Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szennay András: A keresztény felnőttnevelés néhány problémája és feladata
A fiataloknak mindig két olyan dolgot mondok, amely egymással ellentétesnek látszik. Semmi áron se engedjék, hogy elrabolják utópiáikat. Legyen bátorságuk, hogy céljaik elképzeléseit azoknak látókörén túlra vessék, akik ezt magyarázzák nekik: mit lehet és mit nem. — Másrészt viszont legyen bennük nagy kitartás. E kettő elegendő. Heinrich Albertz A fentről lefelé való irányultság elsősorban engedelmességet követel, mert a párbeszéd fárasztó. Nincs kedvünk a belső feszültségeket a hit erejével elviselni. Szívesebben alkalmazunk döntő intézkedéseket, miközben biztosak vagyunk, hogy ezt több oldalról helyeselni fogják. De kétséges, hogy az ilyen győzelem tartós lehet-e? Valószínűleg az egyházban is nélkülözhetetlen bürokrácia éppen úgy, miként a társadalomban, megkapja a maga sajátos dinamikáját. Heinrich Fries Az egyházi ünnep krízise — a szélesen elterjedt ünneplési örömben is — nagyrészt abból fakad, hogy a naptári év hagyományos terminusaihoz van kötve. De ha jobban megnézzük, látásunkat élesítve az újév és május elseje általánosan megült világi ün- népeinek tartalmán, éppen itt rejlik az egyházi ünnep részére az új lehetőség, naptárilag rögzítve, az ünnep szembenáll azzal a tudományos és technikai „látszatdogmá- val", hogy már az ember elérte az idő és tökéletesség állandó egyensúlyát, és odaállítja azt az igazságot, hogy az emberi lét ideje történelmileg differenciált: ad és megtagad. Időponthoz van kötve, tehát ismételten kimondja az ünnep az emberiség veszélyeztetettségét, azt, hogy még nem végleges az üdvösség. Mint tényleges ünneplés felhívja az ünneplők figyelmét kötelességeikre a társadalmi kapcsolatok terén, s azok veszélyeztetettségét és a szabadság megfosztására irányuló csábításait az együttünneplés kezdi üdvösségre váltani. Olyan ünneplés ez, mely az alapvető múlt egy történetileg bizonyítható üdvösségtettére utal, melyet az írás ,,az idők teljességének ' nevez; a szabadságban megvalósuló jövőre mutat, éppen mivel az ünnep terminushoz van kötve, így ki van vonva a résztvevők tetszőlegességéből. Az ünnepi terminus olyan, mint egy Krisztustól eredő ösztöke a kötelező szolidaritásra, minden időn át, mindenki számára, akiknek sorsát jobbra változtatni jött, és újra eljön majd az ünnepi terminus végén olyan időpontban, amelyet még az egyház nem ismer. Angelus Albert Hőussling 128
