Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Atomenergia és erkölcsi felelősség
hatalma van megalapozva. Akadtak gyakorlati ateisták (vő. deizmus), akik ezen c címen még Isten létének is „megkegyelmeztek". Egyetlen kikötésük az volt, hogy a Mindenható ne ártsa bele magát az ember világot meghódító erőfeszítéseibe és ne feszélyezze ebben a tekintetben sem az emberi autonómiát. Csakhogy a Biblia nem ilyen „uralkodásra" hatalmazza föl az embert. A teológiai értelmezés világossá teszi, hogy az ember felelős azért, hogyan gazdálkodik a világ értékeivel, hogy nem használhatja, s főként nem használhatja ki a természetet a maga kényére-kedvére, mondjuk merőben a profit, a fékezetlen nyereség- vágy elvei szerint. Vagyis nem uralkodhatik zsarnok módjára a természeten, még kevésbé a többi emberen. Amikor tehát a Biblia az „uralkodni” szót használja, ennek hiteles teológiai értelmezéséhez hozzátartozik az is, hogy az ember Isten képmására alkotott lény (Tér 1,26; 9,6). Ebből pedig az következik, hogy a természeten való „uralkodás" modellje nem lehet számunkra sem a római császárok, sem az abszolutista francia uralkodók zsarnoki önkénye. A Biblia tanítása szerint az ember uralkodásának Isten a mintaképe, kivéve azt, amit teremtményi volta következtében képtelen megvalósítani, vagyis az uralkodás „abszolút” voltát. Mert a Szentírás szerint egyedül Isten abszolút ura a teremtésnek. Isten igazságossága és irgalmas szeretete viszont annál inkább kell, hogy jellemezze az ember uralmát a természet felett. Éppígy útjelző számunkra Isten üdvözítő szándéka is, amellyel az ember és a világ üdvösségét akarja. Ezért nem lehet jó uralkodó az ember a világban, ha nem törődik annak jövőjével, az utána következő generációk energiaforrásaival s azzal, hogy milyen állapotban hagyja maga után a földet. „A világ Isten ajándéka — fogalmazza meg a Nyugatnémet Püspöki Kar nyilatkozata —, és ő azért adta nekünk, hogy továbbadjuk. Az ember ezért felelősséggel tartozik az emberiség jövőbeli generációiért."40 Ez a helyesen értelmezett bibliai mondat új megvilágításba helyezi az ember uralmát.21 Egyben gyökeres felülvizsgálásra készteti a teológust, amikor az ember és a természet szembeállításával találkozik. Mindez jó addig, amíg kiemeljük általa az ember sajátos helyét és főszerepét a világban, veszélyessé válha ik azonban, ha a technikai gondolkodás sémájába merevedve értékeljük ezt a „szembenállást". Eszerint a technika célja az volna, hogy mesterséges világával „legyőzze" a természetet s egyben fölszámolja azt. Tudományos-fantasztikus filmek, Írások sokat megsejtetnek ebből az elképzelt és fenyegető végállapotból. Ebben a beállításban a természet mint „ellenség ’ jelenik meg az ember tudatában, éppúgy, mint abban a robinsoni állapotban, amikor a természet ismeretlen és fenyegető veszélyek hordozója. Az energiaválság jelenbeli átélése és tudatosítása most rádöbbenti az embert, hogy felülbírálja ezt az egyoldalú és igazságtalan viszonyt. Újra kezdjük fölfedezni, hogy sorstársak vagyunk a teremtésben, hogy baráti kapcsolatot kell egymással kialakítanunk.22 Fölfedezzük technikával fölvértezett hódító hadjárataink önpusztí ó veszélyeit s a békekötés szükséges voltát, addig, amíg nem késő. Voltak persze kiélezett ellentéteink a tör'énelmi múltban s vannak ma is. Hányszor élte át az ember a tehetetlen dühöt, amikor a természeti erők akadályozták akaratát. Egyedi voltában is tipikus volt, amikor Xerxész állítólag meg- korbácsoltatta a tengert, mert az keservesen felépített hajóhídját szétzilálta. Hányon verték már bottal vagy puszta öklükkel a földet, amikor az megtagadta az együttműködést a belé- ülietett magokkal s nem engedte azokat kifejlődni. A jelenkorban a kibékülés nagy időszakát éljük, amikor a környezetvédelem fokozottan érzékeny az erdők, a vizek és a levegő ártalmaira s az energiapazarlásra. Az elmúlt századok romantikus természetkultusza ugyan végképp a múlté, mégis valami hasonló jelenség kezd kibontakozni a mai ember életstílusában; a fák, a tiszta források és a természet más értékeinek egyre nagyobb megbecsülése, haszonérték nélküli használata. S ez nem puszta „nosztalgiahullám". Akinek egész életszemléletét lefoglalja az anyagi haszon, a nyereség- vágy, az nehezen érti meg, hogy másfajta értékelés is van. Aki a fában csak kivágandó nyersanyagot, az állatokban csak a tudomány hasznára jogilag igénybe vehető kísérleti példányokat, vagy a konyha számára értékesíthető élelmiszeranyagot lát, az nehezen érti meg ezt az új fordulatot, bolygónk tizenkettedik órájának figyelmeztetését, az ember és a természet kapcsolatának igazi értelmét. Az rablógazdálkodást folytat és a természet kizsákmányolását tekinti céljának, nem törődve az utókorral, a jövő emberének esélyeivel, az utánunk következő generációkkal. Amikor tehát a jelen energiaválságában és az ökológiai problémák közt a szakemberek, valamint az etika és a teológia képviselői szükségesnek tartják a dialógust, amikor a magenergia és a rohamosan apadó hagyományos energiaforrások ijedelmében és zavarában sokan a keresz ény egyházak közreműködését is várják és igénylik, akkor mindenképpen szükséges, hogy hiteles értelmezéssel tisztázzuk a Szentírás ide vonatkozó üzenetének jelentését. Ezt Franz Böckle, az ismert bonni morálteológus így fogalmazza meg; „A természettel kapcsolatos megbízatásunk nem kizsákmányoló uralkodásra szólít fel, hanem olyan gazdálkodásra, amelyben istenképiségünk tükröződik."23 10
