Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szennay András: A keresztény felnőttnevelés néhány problémája és feladata
e vonatkozásban is. Mert kétségtelen, hogy a papi hivatások ügyét legmélyebb mivoltukban nem lehet közvetlenül erőltetni, célbavenni, programatikusan megtervezni. Krisztus szavaiból a hivatás abszolút misztérium-jellege nyilvánvaló. Ö, aki maga hívta meg apostolait és választotta őket (vö. Jn 15,16), ez ügyben mégis — mint a legnagyobb dolgokban — az Atyához és a könyörgés kötelességére utasít bennünket: „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!" (Mt 9,37). Amennyi pedig az isteni dimenzión innen — emberi, pszichológiai, szociológiai és pasztorális alapozás lehet, azt az általános vallásossági dimenzió jelzi és méri. Vagyis a mi témánk terminológiájában: ahol komoly, mély megértés és magatartás érlelődik Isten népe, köztük a fiatalok lelkében az Istennel való elköteleződésre, az őszinte, személyes önátadásra, az apostoli munkára, vagyis az egyetemes papság megélésére, ott a legjobb termőtalaj teremtődött meg a szakramentális papi hivatások számára is. És úgy tűnik, hogy világviszonylatban már valami nagyon komoly elkezdődött ebben az irányban — a jelzések szerint. A gazdasági és egyetemes szellemi világkrízis az élet felületi, fogyasztói szintjétől a mélyebb dimenziók, a valóság és élet értelme, a vallás világa felé fordítják mind jobban az érdeklődést. Ez a jelenség, távoli perspektívában — az Istenbe vetett bizalom mellett — emberi reménykedésünk forrása is. lehet. Jegyzetek, irodalom: 1. Idézve (ebben a tömörítésben) in Concilium 1982/8—9. 457. — 2. Vö. Előd: Kát. Dogmatika, Bp. 1978. 541., 465. és Vallás és Egyház, Bp. 1981. 270. — 3. AAS 38/1946. 101—2. — 4. Lex. Theol. u. Kirche: Das II. Vat. Konzil, Herder, 1967. 146. — 5. Uo. 141. — 6. Vö. Schmaus: Kat. Dogmatik. III. 1. München, 1958. 204—31. — 7. Lex. Theol. u. Kirche, 6. 734. — 8. Haag: Bibel-Lexikon, Einsiedeln, 19682, 1405. — 9. Lex. Th. K.: II. Vat. 181—2. — 10. P. J. Cordes: Konzil-kommentar (Sendung zum Dienst, Frankfurt, 1972. 117.) — 11. Cordes i. m. 40. — 12. Vö. Greshake: Priestersein, Herder, 1982. 52; A szóig, papság további teol. elmélyítését Id. Koncz: Papi identitás a zsinat után, in: Teológia 1982/4. — 13. Vö. Tomka cikkeit in: Teológia 1982/1., 1982/2. — 14. Vö. Szennay: Papok és világiak testvéri közössége, in: Vigilia, 1982/8.; Nyíri: A világiak és a magyar egyház jövője, in: Teológia 1982/2., 87.; Tomka: Felkészültünk-e arra, hogy 1000 alá süllyed papságunk létszáma? in: Teológia, 1982/2. 123. Koncz Lajos A KERESZTÉNY FELNŐTTNEVELÉS NÉHÁNY PROBLÉMÁJA ÉS FELADATA Az utóbbi évek egyházi dokumentumaiban evangelizációról, azután szorosabb és tágabb értelemben vett katekézisről, katekumenátus jellegű folyamatokról, keresztény felnőttképzésről, felnőttnevelésről esett szó ismételten. A címben tudatosan a „felnőttnevelés’' kifejezést használom. Ez a megfogalmazás többet foglal magában, mint az evangelizálás, vagy mint a szorosabb és tágabb értelemben vett felnőttkatekézis. Talán leginkább a keresztény felnőttformálás, -képzés fogalmával (Erwachsenenbildung) kapcsolatos. Már az első keresztény századokban nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a ténynek, hogy a felnőtteket bevezessék és megszilárdítsák a hitben. Nem csak tanították, magyarázták a hittartalmat (természetesen ezt is megtették), hanem bevezették őket az aktiv keresztény életbe. Úgy vélem, ma is a keresztény élet begyakorlásában kellene a legfontosabb feladatot látnunk, mert ebben rejlik a holnap nagy lehetősége. „Az atyák mondásaiban” (Apophtegmata patrum) olvashatjuk, amint az egyik testvér megkérdezte az öreg Poimén atyát: Testvérek laknak velem, akarod-e, hogy irányító parancsokat adjak nekik? Az aggastyán így felelt: Nem, hanem előbb végezd el saját feladataidat! Ha valóban élni akarnak, akkor ügyelnek rád és követik példádat. — Amire ma is minden jószándékú ember igényt tart: az a hitelre méltó tanúságtétel, — illetőleg azok a hitelre méltó tanúk, akik életükkel mutatják be környezetüknek Krisztus evangéliumát. A hallott, látott, előttük megélt tanítást saját életükre szeretnék alkalmazni. Kissé élezve így fogalmazhatnék: nem annyira valaki, valakik után kívánnak menni, hanem együtt kívánnak menetelni a tanúságtevőkkel. A keresztény felnőttnevelésben tehát segítséget nyújtunk a másiknak, a többinek, hogy hitelesen keresztényként tudjon élni. Ehhez azután szorosan kapcsolódik az evangelizáció, igehirdetés, oktató katekézis, liturgikus ünneplés és hiteles életalakítás. Ha a II. Vatikánumnak az igazságok hierarchiájáról szóló tanítását szem előtt tartjuk (ökumenizmus 11.), akkor különbséget kell tennünk az ún. cél- és eszközigazságok között. Az előbbiekhez tartozik pl. a Háromságos Istenről, az örök életről szóló tanítás. Azon igaz121
