Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerényi Lajos: Tanuljunk meg ünnepelni
pedig az égi harmat, amely először a tiszta gyapjúra szállt alá akkor, amikor a világ halálban és kínzó szárazságban sínylődött, hogy aztán lassan az egész földkerekség életet adó tápláléka legyen." — Most kezdem igazán érteni — folytatja a leány — Izajás próféta jövendölését, aki az eljövendő Messiásról így szólt: ,,Úgy jön el, mint a hajnali harmat, szinte észrevétlenül; mégis Ö menti meg az egész emberiséget!" — Végül a narrátor így fejezi be: „Ó jöjj el emberiség drága harmata, Jézus Krisztus. Ezeken a titokzatos adventi estéken újra meg újra hívunk. Jöjj el ehhez a nemzedékhez is, jöjj el mihozzánk is.” Ezután felhangzik a „Harmatozzatok égi magasok ' ének. Alatta a pap meggyújtja az adventi koszorún a gyertyát. — Az ünnepi lelkülettel jelenlévő hívőknek így alkalmuk nyílik a Szentírás jövendöléseinek élményszerű megismerésére, öröm tölti el szívüket, nyitottabbak lesznek az Ür befogadására. ÚRNAPI KÖRMENETEKEN mindig az a bánatunk, hogy elvész az elmélyülő áhítat. A körülhordozott Krisztus szinte nem jut szóhoz a sok külsőség között. Több éve úgy oldjuk meg a körmenetet, hogy fiatalok segítségével a négy oltárnál megszólalnak a hívek. Kérdeznek Jézustól, majd választ, tanítást kapnak a Jézust alakító szereplőtől, azután hálát adnak. — Az egyik oltárnál például az evangélium felolvasása után, a szentségi áldás előtt megszólal a Jézust megjelenítő személy: „Én vagyok az élő kenyér, aki a mennyből szálltam alá, hogy veletek legyek, hogy nektek adjam magam és hogy én legyek a ti áldozati bárányotok." — Akkor megszólal egy hivő: „Uram, mi nem látunk téged az ostyában. Hogyan lehetünk nyugodtak, hogy az Oltáriszentségben valóban Te vagy?" — Jézus válasza: „Úgy, hogy megbíztok bennem. Vizsgáljátok csak az írásokat, azok földi születésem előtt már rólam beszélnek. Figyeljétek tetteimet. Ezek jelek. Ha jól következtettek rájöhettek: nemcsak Mária fia vagyok, hanem Istené is, az Atyámé, akivel teljesen egy vagyok." — Ezután a hívők rövid imát mondanak és dicsőítik a legméltóságosabb Oltáriszentséget. — A második oltárnál azt kérdezi az egyik hivő, hogy mi, emberek hogyan lehetünk „Jézusban"? — A harmadiknál a kemény beszédet emlegeti fel: hogyan lehet emberi testet megenni, vért meginni? — és mindig felhangzik Jézustól a megnyugtató válasz. — A körmeneten az ünneplő közösség így meghallja Jézust. Jobban elmélyül az Oltáriszentség titkában és választ talál hitét érintő kérdésekre, hiszen minden időben — de napjainkban egészen különösen — szüksége van Isten népének a sokat emlegetett gnózisra: ismeretre, vagyis a tévedésmentes, biztos, eligazító megismerésre. CSALÁDI ÜNNEPEK. — A családról korunkban egyre többször megállapítják: válságban van. Egyre több a „pozitív felnőtt’ nélküli gyermek. A családi élet többé már nem nevelő erő, nem példakép. Gyakran rendezünk családi ünnepeket. Anyák ünnepét, — és az édesapákat is minden évben megünnepeljük, külön vasárnapon; megáldjuk a gyermekeket Páduai Szent Antal ünnepén. Te Deumot és Veni Sanctét tartunk közösen a családokkal. Mind megannyi lehetőség, hogy ezeken az ünnepeken dramatizált módon megjelenítsük a panaszokat, a problémákat és az ezekre adott isteni válaszokat. — Az édesapákat ünnepelve az egyik dramatizált változat főszereplője az evangéliumi apa, aki eljön Jézushoz, hogy beteg lányát gyógyítsa meg. Közben a leány meghal. Jézus mégis elmegy és feltámasztja őt. Mindez színesen, párbeszédesen játszódik le a homília helyén. Miközben az apa örül és hálát ad, más apák és nagyapák jelennek meg a Mesternél: Narrátor Ezután Jézus feltámasztotta a halott kislányt, és ekkor látta, hogy a nagy tömegben ezer meg ezer férfiarc néz felé és kiált. Koroknak és nemzedékeknek édesapái és nagyapái voltak azok, a mi most élő és itt jelenlévő édesapáink és nagyapáink. — Volt köztük, aki rettenetesen szégyellte magát, volt, aki nagyon szenvedett, volt aki félt még ránézni is Jézusra. — Ekkor Jézus külön ment a tömegtől egy folyó mellé, hogy ott meghallgassa ezeket a férfiakat. Azok pedig beszélni kezdtek. /. Apa: Jézus! Férfi létemre félek. Félünk. Ha akarod, meg tudsz segíteni bennünket, családunkat féltő apákat. Nincs időnk veled foglalkozni. Egész nap dolgozunk, gyermekeink tanulnak, minden pillanatunk foglalt. E világ rabjai lettünk. — Mit tegyünk, hogy a természetfeletti végleg ki ne essék életünkből? Este családunkkal a tévé előtt ülünk, de ott sem hallunk rólad. Gyermekeinket az iskolában nem tájékoztatják a te jóhíredről. Segíts rajtunk, mert gyermekeink és a mi szívünk is nyugtalan nélküled. — II. Apa: JézusI Én azoknak az apáknak a nevében jöttem hozzád, akik szégyellik magukat előtted. Akik rendszeresen és mértéktelenül alkoholt fogyasztunk. — Többen vagyunk, akik elidegenedtünk családunktól, és gyermekeink betegei lesznek az apahiánynak. Fogy az önbizalmuk, nem viszik sokra az életben. Telve vannak kisebbrendűségi zavarokkal. — III. Apa: Jézus! Vess el, űzz el magadtól. Én és apatársaim sok ezren gyávák vagyunk. Nem merünk imádkozni otthon. Félünk a gyerekeket hittanra küldeni. Arról beszélnek nekünk mindenütt, hogy nem lehet kettősen nevelni. így azután a lényeg marad el nevelésünkből, Mi hallgatunk rólad és ezt más nem 114
