Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Koncz Lajos: Az egyetemes és szolgálati papság szembesítése
laszoltam, ha Ő haragra gerjed ellenem, trónomat az ég csillagai fölé emelem és hasonló leszek a Magasságbelihez. — Az Úristen haragra gerjedt ellenem és angyalaim ellen, akik szintén nem akarták imádni Isten képmását. Száműzött bennünket dicsőségünkből. Miattatok, értitek, miattatok. Nagyon elkeseredtünk! Titeket boldogságban kellett látnunk. — Ekkor álnokul behálóztam asszonyodat és elértem, hogy miatta téged, titeket is kiűztek örömötökből, boldogságotokból. Most aztán ti is kínlódjatok csak." — Ekkor az első emberek remény- teljesen kijelentik: „Igen, Isten igazi Képmása meg fog váltani bennünket és újra boldogok leszünk.’ — Sátán azonban nem nyugszik: „Kikérem, kicsikarom utódaidat egytől-egyig Isten kezéből, hogy betegekké, kétségbeesettekké tegyem őket.” — Most Isten szólal meg: „Kezedbe adom őket, árthatsz nekik, de csak olyan mértékben, ahogy én megengedem (lásd Jób könyve). Általad kipróbálom őket, hogy a szenvedésben megtisztuljanak és még boldogabbá tehessem őket.’ — Ezek után előlép Jézus, kereszttel a vállán és elmondja a kereszthordozásról, melynek lényege: Golgota nélkül nincs Nagypéntek, Nagypéntek nélkül nincs feltámadás. — Majd betegek, idősek, szenvedők lépnek elő és hittel szólnak a krisztusi szenvedésről. Utalnak a Pilis és Börzsöny kemény, önmegtagadó életű remetéire, Szent Margitra, akinek áldozatai, önkéntes keresztjei és imái vezekelve szállnak nemzete bűneiért. A filozófus zárja a misztériumot, kissé megnyugodva és fejtegetve, hogy Jézus által a szenvedést a szenvedéssel lehet meggyógyítani és értelmessé, érdemszerzővé tenni. — A szenvedés ilyen ünnepeire egyre több ember érkezik. Az utóhangokból és véleményekből kitűnik, hogy mennyire gyógyulnak a sebek, apadnak a könnyek, áldó szavak lesznek a zúgolódásból és egyre több értelmes szenvedő viszi a keresztjét saját maga és embertársai ki- engesztelődéséért. * * * Sajnos, a világon és hazánkban is egyre fogynak és elnémulnak Isten szócsövei. Ez aggasztó tünet, hiszen ahogy a Római levél mondja: „Hogyan hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek, és hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? És hogyan halljanak hírnök nélkül?’ (Rom 10,14). Az Úristen a lelkipásztorokat és a sok kegyelemben részesült híveket küldi hírnökként. Ez nem könnyű feladat. Fáradságos, gondos szervezést, átélést, tanulást igényel. Mégis, ez az egyetlen út, hogy az életet adó jézusi igazságok és válaszok megelevenedjenek, ízesen és életszerűen kerüljenek kereső és szívesen ünneplő nemzedékünk elé. így lesz a plébánia és a templom mozgalmassá, vonzóvá. A gondosan és tartalmason megrendezett ünnepek a mai embert felemelik, eligazítják, megtisztítják, szebbé és jobbá: krisztusi emberekké alakítják. „MAGA JÉZUS ÖLTÖZTETI DÍSZBE SZÍVEINKET” (Saint-Exu- péry). Kerényi Lajos AZ EGYETEMES ÉS SZOLGÁLATI PAPSÁG SZEMBESÍTÉSE A címben használt kifejezés nem akar a bírósági „szembesítés" fogalmára emlékeztetni. A kétfajta papság elméleti-teológiai tisztázását kívánjuk elsősorban megkísérelni a II. Va- tikánum, ill. a zsinat utáni teológia alapján, persze óhatatlanul bizonyos összehasonlításban is, közös alapjukat és mégis különbözőségüket egyaránt megmutatva. De amikor történeti szinten próbáljuk figyelni a megvalósulást és tényhelyzetet, mégiscsak kísérteni fog a bírósági kategória: a hívek általános papságának tisztázatlan és mostoha helyzete a miniszteriális papsággal szemben, helyenként szinte már egy történelmi per drámájának kínos emlékeivel. Az alapvető kérdés témánkban így jelentkezik: hogyan él, folytatódik tovább a krisztusi papi munus az ö egyházában, a titokzatos testben, Isten újszövetségi népében? A megválaszoláshoz elsőnek a mai teológia összefoglalását adjuk a kérdésről, aztán az egyetemes papság teológia-történetét szembesítjük a szolgálati papságéval a zsinat tükrében. Majd helyzetfelmérést végzünk, röviden a világegyházra kitekintve, jobban a saját portánkon, nem tudván hallgatni a szorongató szükségről, de visszatartó erőkről és problémákról sem. Elsőként tehát lássuk, mit mond a hittudomány az egyetemes papságról ma, amikor az egyház a mai világban — más egyház egy más világban, mint amikor Gratianus szerzetes, az egyházjog ősatyja, az évezred elején „a keresztények két fajtáját” különböztette meg: „klerikusok (az egyházban), és a laikusok (a világban)”.. -1 Az egyháznak viszont — s ezt már a zsinat mondta — csak egyetlen hivatása van, s ez közös küldetése klerikusnak és világi hívőnek: a krisztusi megváltás művét folytatni, „hogy az egész világ beleépüljön Isten népébe, az Úr testébe” (E 17). E feladat teljesítéséhez az 116
