai szempontból" a „Plé- romizáció Első Oka és Forrása”, vagyis minden létezőnek végleges beteljesedést akar biztosítani (uo.). Világos, hogy maga az Ómega „szoros értelemben véve kívülesik azon a tapasztalati folyamaton, amelyet lezár" (M/8,47), — Tehát durván „a kérdés mellé beszél” az (pl. Eigen- Winkler A játék c. könyv 339—340. lapjain, Gondolat, 1981.), aki azt mondja, hogy „Teilhard de Chardin páter ’Ómega’ pontját, mint tudományos tézist, nem támasztják alá a molekuláris biológiai kutatások eredményei". Erre igen-igen egyszerű a válaszunk: 1. az „Ómega" pont Teilhard világképében sosem volt „tudományos tézis”, és 2. Teilhard — bár még nem láthatott le Monod zseniális (de végeredményben megtévesztő) kutatómunkájának végpontjaira, de azt nagyon is hangsúlyozta, hogy az anyag-partikulák mélyén (és máshol is) a véletlennek van nagy-nagy szerepe (lásd tanulmányunkat a Golen Károly szerkesztette, az Ecclesiánál megjelenő nagy kötetben: Találkozásom Teilhard-ral). Végül pedig: 3. még Nobel-díjasoknak is jó volna elolvasniok Teilhard minden írását, s akkor nem írnának le az előzőhöz hasonló kijelentést. Mert Teilhard Ómega-Pontja az, aminek itt most egészen röviden bemutattuk, s amilyennek Teilhard — élete végén — két nagy tanulmányában is összefoglalja: Az Anyag Szíve (M/13.) és Az Evolúció Istene (M/10.) c. írásaiban. Amikor pedig sok-sok ellenszenvre talált az ő Ómega-Krisztusa miatt, nyugodtan vette tudomásul, hogy „kételyeink és bajaink is az egyetemes beteljesedés váltságdíja és szükséges kelléke. Ha így van, akkor elfogadom: végigjárom ezt az utat, amelyről egyre biztosabban tudom, hogy látóhatára mindinkább ködbe vész. íme, így hiszek én” (M/10,58.). Viszont — ugyanakkor: legutolsó írásának (A Krisztusi, 1955 március) legutolsó mondata ez: „Az Igazságnak elég egyszer egyetlen szellemben megjelennie, hogy aztán soha semmi se tudja megakadályozni, hogy mindent meghódítson és lángba borítson” (M/13,46). Szeretnénk, hogy Teilhard „ómegás Igazsága" sose tűnjék el lelkűnkből! Rezek Román Az Ige emberré születése az emberiség számára új erő forrása lett. Ez az erő mindenki előtt nyitva áll, Szent János szavai szerint: Hatalmat adok nekik, hogy Isten fiaivá legyenek. Az ember másokkal együtt él, dolgozik, alkot, szenved, küzd, vétkezik, szeret, gyűlöl és kételkedik, elesik és felkel. — Fogadjátok el az emberre vonatkozó teljes igazságot, amelyet karácsony éjszakáján hirdettek ki! Tiszteljétek ezt a misztériumot. Engedjétek, hogy ez a titok minden emberbe behatoljon. II. János Pál pápa 243
