Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - KÖRKÉP - Rezek Román: Teilhard de Chardin Ómega pontja
természetes ember, midőn látja Teréz haldoklását. Az Igazságosság szemszögéből nézve azonban a Szeretet végső titkait megérteni nem lehet. Az a Teréz, aki leplezetlenül feltárja szenvedéseit és oly félelmetes képeket fest azokról, — az ellenszolgáltatásról is vall. önfelajánlására nővére, Pauline adott engedélyt, aki abban az időben főnöknője is volt. Teréz hozzá intézte önéletrajza A. kéziratának e befejező szavait: — Drága Anyám, ön, aki megengedte nekem, hogy így ajánljam fel magamat a Jó Istennek, tud a kegyelemnek azokról az áradatairól, vagy inkább óceánjairól, amelyek lelkemet elöntötték. . . Ó, azóta a boldog nap óta úgy érzem, hogy a Szeretet pillanatról pillanatra megújít, a bűnnek a nyomát se hagyja meg benne, ezért nem félek a tisztító tűztől sem ... Ó, milyen édes a Szeretet útja ... A testi szenvedés é>s a lelki szárazság tizennyolc hónapon át tartó sarki éjszakája alatt egyetlen olyan megjegyzés nem hagyta el ajkát, amivel kétségbe vonta volna az Isteni Szeretet jóságát, a kegyelem jelenlétét, Isten gyengéd ráhajlását szenvedő szívére. Még a lelki elhagyatottság leggyötrőbb napjaiban sem. — Micsoda zene az én szívemnek Jézus hallgatása — írja egyik levelében. — Egy másik levelében így vall: — Nincsen messze, ott van, egészen közel mellettünk, néz bennünket, koldulja ezt a szomorúságot, ezt az agóniát. A lelkek, a mi lelkünk miatt van rá szüksége. — Ezért tudta legnagyobb szenvedései között is kimondani: — Mindaz, amitarról írtam, hogy szenvedni akarok, mindaz nagyon igaz.. . Nem vonom vissza: ki akarom magam szolgáltatni a Szeretetnek... Ó, nem vonom vissza Ellenkezőleg! — Utolsó szavai ezek voltak: - Ól... Szeretem őt... Istenem ... Szeretlek! Szenvedése és halála így vált a Szentlélek üzenetévé azoknak, akiknek testi és lelki állapotát megtapasztalta, útját megjárta: az Irgalmas Szeretet jelen van a kétely, az elhagyatottság — mai szóval: elmagányosodás leghidegebb és legvigasztalanabb sarki éjszakájában is. — Teréz így határozza meg önéletrajza lényegét: „ének az Gr irgalmáról”. Valóban az volt nemcsak az önéletrajza, de az egész élete, mindhalálig Messze, nemcsak tereken, de időkön is áthatoló, egyre erősebben zengő ének. Azok előtt, akik rá tudnak figyelni, olyan út tárul fel általa, amelyen a mai ember el tud indulni az Isten felé, aki szüntelenül hívja és maga felé vonzza a lelket. Sinkó Ferenc TEILHARD DE CHARDIN ÓMEGA-PONTJA Az Ómega problematikája Teilhard egyik legszebb és leginkább vitatott témája az Ómega-pont, amely szinte az egész világképének nagyszerű végeredménye. Már kiskorától szüntelenül hallotta, olvasta, majd tanította ennek a titokzatos pontnak jelenlétét, aki így szól: „Én az Alfa és az Ómega vagyok, a kezdet és a vég, ...aki van és aki volt és aki eljövendő...” (Jel 1,8; 21,6; 22,13). Olvasói elkerülhetetlenül kérdezik: vajon miért kutatta ennek a „mély Központnak” (M/7,25) olyan értelmezését, amely „éltető táplálékként” szolgáljon számára (M/1,124)? Miért akart „egyre jobban látni” (M/1,19) ezen a titokzatos területen is? Alapot keresett boldogságára, komoly vigaszt „a Világmindenségben elveszett atom (az ember) lényegbevágó nyomorára"? (M/4,56) Az Ómega egyre mélyebb értelmének „fölfedezése” (M/13,14) - látni fogjuk — betetőzi „tapasztalati kutatómunkáját” (sic!) és elviszi „lelki kalandjának csúcspontjára” (uo.), pedig (őt, a „naív optimistának” vélt emberkét) már-már elrémitette „az örök terek végtelen csöndje" {Pascal). E nagy „kaland” első fázisában az ómega az eljövendő emberiség végső kiteljesedését tárja Teilhard szeme elé, amit még el sem tudunk képzelni: aztán ez a messzimesszi jövőben (a földön, vagy másutt is? — élő vagy feltámadó?) emberiség végérvényesen — legalábbis nagy részében - egyesülni akar a végtelennel, Istennel; végül — hiszen maga Isten „láthatatlan” — ez az egyesülés az Isten-Ember Jézus-Krisztus eljövetelével válik lehetségessé ... íme, ezeknek a mindig pozitív dialektikai lépéseknek fokozatos — és néha visszaEz a néhány lap P. Rezek francia tanulmányának (66. o., Säo Paulo, 1983.) vázlata. Az M betű és a mellé írt első szám Teilhard Műveinek egyes köteteire utal, P. Rezek magyar fordításában. A második (és esetleg a harmadik) szám a lapszámot jelzi. {Szerk.) 240
