Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - KÖRKÉP - Barsi Balázs: A te arcodat keresem, Uram! (vö. 27,8)
maga Isten szerez közvetlen tapasztalatot az emberről. A Biblia nem ismeri Isten közvetlen megtapasztalásának fogalmát. A kinyilatkoztatáson kívüli vallások keresik Isten közvetlen megtapasztalását. A mai ember, sok keresztény istenkeresése, sajnos, a kinyilatkoztatás vilá- gánkívüli motívumokból és szemléletből táplálkozik. Ezért sok keresztény kortársunk szorongva keres olyan imamódot, meditációs módszert vagy közösségi életet, melyben valóban megtapasztalhatja Istent. Biztonságot keres pogány módra a bizalom helyett. Ez annyira átszínezi keresztény hitüket, vallásos életüket, hogy alig találják helyüket a „hagyományos” egyházakban. i |{ "$8 A bibliai kinyilatkoztatásban ezzel a mozqással pontosan ellentétes irányú mozgás megy végbe: nem az ember keresi Istent saját végességében, hogy megtapasztalhassa. Egyébként soha nem tudná, hogy most önmaga tudatalatti világát tapasztalja-e meg, vagy önmagát vetítette-e ki a mindenségen túlra Maradna az öntapasztalások és az ateizmus határain. A Biblia világában Isten akar találkozni az emberekkel. Isten keresi az embert öröktől fogva irgalmas szeretettel. Sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem kap kinyilatkoztatást az az ember, aki kinyilatkoztatást akar kapni. Isten belerobban életükbe a maga jeleivel, Ábrahámtól napjainkig. Az embertől csak azt várja el, hogy fogja jeleit. Ehhez pedig olyan nyitottság kell, melyet a gyermek képében mutat meg nekünk Jézus, aki először és minden előítélet nélkül néz a jelekre, a világra és még nem öltötte magára a szkafandert, mely megvédi a „felnőtteket" minden besugárzástól, a jelek legkisebb hatásától is. Az ember, vagy egy embercsoport, ha fogja Isten jeleit, elindul a hit útján, mely pontosan abban áll, hogy engedi magát megtapasztalni, kipróbálni Isten által. A zsoltárossal így szól: vizsgáld meg, Uram, szívemet! A Biblia szerint Isten akar közvetlen tapasztalatot szerezni az emberről. — Ábrahámtól, hitünk ősatyjától kezdve a képlet mindig ugyanez. Isten jelet ad, az ember válaszol rá, elindul Isten szavára, majd Isten próbáknak veti alá és kivizsgálja veséjét és szívét, és így az ember kipróbált ember lesz. Isten örül a kipróbált embereknek, mert megállták helyüket és ez az isteni öröm tükröződik vissza az ember lelkén ... Csak ez a visszavert fény, csak ez a követett Isten-tapasztalat létezik a Biblia szerint. A Biblia szerint az embernek nincs joga, sem képessége arra, hogy Istenről közvetlen tapasztalatot szerezzen itt a földön, Isten akar tapasztalatot szerezni az emberről, próbának veti alá (peirazesthai): tapasztalatilag akar megbizonyosodni arról, vajon ez az ember, akit egy küldetéssel megbízott, azon az úton jár-e, amelyet 6 jelölt ki neki. A Bibliát nem érdekli a „peira”, vagyis az Istenről szerzett közvetlen tapasztalat, de annál inkább a fentebb leírt ..peirasmos”, vagyis az ember megtapasztalása, kipróbálása Isten által. Ez a téma szövi át, tartja egybe a szent történeteket. — „Gondoljatok arra, hogy bánt Isten Ábrahámmal, hogy tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal, mert amint őket kifürkészte szívük titkában, minket sem büntet..." (Judit 8,26—27). — Jézus földi élete pontosan ezt tárja elénk. Földi életének nyilvános szakasza a megkísértés valóságával kezdődik és a kereszt botrányával fejeződik be. A megkísértés lényege az, hogy ne engedje magát kipróbálni Isten által, mint ahogy a pusztában vándorló Izrael, de ő „kiüresítette önmagát” (Pál) vagyis lemondva a közvetlen tapasztalatok csábító és csalóka világáról, magát engedte kipróbálni, kitapasztalni Isten által. Gyorsuló mozgással az ellenkező irányba halad — mint mi valamennyien —, amikor kiüresíti önmagát. A biztosítékok, a közvetlen tapasztalatok helyett a kereszt legsötétebb elhagya- tottságát meri vállalni, mert tudja, hogy ez az egyetlen Istent megillető válasz a teremtmény részéről. - Mennyire így igaz ez ránk nézve. Az akarat tisztátalan, a birtoklási vágy tisztátalan abban a világban, ahol az ingyenesség, a kegyelem, a találkozás, tehát a személyes kapcsolat megvalósul. Van személy, van bizalom, amely nem csal meg. Ez Isten ajándéka, aki egy életen át kipróbálta teremtményét: „a türelemből kipróbált erény fakad, ebből reménység" (Rám 5,3—.5). Tehát a ma divatos érzelmi önszuggesztiós alapon álló üdvösségtudatnak semmi komoly teológiai alapja nincsen. Mint szent (vagy nem is olyan szent) ragályt lehet ezt elkapni vallásilag túlfűtött, tiszta, de kevés önkontrollal rendelkező és kissé exhibicionizmusra hajló emberek csoportjától. Egy ima hatására hirtelen arra ébred az új tag, hogy ő üdvözül, Ez biztos és befejezett tény. Nem tudom, nem veszélyesebb-e ez az állapot, mint a halálos bűn, amelyből szabadulni szeretne az ember Tudniillik az előbb leírt „hivő" meg akarja kerülni Isten útjait, az Újszövetség üzenetét, mely szerint az öröm, a remény és a biztonság csak az elviselt próbák, sötétségek, éppen a tapasztalatról való lemondás nyomán születik meg. Jakab apostol pl. így figyelmeztet bennünket: „Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá” (1,2—3). 229
