Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 3. szám - Borsos Miklós: A művészet a hit kifejezője
- Pályázatok kiírása nem óv meg a gyatra művészeti alkotások (ha egyáltalán azok?!) elburjánzásától. Nagy szükség lenne a szakértők objektív ítéletére is. Az sem lenne szerencsés, ha egy-egy „mecénás" határozná meg akár a művész személyét, akár a létesítendő munkák formáját, részleteit. Günter Romboidnak, a neves osztrák szakembernek (akit számunk több írója is idéz) megállapításával zárom e bevezető sorokat: „... nem visszafelé kell lépnünk, hanem megfelelő szellemben előre. így válhat lehetségessé, hogy egyesült erővel sokmindent jóvá tegyünk és, hogy a művészeknek és művészi kézműveseknek az egyháztól való eltávolodását áthidalva, elidegenedésüket megszüntessük." Sz. A. A MŰVÉSZET A HIT KIFEJEZŐJE Sajnos - ezzel kell kezdenem - a teolágusoktatásból hiányzik az egyházművészet érdembeli ismertetése. Jó művészet és a kontár, vagy, ami még veszélyesebb, az ügyes, rutinos giccs között a papság nagy része egészen magasrangúig, különbséget tud tenni, de sajnos, a giccs javára. Ez a folyamat az 1870-es vatikáni zsinat után alakult ki, mégpedig a kritikai álláspont az egyházon belül, illetve annak megszűnése. Az alázat helytelen értelmezése, ami a szellemi ellanyhulásba vezetett. Ezt pedig a gyáripar, az üzlet, a kereskedelem mai napig is jól kihasználta és kihasználja. Az olasz „novecentisták" kezdeményezték, hogy az egyházművészet nem giccs, hanem egyenrangú lehet az élő törekvésekkel. Ebből remekművek is születtek úgy, mint a S. Pietro kapuja, és még sok, vitát kiváltó remekmű. Ami az én munkáimat illeti, azok mind egyéni kezdeményezés, remény valamiben, nem a hozzáértésből, hanem a lelki bizalomból kezdeményezett és sokszor gonosz gátakat, akadályokat legyőző szívós energiákba került. Természetesen nem az én részemről, hanem a megbízó, akár katolikus, akár protestáns részről. Nem részletezhetem a megvalósult munkák körüli alantas jelenségeket, sajnos, — pedig mint val- lástalanság a vallásban, „egyházhűség", mint bűn és ártalom alcímeken tanulságos olvasmány lenne. „A művészet a lelkipásztorkodás szolgálatában" címre érdemileg nehezen tudok válaszolni. A művészet és Így az egyházművészet is nem történelmi események ábrázolására való, amint azt sokan hiszik. A hit kifejeződése, még akkor is, ha egy Dante, vagy Michelangelo hite nagyon is elvegyül, Danténál az arisztotelészi filozófiával, vagy Michelangeloé a platonistákéval. De hittek, tehát belső lelki életükből fakadtak műveik, és ez a hit átsüt műveiken a mai napig is és találkozik Bach vagy más „világiasabb" mint Vivaldi zenéjében a keresztény hittel. Az Isten-hitet vagy a Krisztus-fogalmat nehéz igazi mélységében átadni, de kiirtani sem lehet. Ellenben lehet hígítani, ami a „vallásos" életben ugyanazt jelenti, amit a művészetben a giccs. A kép nem szemet szórakoztató valami, hanem az ember lelki, szellemi műveltségének egyik legrégibb és legjelentősebb megnyilvánulása. Gondoljunk a zenére. Ha évezredek óta nem ábrázolták volna a festők a kultikus hangszereket, vagy később a világi hangszereket, ma nem tudnánk már a tizenötödik század hangszereiről sem, milyenek voltak. A hangszerek nagy része az idők folyamán eltűnt, megsemmisült, de a képek őrzik, úgyannyira, hogy újra megindulhatott a középkori és reneszánsz vagy barokk-kori hangszerek készítése. Semmiféle művészettörténet önmagában, annak oktatása sem segit, csak ha párhuzamos a művek tapasztalati megismerésével. Fra Angelico valóban vallásos, gyönyörű freskóival csak a San Marco celláiban lehet találkozni. A hit, ami a kor vallásos alapját képezte, a legnagyobb ellenségeskedés dacára is hit volt (Guelf-Ghibel- lin-ekre gondolok). Daniét száműzték, máglyára ítélték, a hitbeli harcok alapján. Ö maga teológus, filozófus volt, de a Commediában mégis az Isten-hit legszebb, legnagyobb letéteményese. Lehet-e nagyobb Isten-hit, mint a Commedia befejező sorai, ahol csüggedten" bevallja, hogy az isteni magasságot nem érte föl szavakkal. No de egy szobrász „imádkozom és dolgozom" és, ha olyant tud létrehozni, ami az emberek egy részéből áhítatot, megindultságot vált ki, akkor már eleget tett Isten által kijelölt rendeltetésének. _ ...... Borsos Miklós 130
