Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Waigand József: A lelkitükrök válsága - "Mai keresztények lelkitükre"
tekintetben is továbbképezni: könyvek, vallási folyóiratok rendszeres olvasásával, Szentírás olvasásával, közösségi összejövete'ekkel, előadások hallgatásával? — Igyekszem-e jó társalgó lenni? Merek-e közösségben, pl. templomban is felolvasni, előadni? Társaságban merek-e megszólalni? Vagy ellenkezőleg: nem igénylem-e, hogy mindig én beszéljek? —• Tudok-e másoktól tanácsot, véleményt, kritikát kérni vagy elfogadni? Nem sértődöm-e meg a kritika miatt; nem föltételezem-e, hogy csakis nekem lehet igazam? — Tudok-e hallgatni akkor, ha beszédemmel esetleg ártanék? — Nem pocsékoiok-e el túl sok időt haszontalanságokkal? Maqam és családom tagjai előre kijelöljük-e a tévé-műsorból a nézni kívánt számokat, és utána van-e erőnk a készül - léket kikapcsolni? Nem előbb kapcsoljuk-e be a tévét, és csak utána nézzük meg, mi is megy a műsorban? Tisztában vagyok-e azzal hogy az állandó tévénézés lassacskán megbomlasztja a családtagok közti szerető érintkezést? Lelkem —- Vallási meggyőződésemben nem vagyok-e megalkuvó? Péter apostol szavai szerint mindig készen állok-e arra, hogy reménységünkről megfeleljek mindenkinek, aki kérdez? (IPt 3,15). — Mások vallási, világnézeti meggyőződését tiszteletben tartom-e? Nem gúnyolom-e? — Nem adok-e helyt lelkemben olyan érzésnek, hogy vallásom, származásom, nemem, műveltségem miatt felsőbbrendű, értékesebb vagyok-e más embereknél? Vagy nincs-e valami miatt kisebbségi érzésem? — Ismerem-e vallásom tanítását? Problémáim esetén tanácsot kérek-e olyasvalakitől, aki jobban ért hozzá? Hálás vagyok-e Istennek hitemért? Ha kell, kiállok-e védelmében? Viszont: túl kenetes magatartásommal nem riasztok-e tőle vissza másokat? — Járulok-e évente többször szentgyónáshoz és minden szentmisén szentáldozáshoz? Pontosan érkezem-e vasár- és ünnepnapi misékre? Megvárom-e a mise végét? Mise alatt hol foglalok helyet a templomban? Félreértett alázatból olyan hátul, amennyire csak lehet, mert nem érzem át, hogy másokkal itt közösségben vagyok? Vagy (hacsak nem vagyok mozgássérült) udvariatlanul a pad szélén, akadályozva másokat? Megyek-e néha hétköznap is misére? A miséken részt veszek-e a közösség imájában, énekében? Vállalok-e aktív szerepet a misén (pl. felolvasás)? — Családom tagjaival időnként megbeszéljük-e a beszédben hallottakat? (Nem kritikai, hanem lelki szempontból). — Hogyan alakítjuk a családi, közös esti imát? — Imádságom kizárólag kérő ima vagy kötött imaszöveg, — vagy próbálok-e Istenhez saját szavaimmal is fordulni, neki mindenért köszönetét mondani, vagy akár csak kis ideig a jelenlétére gondolni? Tudok-e a család előtt a jó Istentől hangosan is bocsánatot kérni? — Imádkozom-e házastársamért és gyermekeimért külön-külön is? — Szoktunk-e legalább néha közösen egy kis részt olvasni a Szentírásból? — A felebaráti szeretet megnyilatkozfk-e szavaimban és tetteimben családom, rokonaim iránt? Barátaim, munkatársaim iránt? Rosszakaróim iránt? — Észreveszem-e saját környezetemben, hogy kik szorulnak testi-lelki segítségemre: gyermekeket öregeket, betegeket magányosokat? Érzem-e, hogy kiket vagy kit bízott rám különösen is az Ür? Törődöm-e (az ajándékozáson kívül) keresztgyermekeimmel? Beszélgetek-e velük; érdeklődöm-e egyéniségük fejlődése iránt? — Kész vagyok-e rugalmasan változtatni terveimen, ha másoknak szükségük van segítségemre? — Van-e érzékem ahhoz, hogy észrevegyem mások ki nem mondott gondjait, és igyekezzem segítségükre lenni? — Részt veszek-e valamelyik egyházközség munkájában? Igyekszem-e jó viszonyban állni papjainkkal? Merek-e nekik szeretettel tanácsot adni? Meahívjuk-e őket néha asztalunkhoz, hogy közelebbről megismerjük egymást, és feloldjuk elszigeteltségüket? — Törekszem-e arra, hogy legyen „nagyobb családom", szellemi hátterem, élő és bátorító közösségem? Van-e lelkivezetőm? — Nem élek-e vissza mások bizalmával? Tudok-e titkot tartani? — Kerülöm-e beszédemben a közönséges, káromló, szitkozódó gúnyolódó, trágár szavakat, kifejezéseket? Nemcsak családomban de a munkahelyemen is, — még akkor is, ha ott ez a stí'us? — Könnyen és gyakran elvesztem-e önuralmamat? Kész vagyok-e másoktól bocsánatot kérni, és magam is kész vagyok-e szívből megengesztelődni, még akkor is, ha valaki forma szerint nem kért bocsánatot? 61
