Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - KÖRKÉP - Jámbor Mike: Franciaország vallásos életéről
kodásával, példaadásával törekszik őket bevezetni a katolikus életbe. — Akik viszont a vallási ismeretekben akarnak elmélyedni, azok számára 50 központ áll fenn, ahol 1-2 napos, de rendszeresen tartott előadásoktól kezdve több hónapos komoly képzésre is van lehetőség. Az elmúlt két évtizedben lényeges változások történtek a katekézis szervezetében. Ez szükségessé tette a világiak nagyobb mértékű bevonását. Jelenleg 150 000 világi — legnagyobbrészt önkéntes — személy segíti a papságot ebben a munkában. (Ezek 1979-ben Lourdes-ban tartottak kongresszust 3000 résztvevővel, azóta több egyházmegyében volt már összejövetel számukra.) - Sajátos francia kifejezéssel „halte de priére"-nek, imádsághelynek nevezik azokat a legnagyobbrészt egyházi épületekben megszervezett otthonokat, vendégszállásokat, amelyek megfelelő keretet adnak lelki elmélyedésre. 1980-ban már 220 ilyen helyet tartottak nyilván. * * * Jean Delumeau erős kritikáját már említettük. Most idézzük az általa szerkesztett tanulmánygyűjteményhez írt bevezetésének utolsó sorait: „A jelenlegi kereszténység higgadt szemlélője nem egy hanyatlás bizonyossága előtt áll, hanem a jövő kérdőjele előtt, amely állásfoglalásra késztet. A keresztény történet első századaiban Jézus üzenete gyorsan terjedt, pedig semmiféle hatalom nem támogatta. Hirdetőinek hite és odaadása kísérte, a példa vonzó ereje és néha a mártírok áldozata. Napjainkban az események ehhez a kezdő állapothoz viszik vissza, - egyre kevésbé támogatja a közhatalom és a gazdagság csillogása. Az evangéliumnak kell egyedül utat törnie anélkül, hogy erőszakot tenne a lelkiismeretekben. Újra a szabadság szava lett. Ez halálnak jele lenne?” Jegyzetek: 1. Ez a megállapítás bevallása annak, hogy az eddigi módszerek a vallásgyakorlatok mérésében nem kielégítőek a vallási élet megismerésére. (Ezt a kérdést részletesen fejtegeti Tomka Miklós: A vallásosság mérése c. cikkében. Magyar Pszichológiai Szemle, 1973. 122-135.) — 2. Franciaország missziós helyzetének felismeréséről lásd Szennay András: Az egyház missziós küldetése c. cikkét. Teológia, 1981. 204. — 3. A vallási megoszlás adataival kapcsolatban lehet megemlíteni, hogy a Nemzetközi Almanach 1959. évi kiadása, amely a népességre vonatkozóan általában 1955. évi adatokat közöl, a következőket írja: „A lakosság zöme katolikus (Párizsban csak 16%, a főváros lakosságának túlnyomó többsége felekezeten kívüli), a protestánsok száma 700 000, a zsidóké 300 000.” (183. o.) - A Párizsra vonatkozó megállapítást az Almanach 1969. évi kiadása azzal támasztja alá, hogy a „párizsi lakosság zöme egyetlen vallási közösség anyakönyvében sincs nyilvántartva.” De ez még akkor sem áll fenn, ha Lustiger érsek 1982. januári nyilatkozatát vesszük alapul, aki szerint Párizsban a megszületett gyermekeknek most már csak felét keresztelik meg. A megkereszteltek mind belekerülnek az egyházi anyakönyvbe. Jámbor Mike A PLÉBÁNIAI LELKIPÁSZTORKODÁS megújítását... attól várják, hogy a társadalomból alakuló kis közösségek befogadják és elmélyítsék a hit értékeit. Az ideál az, hogy a közösség hitben és szentségekben készen legyen arra, hogy az evangélium üzenetét elvigye a világnak, hogy tanúságot tegyen az igazi keresztény életről. Közösség, amely együtt dolgozik, de egyeseknek maximális kezdeményezési lehetőséget ad; és viszonylag olyan kis közösség legyen, ahol a tagok még egymást ismerhetik és a közös munkákban való részvétel lehetséges. Emile Pin AZ ÖSEGYHÁZ MISSZIÓS TEVÉKENYSÉGE a kialakult emberi közösségek felé fordult, éspedig — és ez lényeges — válogatás nélkül mindegyiket felhasználta, amely az egyes emberhez kapcsolatot teremtett. A helyi egyházközségek sem az önálló egyedekből alakultak, hanem a külön csoportokból, melyek természetes alapul szolgáltak a keresztények természetfölötti közösségének az Egyházban. Karl Rahner 94
