Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerényi Lajos: Tanuljunk meg ünnepelni
a földön, mennybemenetele után is. Nemcsak a megigazultak lelkében, hanem objektíve is, az Anyaszentegyház életében. Ügy kívánta, hogy legyen egy meghatározott külső keret, melyben az Ö misztikus élete, az Ö misztériumai tovább folytatódjanak. „De ne csak a megigazultak lelkében, hanem látható, érzékelhető formákba, színekbe, hangokba, mozdulatokba öltözködjék, helyben és időben lejátszódjék’ (Guardini: A liturgia szelleme). — Ez az Ő akarata, de egyúttal az ember igénye is: A lélek és test szubsztanciális egységének szükségszerű következménye. „Külsőnek is kell lennie az istentiszteletnek, mert így követeli az emberi természet, mely testből és lélekből áll (Mediator Dei 23.). A belső életet tehát az ember szükségszerűen külső jelekkel, mozdulatokkal is kifejezi. „Mivel azonban az isteni élet magasabb szintű vonal — mondja Guardini fentebb idézett művében — mint az, amelyhez a közönséges valóság alkalmat és eszközt nyújt, azért a liturgia a megfelelő módokat és alakokat abból a körből meríti, amelyben legmegközelítőbben megtalálja: nevezetesen a művészetből." Ezért áll a liturgia a legszebb, legművészibb elemekből. — A liturgikus ünnepléseknél nem a tartalommal van a baj, hanem az ábrázolással és az ünnepi szertartások hivatalos megjelenítőivel. Maguk a szertartások újra és újra idejétmúltakká válnak. Képanyaguk olyankor már nem kérügmatikus, nem alkalmas a tartalom közvetítésére. — Mivel a liturgia élet, alakulása organikus fejlődés eredménye, nem pedig mechanikus, mesterséges ügyeskedés szülötte. Amikor tehát új elemekkel gyarapszik, bontakozik, akkor a gyarapító elemeknek belső átélésből kell fakadniuk. Az új formák kiválasztása az Anyaszentegyház kizárólagos joga. „Három dísszel kell ékeskednie minden liturgikus cselekménynek: A szentség díszével, mely irtózik minden profán behatástól. A külső formák előkelőségével, amelyben minden komoly és tiszta művészetnek részt kell vennie. Végül az egyetemesség ékességével (Mediator Dei 183.). A liturgiát nem szabad azonosítani a rubrikák előírásaival, a liturgia törvényeivel, vagy szabályaival: „Súlyosan tévednek a szent liturgia fogalmát illetően azok, akik nem látnak benne mást, mint az Istent megillető tiszteletnek érzékelhető külső formáit, puszta díszt, vagy szabályok és előírások foglalatát, mellyel az egyház az egyes szertartások végzését szabályozza ' (Mediator Dei 25,48.). Eléri-e célját a szent liturgia napjainkban? Vajon a szent cselekményeken résztvevők, az ünneplők egy-egy szentmise, vagy szentség kiszolgáltatása alatt megsejtik-e az élő Istent? Végbemegy-e lelkűkben valamelyes katarzis? Vajon a Szent megtapaszalásától megnemesedve, kicsinyes bűnös világukból felemelkedve, kételyeikre választ kapva térnek-e haza? Az Anyaszentegyház a liturgia kérügmatikussá tételében épp úgy, mint a hitigazságok, vagy erkölcsi tételek átfogalmazásában bölcsen késedelmes. Az áldozat és a szentségek liturgiája az utóbbi évtizedekben — elsősorban a II. Vatikáni zsinat hatására — kimozdult a megszokott, túlhaladott képanyagból. Honi nyelveken fejezi ki az ünnepek titkait és mélységeit. Ezek a liturgikus változások nagyon szerencsések, de korántsem véglegesek. Különösen nagy a hívek igénye a minél több és változatos misekánonok iránt. A rubrikák nagyon sok lehetőséget kínálnak a liturgiát végző papok számára, amikor is szabadon értelmezést, magyarázatokat fűzhetnek a szent cselekményekhez. A liturgikus ünnepek (mise, szentségek) gyenge hatékonysága számos helyen nem a hivatalos egyházon múlik, hanem a cselekmények végzőin. NÉHÁNY MEGJEGYZÉS LELKIPÁSZTOROKNAK. — A hívek kérik azokat, akik hivatásból és lelki hatalommal rendelkezve „főszereplői” a liturgikus ünnepi cselekményeknek: alkalmazkodjanak az egyház mindig megújuló liturgikus előírásaihoz. Hittel végezzék a szertartásokat, igyekezve minél mélyebben átélni azok misztériumait. Legyenek ötletesek és útkeresők, ahol az előírások színezésre, egyéni ötletek alkalmazására adnak lehetőséget. Kerüljék a művészietlen, hanyag és unott mozdulatokat, ne kapkodjanak, legyenek Isten trubadúrjai és művészei. — Ne recitálják monoton, rezignált hangon a szent szövegeket. Ne hadarjanak, a cselekményekhez szükséges eszközöket illő mozdulatokkal kezeljék, ne „összevissza hadonászva fröcsköljenek a szenteltvízhintőveL', ahogy ezt egy szomorú hivő fogalmazta. — A szentségeknél és a szentmise áldozatnál ugyan az isteni erők minden körülmények között kifejtik hatásukat (ezt a teológia opus operatumnak, azaz Isten teljesítményének nevezi), mégis nagyon gondosan elő kell segíteni a személyi teljesítményt is (opus ope- rans). Ha a személyi teljesítmény hiányzik, vagy csak kis mértékű, hasonlít a Szentháromság élete és tevékenysége bennünk az elvetett maghoz, amit épp hogy csak bevetnek, de többé nem gondoznak. LELKIGYAKORLATOK. — Nem véletlen, hogy a jól megrendezett lelkigyakorlatok nyomán számos megtérés tapasztalható. A kiengesztelődés igénye lett közömbösöknek és megrögzött bűnösöknek, miután alkalmas igehirdető imádságos nagyböjti légkörben jelenítette meg a bűnösökért szenvedő és irgalmas Krisztust. Nagy kár, hogy egyre több templomban elmaradnak a lelkigyakorlatok. 112
