Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gyulay Endre: Élhetünk-e ünneplés nélkül?
5 maga nem forró, másokat nem tud még langyossá sem melegíteni. Kihűlt kályha, vagy meggyártott, de soha fel nem melegített kazán, nem sugározza a meleget sehova sem. Papnövendékeimnek szoktam mondani: ha valakinek 3—4 beszédét meghallgatom, megmondom, elmélkedik-e rendszeresen. Ezt a hívek is megérzik jó és rossz értelemben egyaránt. Megnyilatkozásaink, nem ideológiai ismertetések, nem nemes gondolatok átadása csupán, hanem személyes tanúságtételünk! Tanúskodni pedig csak az tud és csak arról, ami az agyrendszerén túl, érzelemvilágát, tetteit is áthatja. Ha az ünnepi készület számomra nem jelent mást, csak nagyon sok munkát, és maga az ünnep sem mozdítja meg szívemet, ha nem élem át és nem akarom, a benső feszítő erők kényszerével („Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!") mások számára is örömmé tenni, átadni — nem fogom még annyi szaladgálás után sem ünnepre segíteni a híveket. A liturgikus év egy- egy állomása kell, hogy emlékezés, örömre gerjesztő, egyszóval ünnep legyen! Ezt pedig soha el nem érem, ha nem magával az Úrral beszélem át, hosszasan, lelkesen, életemet formálóan. Minden erőlködésünk, szaladgálásunk eredménytelenné válik, legalábbis hosszú távon, ha nics mögötte lelki veret, igazi örvendező tartalom! Az egyháznak nincs egyetlen igazi apostola sem, aki ne lett volna mélyen imádságos ember. Nincs egyetlen igazi eredményt elért pap, aki ne lett volna imádkozó, elmélkedő ember! A csendben, az eukarisztia közelében érik be az emberi szívben ünneppé, átadható örömhírré az Ige! „Holnap sok dolgom lesz, tehát ma sokat imádkozom!" — ez lehet csak a jelszónk. Aki ezt elmulasztja, csak beszél, de nem a szíve tanúságtételét nyújtja. Ha a belső csend, az elmélyedés belső tartalmat is nyújt, a megnyilatkozás szinte magától jön. Nem mindegy pl., hogy a szentmise elején mivel indítom az összegyűlt híveket. Legyen csak pár szó, de mögötte ott van az ünnepnek „örömhíre". Csak egy vagy két mondat, mégis a bennem levő „forrósággal” át tudom melegíteni a többieket. — Ha keresztelésnek még oly csodálatos liturgikus szövege mellé nincs egy-két, saját hitemről tanúságot tevő mondatom, ha az esküvőkön nem jelzem néhány szóval, hogy magam is örülök a jegyesek közös életúton való elindulásának, — ha a temetések megrázó perceiben nincs egy-két emberi szavam és túlvilági hitemet megvalló kijelentésem, magam sem ünnepelek és nem segítem ünneplésre a körű Iá Mákat. Jaj annak a liturgikus vagy ünneplő közösségnek, vagy közösség vezetőjének, akire Jézus rászólhatna: „Barátom, hogy jöttél ide menyegzős ruha nélkül.” Ezt a ruhát meg kell szőni és meg kell varrni és fel kell ölteni az elmélyedő imádkozással még az ünnep előtt! — 2. A „hogyan érhető el"-nek a másik része: a munkatársak, a közösség szerepe. Furcsa születésnapom vagy névnapom lenne, ha egyedül magam emlékeznék meg róla. Magam vennék magamnak ajándékot, magam köszönteném fel saját magamat, se társ, se levél, semmi más, csak magam. Az ünnepléshez „többen" kellenek. 304. febr. 12-én 49, név szerint is ismert keresztény állt a bíró előtt. Bevádolták őket, hogy a császár tilalma ellenére összegyűltek vasárnapi istentiszteletre. Válaszuk így hangzott: „A keresztény nem lehet meg az Úr ünnepe nélkül; az Úr ünnepét pedig nem lehet nélkülünk megülni." Ez a felelet életükbe került. Az ünnepléshez a közösségben a pap mellett munkatársak is kellenek. Hiába mondja el bevezető gondolatait, ha utána nem az ünnepnek megfelelő bevezető ének következik. — Mezőhegyesen működtem, amikor megjelent nyomtatásban is a magyar mise ordináriuma Kodály feldolgozásában. Pár nap alatt megtanulta játszani a kántornő, és két hét alatt tudta az énekkarnak ugyan nem mondható, csak 5—6 főből álló énekes közösség is, vezetésükkel pedig alig egy hónap leforgása alatt zengte az egész templom. Lehet-e szebben ünnepelni, mint ezzel a közös énekkel?! Vagy mit jelent a virágozok munkája? Mit jelent a templomi ruhákat mosó, javító, újat vásárló hivők áldozata? Mit jelent egy templomot tisztán tartó kis gárda munkája? Mit jelent a szépen ministrálók kis közössége? Mit jelent a hívek közül a leckét felolvasó világi hivők működése? Mit jelent a templom kifestése, vagy egy új kép beszerzése? — Végtelenségig lehetne folytatni, csak lelkes találékonyság kell hozzá! Azt jelenti, hogy a „forró kályha" lassan átadja a maga melegét, és bárki jön is be, nem hideg közönségre talál, hanem őt is befogadó, Istenért lelkesedő, hivő, emlékező, ünneplő közösségre! Mert mindez, amit itt felsoroltam és amivel még kibővíteni lehetne, nem maradhat meg sokáig, ha nem a belső lelkiség, ha nem az Isten iránti szeretet és a közösségért lelkesedő tenniakarás hajtja. Végső soron tehát az ünneplés a keresztény közösségben nem más, mint az Isten és felebarát szeretetének magas fokú gyakorlása. Élet ünnepnapok nélkül olyan, mint a modern autópálya parkolók nélkül. Hatalmas sebességgel rohannak az emberek, egymást megelőzve, amíg csak a fáradtság le nem sodorja őket az útról és össze nem zúzzák magukat, esetleg másokat is. Kellenek a kis parkolók, ahol meg lehet állni, egy-egy percre megnézni, minden rendben van-e. (Talán ezek a naponkénti szentmisék.) Meg lehet állni a vízzel, üdítőkkel ellátott parkolókban, hogy felfrissüljön az ember. (Talán ilyenek a vasárnapi szentmisék.) Meg lehet állni a 105
