Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: Mózes kapcsolata Istennel
gunkévá tesszük annak szellemét, úgy szert teszünk bizonyos megkülönböztetési készségre. Segítségünkre lehet továbbá a — jól, hitelesen megírt — szentek élettörténete is. A -szentek megtapasztalták az élő Istent, mi több a követelményeket támasztó Istennel találkoztak. Hol üzenetet kellett átadniok, hol pedig megbízatást kellett teljesíteniük. Természetesen nem hasonlíthatjuk ös-sze megunkat velük, de megtanulhatjuk tőlük megkülönböztetni a valótlant a valóditól. Elsősorban azok a szentek segítenek itt nekünk, akik maguk is hosszasan és fáradságosan küzdöttek meg az igazságért, és ezt önéletrajzukban rögzítették. Egy biztos: az olyan istenélmény, amely egyértelműen ellentmond a Szentírásnak és a hagyománynak, egészen bizonyosan önámítás számba megy. Az általános vallásos élmény és a tulajdonképpeni istenélmény között a lényeges különbség abban is megmutatkozik, hogy ez utóbbit mindig szenvedés, fájdalom, gyötrő keresés előzi meg, míg az előbbit nem. Mondhatnák, hogy ez általános törvény. Az embernek valamiképp ki kell lépnie az önelégültségéből ahhoz, hogy az élő Istennel találkozzék. Viszont éppen a szenvedésben éljük át leghatározottabban önmagunk elégtelenségét. Minden valódi istenélményben némiképp visszacseng Krisztus emberi tapasztalata, aki istenségének felmagasztalása által történő teljes megnyilatkozása előtt még így panaszkodott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Az istenélmény talán nem vezet el bennünket oly világosan és meggyőzően az Isten létének értelmi felismeréséhez, mint olykor az istenbizonyítás útja. Isten kellő pillanatban ugyan jelentkezik, de egyben el is rejtőzik. Ám a mély hithez, a bensőséges istenkapcsolathoz - a maga homályával is — mégiscsak az élmény útja vezet el a legbiztonságosabban. Schmaíovich János MÓZES KAPCSOLATA ISTENNEL Jézus, Sirák Fia így emlékezik meg Mózesről: Isten „megadta neki, hogy hallhatta szavát, és bevezette a felhő sötétjébe. Szemtől szemben adta neki parancsait...” (45,5). Milyen volt Isten kapcsolata a választott nép nagy vezérével, a nagy közvetítővel, s milyen volt Mózes misztikus megtapasztalása, erről vázolunk fel néhány gondolatot, amely nagy vonalakban A. Neher, L'expérience mystique de Mo'ise c írását tartja szem előtt (Lumiére et vie XXIV. (1975) 122. 36-47. o.). Három fő találkozást említhetünk meg Istennel, amely meghatározza Mózes életét. Az égő csipkebokornál találkozik Vele egy káprázatos jelenésben. — A Sinai hegy tetején hosszú és bensőséges a találkozás, közel az éghez, távol a földi világtól, böjtben és magányban. -A pusztában Mózes állandó dialógusban él Istennel, de lefátyolozza arcát, ha az emberek felé fordul. — Mózes életének e három momentumából ered a prófétának misztikus megtapasztalása. Az első csak pár pillanatig, a második több hétig, a harmadik pedig 40 évig tartott. Próbáljuk megközelíteni ezt a misztikus tapasztalatot a maga bibliai valóságában. A Mózest körülvevő csodák semmit -sem vesznek el az ő emberi és földi természetéből. így tapasztalata minden embernek nekünk is - példa és forrás lehet az elmélkedéshez. Az előkészület ideje és a meghívás Az égő csipkebokor eseményéig Mózesnek 80 éves koráig, életének kétharmadáig „egydimenziós" ember: nincs különösebb kapcsolata Istennel. Mózes élete mindaddig, amíg nyáját a Hórebhez tereli, a legkisebb nyomát sem mutatja „vallási” tapasztalatoknak. Igaz, Mózes születése és megmenekülése rendkívüli, de nem „Isten ujját" lehet fölfedezni abban, hanem inkább egy bátor asszony az események szereplője, aki szembeszegül a népirtó törvénnyel. — A családja körében, majd a fáraó udvarában történt nevelés kialakított Mózesben egy bizonyos ellenállást, talán azoknak az asszonyoknak a példájára, akik életüket kockáztatták az ő megmentéséért. Ezenkívül bizonyos belső szakadás is történt benne héber eredete és a rárakódott egyiptomi külső között. Ismerjük a történetet, amikor kimegy testvérei közé és az igazságtalanság láttára megöli az egyiptomit (Kiv 2,11). Később békíti a viszálykodó hébereket. A.z igazságtalanságba sohasem tudott belenyugodni. Midján földjén Jetró leányainak védelmére kel a kútnál a pásztorok erőszakossága ellen (Kiv 2,17). Jetró feleségül adja hozzá leányát és rábízza nyáját. Úgy látszott, hogy az idős pásztor -számára ezzel békés családi élet kezdődött és lelke lecsillapodott. De mégsem. Mózes lelkében a nyugtalanság tovább élt. Idegennek érzi magát Midján földjén, mint ahogy idegen volt Egyiptomban is. Elsőszülött fiának a neve utal erre: „Gersom225
