Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szennay András: A keresztény felnőttnevelés néhány problémája és feladata
Reflexiók a II. Vatikáni zsinat évfordulójára / Ez a zsinat prófétai zsinat volt. A jövőbe mutató irány adott neki értelmet. A probléma azonban differenciálttá válik, mihelyt a zsinati szöveg magyarázatához és értelmezéséhez kezdünk. Ha ugyanis a zsinatot egytömbű elemnek tekintem, és ebből vonok le következtetéseket, akkor árulást követek el. Magam, mint zsinattörténész, megállapítom, hogy ez a zsinat egyedülálló a történelemben. A többi zsinatot más törekvés vezette. Akkor a válságos időkben pontosan meghatározták, hogy mi az, amihez mindenkinek tartania kell magát, amikor evangélizál. Az evangélizáció az, ami a mostani zsinatnak megadja az értelmét. Van egy szakkifejezés, amit erre használnak: a recepció (a zsinat tartalmának a befogadása, ford.). A népek által történt recepció adja meg a zsinati szövegek értelmét. Ámde a II. Vatikáni zsinattal kapcsolatban nem passzív, hanem Kreatív recepcióról van szó. És ez megváltoztatja egész magatartásunkat a szövegek olvasásánál. — Az I. Vatikáni zsinaton, amely mindenek előtt tekintélyelvű volt, az „evangélium" szó csupán kétszer vagy háromszor került elő, míg a mostani zsinaton az „evangélium" szót és az „evangélizálni" igét 260-szor használták. Ez rendkívül jellemző. Mi az evangéliumról álmodtunk, nekem is benne van minden reményem. Marie-Dominique Chenu Róma, azaz a római kúria nincs abban a helyzetben, hogy önmagát belülről megújítsa. Az utóbbi húsz év ezt bizonyította. Sokféle jelenségből igazolható, hogy Róma a zsinat kívánságait a pápai követekről, a liturgiáról, a kollegialitásról és a törvényes pluralizmusról beszűkített értelemben magyarázta. Walbert Bühlmann Hála Istennek, az Úr Jézus nem függ a hivatalos egyháztól. Ha így lenne, az egyház már régen halott lenne. Egészen biztos vagyok benne, hogy hosszú távon, de talán egészen rövid időn belül is, ha bizonyos döntésekre jutunk, a keresztény közösségek, a számtalan keresztény csoport — egyébként mindkét felekezetnél így van — és mindenek előtt az (egyházközségi és egyházmegyei szinten rendezett, ford.) „Egyházi Napok" lesznek azok a végső, és egyidejűleg a legelső és legfontosabb alkalmak, ahol megvalósul az élet, és egészen általános értelemben véve megvalósul a szabadság és az emberiesség. Ezt mi már most igen világosan látjuk az NDK-ban. Sehonnan sem kerül ki annyi ember, mint e csoportok felelős tagjai közül. Nélkülük nem léteznék a békemozgalom. Nem véletlen — külsőleg tekintve is —, hogy az egyházi élet területén történnek ma Németországban a legérdekesebb események. Heinrich Albertz Aki Jézus nevében Isten ügyét akarja képviselni a világban, annak számításba kell vennie az egyházat is. — Amitől, még az egyház kereteinek a zsugorodásánál is, jobban félek, az az egyház belső gyengülése — azaz, hogy nem kisebb lesz, hanem kicsinyesebbé válik. Heinz Zahrnt Amit, mint tapasztalataimból leszűrt következtetést tovább szeretnék adni, az ez: Az idők változásainak ritmusa többek között az ökumené esetében nyilvánvalóan sokkal hosszabb, mint ahogy e mozgalom keletkezésénél magam is gondoltam volna. Ez lenne tehát a kijózanodás folyamata — vagy figyelmeztetés a türelemre? Igen, várakozásaink és reményeink bizonyára túl rövid lélegzetűek voltak. Mi úttörők talán túl sok mindent akartunk magunk véghez vinni és nem bíztunk eléggé Istenben, aki a növekvő fejlődést adja. Ma már nem így gondolom. De nem ajánlhatjuk sem magunknak, sem másoknak a türelmet akkor, ha itt-ott olyan nyilvánvaló meg- kövesedéssel vagy leblokkolódással találkozunk. Ilyen és hasonló esetekben az ökumené ügyéből sem zárható ki a „szent harag", amely határozott, tervszerű „határ- átlépéseket” tesz szükségessé az eljövendő nemzedék számára. Klaus von Bismarck 127
