Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 2. szám - KÖRKÉP - Rezek Román: "Leszállt a Tűz..." Gondolatok Teilhard igazságáért folytatott harcáról, születésének 100. évfordulójára

„LESZÁLLT A TOZ .. Gondolatok Teilhard igazságáért folytatott harcáról, születésének 100. évfordulójára * „Emlékszem, néha nem találtam szavakat, hogy közöljem életemet. Szél fújt talán, vagy nem figyeltem eléggé: levegőbe foszlott szavaim fele, pedig jól kiejtettem őket. Másik felét már nem értették az emberek ... — S akkor, Uram, így szóltál hozzám: ,Nézd csak, én vagyok itt... Gondolato­dat valamikor majd én fogom közvetíteni másvalaki felé, akit én ismerek. S ha ő beszélni fog és hallgatnak reá, téged fognak megérteni... Én vagyok a Vi­lág valódi köteléke. Nélkülem szakadék választja szét még azokat a létezőket is, akik látszólag érintik egymást. Századok és Tér Kaosza ellenére is énben- nem találnak egymásra'... — Engedj hát, hadd induljak!" (A Misztikus Erőtér, 1917) Teilhard egész életében „akarta” a Tüzet: „Imádkozz, hogy minden körülmények között csakis a Tüzet akarjam!” — írja az egyik, 1925. május 30. dátumú levelében. — Az igazság­ról pedig még élete végén is — nem először, de akkor már utoljára — ezt vallotta: „Az igazságnak elég egyszer szellemben megjelennie, hogy aztán soha semmi se tudja meg­akadályozni, hogy mindent meghódítson és lángba borítson”. (A Krisztusi, New York, 1955. március.) Ez a teilhardi „igazság” sokféle területen és ezer színben mutatkozott. Meg vagyok győ­ződve — munkatársaimmal együtt -, hogy ennek az „igazságnak" bázisa az, amit Teilhard hiperfizikának nevezett, de amelyet sosem dolgozott ki szisztematikusan. (Hadd utaljak munkatársam brazil filozófiai doktorátusi tézisére: Jósé Luiz Archanjo: A hiperfisica de Teil­hard de Chardin, 1974, 908 pp.; az én öt kötetem: Teilhard hiperfizikája, 1974.; két na­gyobb tanulmányom: From Physics to Hyperphysics, in Forum, New York, Vol. 7., N° 4. és The Gnoseological and Epistemological Foundations of Teilhard de Chardin's View of the World, in Forum, New York, Vol. 8., N° 3.) Pedig az ilyenfajta „igazságnak” következményei nagyon logikusak azok számára, akik megértették, hogy szintetizáló és egymást-kiegészítő szándéknak kell léteznie minden tudományág, minden filozófia és minden teológia ered­ményei között. A leggyökeresebb emberi erőfeszítésnek olyan vágya ez, amely eddig is sok­szor megnyilatkozott, de amelynek manapság végleg előtérbe kellene kerülnie, mert más­képp az ember csak olyan maradna, amilyennek Teilhard lefesti a „hét új érzék nélküli" embert: „Széteső világban kóborló tárgy.” (Lásd: Az emberi jelenség első magyar könyv­kiadását, Rezek Román fordításában, Ahogy lehet, Occidental Press, Washington, 1968, 21. p.) — De az ilyenfajta „igazságnak” következményei összefüggésteleneknek, sőt kaotiku­soknak látszanak azok szemében, akik a „maguk igazsága” picinyke területére akarnának bezárkózni ... Innen származnak a kritikák, félreértések, mellébeszélések, vádak, gúnyos rágalmak, ellenszenvtől lihegő pamfletek, amelyeket már százával és százával írtak Teilhard ellen. Már 1968-ban 102 sűrű gépelésű oldalt tett ki a legelképesztőbb ilyen „csodaboga­rak” bemutatása; lásd a Teilhard körül c. sorozatom I. kötetét. P. René d'Ouince-nek, Teil­hard egyik volt jezsuita elöljárójának két kötete (Un prophéte en procés, Aubier-Montaigne, Paris, 1970.) kitűnően mutatja be, hogy miként védte Teilhard az igazságát. Tanulmányunk egyetlen szándéka most csak az, hogy néhány kiadatlan dokumentummal egészítsük ki P. d'Ouince adatait; mutassuk meg, miként „harcolt a teilhardi Fény” — ön­magában, és baráti segítséggel támogatva — az igazságért. Még pontosabban: nem azt kutatjuk, hogy mit jelent „A Tűz a Világ felett", „A Tűz a Világban" eukarisztikus kegyelmi lefelé áradása (lásd pl. a Mise a Világ felett misztikus fejezeteit), hanem, hogy egy hű ke­* Néhány epizódot ragadtam ki Teilhard igazság-keresésének történetéből, hogy még közelebb érezzük őt magunkhoz születésének (1881. május 1.) centenáriumán. Ezt a tanul­mányt már közölte franciául a brazíliai Leopoldianum folyóirat: Santos, Vol. VII. 20., pp. 49—56. és a New York-i Forum folyóirat — angolul: Vol. 11., Number 4., pp. I/40—45. — Az idézeteket, utalásokat és jegyzeteket szándékosan hagyom tanulmányom szövegében, hogy közvetlenül láttassam olvasóimmal a hangsúlyozott részek forrását. — Csak egy-két helyen és a tanulmány végén a Casaro/Mevéllel toldottam meg a francia eredeti szöveget. 95

Next

/
Thumbnails
Contents