Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barsi Balázs: A Naptestvér éneke. Assisi Szent Ferenc és az anyagi világ
erőkhöz fordul, hogy tolmácsolják dicséretét. Azok képesek is közvetíteni, mert az Ige megtestesült. Az anyag és benne az ember a maga testével és pszichéjével az egyetlen út Istenhez, a megtestesült Igében adott lét és kegyelem erejével. Egyébként csak akkor lenne igazi ellentmondás az első strófa két állítása között, ha Ferenc birtokolni akarná Istent. Ö azonban elutasít minden birtoklást és hatalmat, mely személyekre irányulna. Az alá-fölé rendeltségi, hűbéri viszonyulást nemcsak egy kereskedő gyerekeként, egy felszabadult város polgáraként utasítja vissza, hanem az Evangélium egyetemes testvériséget hirdető szelleme miatt is. Testvéreit fratres minores-nek nevezte. Ez társadalmi, de ugyanakkor hitbeli állás- foglalása is volt. Nem engedi meg, hogy egyik testvér fölött a másik hatalmat gyakoroljon. A ferences elöljáró nem „följebbvaló”, nem is „prior1 (első), hanem guardianus (őr), akinek az a szolgálata, hogy „testvérei lábát mossa", — ahogyan Ferenc az Evangélium kifejezéseit használva szokta mondani. Mint nevelő világosan látta azt a veszélyt (ha nem is ismerte elméletileg), amelyet a gnoszticizmus jelent a kereszténység számára. Szerinte a kereszténység egyetlen és igazi ellensége: eljutni Istenhez Isten nélkül, az akarat egyetlen lendüle ével, vagy az értelem felismerése révén, mely rádöbben, hogy ő maga is Isten, illetve ő és Isten azonos. Ferenc érezte, hogy a vallásos ember igazi és legnagyobb kísértése az, hogy birtokba vegye Istent. Nem győzi óvni testvéreit az ilyen „lelki kapitalizmus" ellen. Lelkiveze.ésének központi témája, hogy a testvérek ne tulajdonítsák maguknak a jót, amit a kegyelem (Isten) bennük végbevisz. i Megtérésében nem mond le ambícióiról, sőt a legmagasabbat, az „Altissimust" veszi célba. Egész élete, fejlődése egye len hatalmas törekvés Isten felé, de egyre kevésbé a birtoklás szellemében. Ez szegénységének is legmélyebb értelme. Szegénységének csúcsára akkor jut el, amikor lemond Isten birtokló eléréséről, de nem a vele való találkozásról. — Ez az első strófa értelme. — A drámának nyoma sincs ebben a víztükör-nyugodtságú versszakban. A saját legmélyebb elfogadott és megtisz.ított törekvésével békül ki. Az Egyetemes Káptalannak írott levelében szinte teológiai megfogalmazását adja ennek a megközelítésnek: „Mindenható Isten, ... add nekünk., hogy nyomába szegődve a Te Fiadnak és kizárólag a te kegyelmedből eljuthassunk hozzád, Fölséges!" Áldott légy, Uram s minden alkotásod. Az előbbi doxológia után a kozmikus dicséretet ez a sor vezeti be. Nemcsak átvezető sor ez, hanem alapvető fordulat is a versben. Lemond a gnosztikus útról, s választja az in- karnációt, — az anyagi világba száll le. Ez az egyre lejjebb szálló ív végighúzódik a versen, és a „Földanya-nővér1 -nél, ille ve a Halál nővérnél éri el a legmélyebb pontot, ahol hirtelen, mint egy sötét alagút után, ismét megjelenik a doxológia, a fölséges Isten dicsérete. Ferencet egyedülálló szimpátia fűzi az anyagi világhoz. Ahogy Celanói Tamás írja: „Soha nem láthattunk hasonló érzelmeket az összes teremtmény iránt." A közvetítés, a közvetítő keresése, mélyebbről ered: a teremtményekhez fűződő testvéri-baráti viszonyból fakad. Ferenc extázisig tudott gyönyörködni a természetben. Ismét azt kell látnunk, hogy őbenne egységet alkotott a keresztény akozmikus, személyes misztika a kozmosz elragadtatott szeretetével. Éppen azért hozza kapcsolatba a dolgokat a szakrális világgal, mert lelke mélyén azonos húrt pendítenek meg. Ennek a kozmikus közvetítésnek tehát van pszichikai értelme is. A teremtmények a szakrális világot kifejező nyelvvé lesznek, mert a lelket bensőjének ősi erőivel hozzák kapcsolatba. Az „Áldott légy, Uram minden alkotásoddal" átvezető sor nemcsak egy kozmikus dicsérő énekbe vezet át, hanem a szerző belső világába is. Ferenc elfogadja és egyetlen járható útnak találja a világot és az emberi valóságot. Az egész verset két szó fogja át, a fölséges és az alázatos: Fölséges Isten... és: alázatosan szolgáljátok. Minden kozmikus valóság mögött pszichikai erők, az ember tudatala.ti mélységei húzódnak. Ferenc ezekkel kiengesz- telődve a rajtuk átszűrődő fényt látja meg. Áldott légy, Uram, s minden alkotásod, Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap, Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a te világosságod. És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A te képed, Fölséges. Az első kép, amely megjelenik, a Nap. A Perugiai Legenda és a Speculum Perfectionis szerint is Ferenc „úgy tekintette és azt mondta, hogy a Nap a legszebb minden teremtmény közül és leginkább hasonlítható Istenhez, ’mert’ a Szentírásban maga az Úr neveztetik Igazság Napjának, ezért tette címként a dicséretek élére, amelyeket okkor szerzett az Úr teremtményeiről, amikor az Úr biztosította őt országáról..." — Egy költői képet sohasem 16
