Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gál Ferenc: A hívő közösség erői
Mennyiben pasztorációs tényező az egyházi ének, zene művelése? Már a szemináriumi években fel kell készülnie minden kispapnak arra, hoqy milyen feladatok várnak rá az egyházi zene kialakítása, vagy továbbfejlesztése terüle'tén. Biztosan kell tájékozódnia, hogy állomáshelyének templomában alkalmazott énekek megfelelnek-e a szent, művészi és egyetemes feltételeknek, vagy érzelmes giccsek csupán az üres idő kitöltésére. Ez utóbbit semmi esetre sem szabad megtűrnie. Noha egyik napról a másikra nem lehet mereven kitiltani, lassú, kitartó munkával és új énekek tanításával átnevelhető a hivők közössége. A hívek éneklési stílusának fejlesztése. Az egyházközösségek kialakult énekgyakorlata a népének, ami elhagyhatatlan a hivő közösség vallási életéből. Biztosítja a gördülékeny- séget, természetességet, a magyar nép hagyományos énekstílusát. Csak élő hagyományból ismerhetjük meg a helyes éneklési stílust. A templomi ének gazdagsága a népének. Ez sem elhanyagolható pasztorális terület. Idézem nagy egyházzenészünk, Werner Alajos mondását: „Legyen gondod arra, hogy amit ajkad énekel, azt szívedben hidd is, amit pedig szívedben hiszel, azt bizonyítsd tetteiddel.” Segítségül szolgálna — főleg nagyobb templomokban —, ha visszaállítanák a régi énekiskolákat. Erre már sok dicséretes példa van szerte az országban. A buzgó papoknak még a kisebb templomokban sem lesz nehéz az ilyen „schola" megszervezése. Fiatalok, gyermekek általában szívesen gyűlnek papjuk köré és a közös munka mind a papnak, mind az ifjúságnak javára és örömére fog szolgálni. Nagy könnyebbséget jelent, ha a pap és kántor szorosan együttműködhetnek. Az istentisztelet zenéjének gondja nagyrészben a kántoré, — a magas szintű egyházi zenekultúra megismertetése és terjesztése mindenkor a pap dolga marad. Kiemelkedő szerepe van az egyházi ének tanításának a hittanórákon is. Segít a fegyelmezésben. Átlendít bizonyos holtpontokon. Szórakoztató változatosságot kínál és felüdülést ad, ha lankad a figyelem. Az ének általában meghatja a gyermek lelkivilágát, szeret énekelni és jobban emlékszik vissza az egyes órák anyagára. A jól irányított énektanítás - a szöveg pontos megértése, megkedvelése — egyúttal liturgiára is nevel. összefoglalva: a leendő és már felszentelt papnak nehéz, olykor göröngyös utat kell végigjárnia a szent muzsika terjesztésének útján, de eredménye „Isten nagyobb dicsősége" lesz. Ez pedig minden fáradságot megér. — Ismét Kodály mondására kell gondolnunk, ami az egyházi zenére is vonatkozik: „...a kultúrát nem lehet örökölni. Csak az a miénk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk." Soóky István A HÍVŐ KÖZÖSSÉG ERŐ! (Leíkipásztori reflexió) Az újszövetségi szent iratok elszórt kijelentései is érzékeltetik, hogy a Krisztus által alapított vallási közösség különleges erők hordozója lesz. Ezek az erők főleg azért különlegesek, mert nem igazodnak a természet szokásos rendjéhez, sőt akárhányszor meghazudtolják azt. Elég néhányat említeni. A búzaszemnek meg kell halnia, hogy termést hozzon (in 12,24). Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5,5). Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája (Mt 20,27). Aki magát megalázza, azt felmagasztalják (uo. 23,12). Külső relációt tekintve érvényes lesz rá a bárány és a farkas viszonya (Lk 10,3). Aki elhagyja földi támaszait az evangéliumért, százannyit kap (Mk 10,2$). Az apostol ki is mondja, hogy itt olyan erőről van szó, amely a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében (2Kor 12,9). A keresztény közösség tisztában volt azzal is, hogy ez az erő felülről jön, mégpedig úgy, mint megígért valóság, azért már a legelső megpróbáltatás idején is így imádkoztak: Uram, nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek mutatkozzanak és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében” (ApCsel 4,30). Az utalások eléggé megvilágítják, hogy ez a megígért erő nem lehet földi értelemben vett hatalom alapja. Kétségtelen, hogy az ember tudat alatt és tudatosan megéli esékeny- ségét, azért mindig keres valamilyen támaszt és segítséget. Ha ez hiányzik, eltölti a bizonytalanság, elfogja a kedvetlenség. A mindennapi életben ilyen támasz az egészség, a testi erő, a tudás, az emberi kapcsolat, az anyagi lehetőség, a technikai fölény, az elért hatalom stb. A vallási közösség sem maradhat fenn kellő magabiztosság nélkül. Süllyedő 187
