Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - KÖRKÉP - Jámbor Mike: Franciaország vallásos életéről
4. Franciaország vallási megoszlását nem lehet pontosan megállapítani, mert erre vonatkozó adatokat a hivatlos statisztikák 1872 óta nem gyűjtenek. Boulard kiindult egy 1958-as adatból, amely összehasonlította a születések és a katolikus keresztelések számát. Ez utóbbi 8,5%-kal volt kevesebb. Ha a felnőttek közt hasonló arányszámban vannak nem-katolikusok, ez kereken 4 millió embert jelent. Más vallások eléggé reális adatai alapján ezekből 800 000 protestáns, 300 000 muzulmán, 250 000 izraelita, 150 000 görögkeleti és 150 000 különböző szektákhoz tartozik, a maradék 5% tekinthető vallás nélkülinek.3 1968-ban a megkereszteltek arányszáma már csak 82,7% volt. A csökkenés azonban nem jelenti minden esetben a keresztelés teljes elhagyását, hanem csak elhalasztását. A felnőtt- keresztségek számát jelenleg 1500-ra teszik, azonkívül az összes keresztségek országos átlagban 2%-át iskoláskorúaknak szolgáltatják ki. (Ezek előkészítésére már külön könyvek is jelentek meg.) 5. A vallási élettel kapcsolatban szokás vizsgálni a papság számának alakulását. (Az adatok az egyházmegyei — világi — papságra vonatkoznak.) — 1877-ben és 1901-ben egyformán 56 ezer. Ezután kezdődik a csökkenés: 1929-ben már csak 47 ezer, 1950-ben 42 ezer, 1965-ben 41 ezer. Ettől kezdve erősebb a csökkenés, 1975-ben a papok száma 36 ezer. — A papszentelések száma a XX. század eleje óta nagy ingadozásokat mutat. 1900-ban 1670, 1910-ben 1088, 1930-ban 838, 1939-ben 1214, 1950-ben 1033, 1954-ben 832. 1955- 1966 közt egy szinten mozog, évente átlag 600. 1970-ben már csak 285, s a csökkenés erős üteme megmarad: 1977-ben 99 szenteléssel a mélypontot éri el a XIX. század eleje óta. (Azóta kis emelkedés: 1979-ben 125, 1980-ban 111.) A szentelések számából, valamint a jelenlegi életkori megoszlásból kiindulva, 2000-re a papság számát kb. 20 000-re teszik, de ebből csak 9500 lesz 65 éven aluli. Hogyan magyarázzák ezeket a nagy változásokat? a) Boulard részletesen foglalkozik a papság számának alakulásával is, ennek alapján elkészítette a francia egyházmegye térképét a XIX. század elejétől kezdve. Ez a térkép a XX. század közepéig lényegében azonos a vallásgyakorlat térképével, tehát a hivatások száma tükrözi az egyes területek vallási buzgóságát. A változások szerinte összefüggést mutatnak a francia egyház politikai helyzetével is. b) A legújabb helyzettel a püspöki kar 1972-es Lourdes-i konferenciája foglalkozott részletesen. A beszámolót Frételliére Bordeaux-i segédpüspök tartotta, aki bevezetésül rámutatott a francia egyházon belüli feszültségekre. Az egyik magyarázat szerint a hivatások számának csökkenése az egyház általános válságának (belső hanyatlásának) jele, így csak átmeneti jelenség. Az orvoslás: visszatérés a hagyományos képzési keretekhez. A másik magyarázat visszafordíthatatlan folyamatról beszél, amely részben az egyház új küldetéstudatával áll összefüggésben. Ezért szükséges a papképzés módjának radikális megújítása. Majdnem szószerint idéztük a típusok jellemzését, de a beszámoló folytatásából úgy látszik, hogy ezek csak egyoldalúan megfogalmazott határesetek. A gyakorlatban érvényesülő törekvések sokkal közelebb állnak egymáshoz. A történeti előzmények vázolását azzal kezdi, hogy a II. világháborúban 2300 francia szeminarista volt munkásként Németországban, s ott megismert egy másfajta lelkipásztori gyakorlatot. 1945 után sokféle kezdeményezés bontakozott ki abból a törekvésből kiindulva, hogy a papság közelebb kerüljön az egész társadalomhoz. 1968 májusában nagymértékben ifjúságinak mondható forradalmi mozgalom bontakozott ki. A jelenlegi válság összefüggésben áll a társadalmi élet általános válságával, amelyet „kulturális robbanásnak" (éclatement culturel) lehet nevezni. A helyzet jellemzésére idézi a beszámoló a papi szolgálatról és életről szóló zsinati határozat 22. pontját. Erről azt mondja, hogy alkalmas félelmünk „exorcizálására", azaz annak a álláspontnak orvoslására, amely a jelen válságban csak a gonoszság erőinek érvényesülését látja. Ebből a pontból mi is idézünk, mert jól foglalja össze a francia beszámoló megállapításait is. A papság nehézségeiről szólva így ír: „Tud (a zsinat) arról is, hogy mennyire átalakulóban van a gazdasági és a társadalmi élet, sőt az emberek erkölcsi felfogása is, és hogy a közvéleményben mennyire változik az értékek rendje. Ennek következtében az egyház szolgái, sőt nem egyszer maguk a keresztény hívek is idegennek érzik magukat abban a világban, amelyikben élnek, és aggódva keresik azt a módot és azt a nyelvet, amely által a kapcsolatot mégis fenntarthatnák vele. A hit útjában tornyosuló sok új akadály, a végzett munka látszólagos sikertelensége és a gyakran tapasztalt keserű magányosság az elcsüggedés veszélyébe sodorhatja őket. Pedig ezt a világot is, mostani állapotában is, az egyház pásztorainak vezetésére bízta Isten ... és a Szentlélek arra ösztönzi az egyházat, hogy új utakat keresve a mai világ megközelítésére, a papi szolgálat megfelelő korszerűsítését is sugallja és támogatja." 92
