Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerényi Lajos: Tanuljunk meg ünnepelni

pótolja, fgy aztán miattunk tízezrével tudatlanok maradnak és csak e világot értékelőkké lesznek. Ö mondd Jézus! Mit kell tennünk? — IV. Apa: Jézus! Én sok apatársam nevében beteg gyermekeket hozok eléd. Sebes a lelkűk, beteg a szívük. Nincs mosolyuk és nem boldogok. Aggódunk értük, mert nem tudnak eligazodni a sok ellentmondó tan között, sodorja őket az erkölcstelen divat. Mi vagyunk az oka Urunk, mert nem teremtettünk nekik otthont, meleg, igazi családi otthont. Igen, mert veszekedünk hitvesünkkel, mert sokan elváltunk. Ök pedig menekülnek otthonról és elzüllenek, — Mi férfiak, apák, nagyapák könyörögve kiáltunk feléd: Jézus Mester, szánj meg minket, segíts rajtunk és gyermekeinken. Férfi szívünk vérzik, de úgy érezzük, tehetetlenek vagyunk.

Narrátor /.: ,,És ekkor a Mester felemelte ujját, csendet intett és beszélni kezdett." — Ezután Jézus szólal meg és az evangéliumi szavakkal megoldást adó választ mond. — A végén a narrátor így fejezi be a dramatizációt: „Az igazi apák minden időben megrendülve hallgatják Jézus szavait, és úgy tesznek mint Arimatiai József és Nikodémus, akik még a csőd nagy órájában is kitartottak mellette. Elkérték testét és eltemették, mert hitték, hogy igaz, amit előre mondott: oktalannak látszó keresztjével és elvérző gyengeségével váltja meg őket és családjukat."

Az ünneplés légköre, a verses és kedves köszöntések gyerekek ajkáról, a kis ajándékok átadása olyan lelki atmoszférát teremtenek, melyre már tud építeni a kegyelem. A családi ünnepek így segítik hozzá a rászorulókat a gyógyuláshoz, az eszményi családok kialakításához.

TE-DEUM ÜNNEPÉN. — Ilyenkor a szülők gyermekeikkel általában tömegesen eljönnek. Az ünnepélyen ugyancsak dramatizálva segítjük kialakítani a hálaadó lelkületet. — A szereplők közül előbb a gőgösök és hálátlanok vonulnak fel, akik csak saját erőikben és a tudományban bizakodnak. — A tudós mindent az emberi észnek és a tudománynak köszön. „Kérem, nekem nincs mit megköszönnöm. Senkinek és semminek." A jótanuló diák így beszél: „Mit köszönjek, én már megtanultam tanulni, különben is nekem van elég tehetségem.”

— A falusi ember válasza a narrátor kérdésére: „Kérem, ön szokott hálaünnepet ülni?" — Válasz: „Nem tudom miért és kinek? Rajtunk áll, hogy a jól elkészített terveket és berendezéseket kihasználjuk-e, dolgozunk-e?" — Ezek után a narrátor a hálaünnepekről és hálaáldozatokról szól, majd felvonulnak az Istenben hivő hálás lelkületű emberek: Édesapa, anya, munkás, tanár, szenvedő és diák. ők színesen megfogalmazzák, hogy hiába építi az ember a házat, ha Isten nem épít vele. — A szereplők, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok lassan átformálják az ünneplő tömeg lelkivilágát. Pár percig tartanak csak ezek a misztérium-megjelenítések, mégis új életkedvet és hitet adnak.

A SZENVEDÉS ÜNNEPEI. — A legnehezebb életprobléma a szenvedés. A meggyengült idegzetű, háborúk és gazdasági válságok között vergődő emberiség sokszor reményvesztett és depressziós. A legkisebb szenvedés is megrendíti. Keresi, kutatja a szenvedés okát, miértjét. Nagyon sokszor rendezünk ún. szenvedés ünnepet. Új meg új változatban dolgoztam fel a szenvedés és halál nagy drámáját, hogy halottak estéjén, nagyböjtben, szent kereszt fel- magasztalásának ünnepén az ünneplő, készséges lelkületű és ráhangoltabb hivő közösség élményszerűen kapjon választ miértjeire és kérdéseire.

Az egyik változat úgy kezdődik, hogy felajzottan a szentélybe lép két szereplő (a templomban szoktuk ezeket az ünnepeket rendezni). A lilozófus és a dühödt nő: „Nem értem

— mondja a filozófus — miért van így berendezve a világ? Miért kell annyit szenvedni? És az a halál — őrjítő." — A nő pedig felnyög: „Én ezt már nem bírom. Egész életem így fog eltelni? Isten miért kínzol? Múltkor már megtagadtalak." — Ezután megszólal két beteg gyerek is, kissé kedvesebben, de riadtan kérdezve, „miért nem gyógyítja meg a jó Isten?"

— Jézus megjelenik és így válaszol: „Vegyétek csak elő a könyvek Könyvét. Atyám ebben megüzente nektek, mi a szenvedés oka, értelme, célja.’ — Ezután a narrátor szólal meg: „Máris olvasom Uram: A Bölcsesség Könyve ezt írja: ,A Sátán irigysége révén jött a világra a halál' (Bölcs 2,24), ,a kín és a szenvedés'. — Pál apostolnál pedig ezt olvasom: „Azóta irigységük miatt az emberek is utálatra méltók és gyűlölik egymást (Tit 3,3). — Ekkor a Sátán jelenik meg Adómmal és Évával és beszélgetni kezdenek. A Sátán Ádámék felé irányítja minden gyűlöletét. Riadt kérdéseikre a következőt beszéli el (a szentatyák érdekes értelmezését vettem itt ihletének): „Amikor téged teremtettek, akkor űztek ki engem a paradicsomból. Amikor Isten az élet leheletét beléd lehelte és arcodat Isten képére megformálta, Mihály, az a stréber hízelgő így kiáltott az angyaloknak: Imádjátok az Úristen képmását, amint Isten megparancsolta. Ekkor előre megmutatta nekem ezt az anyagban megjelenő képmást, aki majd szűztől születik. És maga Mihály imádta először, majd hívott engem: Imádd te is Isten képmását. Azt válaszoltam: Nekem nem kell Őt imádnom. Csak nem fogom azt imádni, aki alacsonyabb és fiatalabb nálam. Engem Ő előtte teremtettek. — Mihály így szólt: Imádd Isten képmását. Ha nem teszed, Isten haragra gerjed ellened. Azt vá115