Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Atomenergia és erkölcsi felelősség

forrósnak vannak (vő. szén és bányaszerencsétlenség; villamosság és áramütés stb.). Persze az emberi bátorsághoz s vele az okos kockázatvállaláshoz a biztonsági intézkedések hatékonyságának folyamatos növelése szükséges.

D) A mértékletesség lassanként világvisszhangot keltő követelménnyé válik korunk energia- válságában. Különösen a luxusszinten fogyasztó társadalmakban lesz egyre időszerűbbé a „konzumaszkézis" fogalma.17 Egyszerre utal ez az anyagi javak fogyasztásában való okos mérsékletre és a hulladékanyagok találékony újrafelhasználásának igényére, vagyis az emberi pazarlás megfékezésére. Ez nem ellenkezik a Nyugaton még mindig jelszóként élő „minőségi életformával’ (Lebensqualität). Hiszen az igazi művészet az, ha kevés anyaggal és gazdaságos energiabefektetéssel jót, értékeset hozunk létre. Példája ennek a szerényebb díszletekkel, de bensőségesebb művészi eszközökkel előadott színpadi mű. Igazi területe mégis az emberi lét, amelyben az energiák okos felhasználásával, pazarló felelőtlenség nélkül, igazibb, hitelesebb emberi életforma bontakozhatik ki családban és társadalomban egyaránt. A pazarló éle'forma ugyanis erősen energiaigényes. Ennek következtében képtelenség volna egyfelől a fölfokozott fogyasztói igényeket fönntartani, másfelől tiltakozni az épülő atomerőművek ellen, veszélyességi tényezőikre hivatkozva.

Az etika, ill. erköícsteológia magenergia-gazdálkodással kapcsolatos illetékessége még jobban kitűnik, ha két jellemző problémát közelebbről megvizsgálunk: az egyik a rizikó- faktorok kérdése, a másik; bolygónk használatának felelőssége.

A kettős hatás elve és a rizikófaktor

A katolikus erkölcsteológia klasszikus elvének számít a kettős hatás elve. Eszerint tétre menő döntésekben a személyes jó szándék, a döntés tárgyát képező cselekedet erkölcsileg objektíve is értékes jellege, tehát a szubjektív és objektív jó mellett még az is szükséges, hogy a döntés következtében várható — nem kívánt — „mellékhatások” ne lépjék túl az értelmes kockázat mértékét. Ha például egy gyógyszer használ az ízületnek, de árt a májnak, ez kérdésessé teheti ésszerű alkalmazását. A kettős hatás elve egyszerű és világos, de a gyakorlatban mégsem könnyű minden tekintetben alkalmazni. A nehézséget főként az okozza, hogy a döntés pozitív és negatív hatása (=rizikófaktora) többnyire nem egynemű. Lényegesen megkönnyíti a döntést, ha mindkettő pénzben kifejezhető. így például a gazdasági életben ésszerűtlenné válik az olyan befektetés, amely nagyobb veszteséggel, mint nyereséggel jár (bár vannak kivételes esetek).

De hogyan alkalmazható az elv az atomenergia fölhasználására? A háborús bevetésre szánt atombomba esetében erkölcsi értékről legfeljebb akkor beszélhetnénk, ha a szembenálló felek felkészültsége és erőegyensúlya eleve megakadályozza a tényleges alkalmazást. Egyébként az erköcsi értéknek sem szubjektív, sem objektív jellege nincs meg. Ami pedig a rizikófaktort illeti, ez olyan mértékben negatív, annyira „deficites”, hogy egy elméletileg feltételezett atomháborúnak csak vesztesei lehetnek, mégpedig minden képzeletet felülmúló méretekben és világszinten. Arra viszont még gondolni is rossz — ez is rizikófaktor! —, mi lenne, ha egy őrült vagy egy terrorista csoport nem plasztik-, hanem neutronbombával fenyegetőzve kezdene zsarolni az ismeretlenség fedezékéből, elképesztő követelésekkel.

Ami a magenergiák békés felhasználását illeti, bár az erkölcsi jó objektív és szubjektív feltételei megvannak, a veszélyességi tényezőkkel itt is komolyan számolni kell. S ha ez a magenergia erőművekben való felhasználásának elvi szükségességét nem is érinti, érintheti a részleteket. Például azt, hogy milyen mértékben történjék ez. A jövőben azonban biztosan lényegesen megnő ez a rizikófaktor is. Hiszen — mint Häring említi — a következő évezrednek talán már az első szakaszában kb. 25 000 plutóniumreakior építésével számolnak a szakemberek, miközben 6 kg plutónium elég egy atombomba előállításához.18 Ki tagadhatná ennek a fölfokozott rizikóját? De már a jelenben is gondot okoz a radioaktív hulladékanyagok megfelelően biztonságos „eltemetése', hiszen kártékony sugárzásuk kb. 1000 évig hatóképes. Csakhogy a magenergiáról való lemondás még nagyobb rizikót jelentene,19 nem szólva arról, hogy a technikai fejlődésről lemondani illúzió volna. Marad tehát a bizalom és a jogos igény a biztonsági intézkedések megfelelő alkalmazására.

„Hajtsátok uralmatok alá a földet” (Tér 1,28)

A keresztény gondolkodás korunk környezetvédelmi igényeire és energiakrízisére reflektálva már tisztán látja a bibliai mondat értelmezési problémáját. Hirtelen fölismerjük, milyen sokszor idéztük ezt a mondatot gyanútlan naivitással, s büszkék voltunk arra, hogy a tech- nizált világ embere ezt „szívesen hallgatja”. Pedig ez a mondat veszélyes lehet, ha félreértik, vagy félremagyarázzák s úgy értelmezik, hogy benne az ember korlátlan világ fölötti

9