Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Waigand József: A lelkitükrök válsága - "Mai keresztények lelkitükre"
Férjem — feleségem — házasságom — Tisztában vagyok-e azzal, hogy a tartós, jó házasság nem magától értetődő, természetes dolog hanem Isten természetfeletti segítségének köszönhető? Megteszek-e minden tőlem telhetőt e kegyelem kieszközlésére? Szoktam-e hálát adni Istennek a jó házasság kegyelméért? — Szeretem-e házastársamat úgy, mint régen? Igyekszem-e neki még most is tetszeni, és szívében ébrentartani irántam való vonzódását? (Tudatában annak, hogy a „szerelem" más kezdetben, és ismét más 20—30 év múlva). Megemlékezünk-e házassági évfordulónkról (lehetőleg szentmisehallgatássa!) és egymás születés- és névnapjáról? Külső jelét is adom-e szeretetemnek? — Megőriztem-e iránta az oltárnál esküdött hűséget? Nem tettem-e ki veszélynek ezt a hűséget könnyelmű flörtöléssel? — Észrevesszük és megköszönjük-e egymásnak az apró figyelmességeket is? — Érdekel-e hózastársam munkája, előmenetele, és segítek-e neki, amennyire tehetem? Bátorítom-e, ha csügged? — Elnézem-e emberi gyengeségeit, nem hánytorgatom-e fel azokat? Elismerem, észre- veszem-e értékeit lelki-szellemi-testi tekintetben egyaránt? — Nem tartok-e vele haragot? Nem beszélem-e ki hibáit mások előtt? Nem akarom-e állandóan javítgatni? (Saját hibámat pedig nem ismerem be.) — Teljesen bízom-e benne, és nem vagyok-e rá féltékeny? Nem titkolok-e el előtte dolgokat, amelyeket joga van tudni? Nem döntök-e családi kérdésekben az ő megkérdezése nélkül, kivételes vagy sürgős eseteket nem számítva, vagy ha ő nem is igényli a döntést? — Kedves vagyok-e rokonai iránt? — Nem akadályozom-e, hogy lelkiismerete szerint éljen? — Nem kifogásolom-e házastársamnál, ha házon kívüli, hivatásszerű munkáját is szeretettel végzi? Nem vagyok-e munkájára féltékeny? — Házaséletünkben nem utasítom-e vissza ok nélkül hitvestársam jogos kívánságát? Nem keresem-e önzőn csupán saját kielégülésemet anélkül, hogy neki 'is örömet akarnék szerezni? — Ha erkölcsi kérdés merül fel házaséletünkben, kitől kérek tanácsot? Ha közöttünk nézeteltérés támadt, képes vagyok-e vele nyugodtan beszélni, higgadtan meghallgatni kifogásait, érveit? Ha házasságom megromlott, észreveszem-e saját hibáimat is ezzel kapcsolatban? Készen állok-e és megteszek-e minden tőlem telhetőt házastársi békénk helyre- állítására? — Gondolok-e néha komolyan az élet múlandóságára, és arra a lehetőségre is, hogy nem én, hanem házastársam hal meg előbb? Kész vagyok-e fenntartás nélkül a jó Isten kezébe tenni jövőnket? — Házas szeretetünk megfelel-e Szent Pál szavainak: ,,A szeretet türelmes, jóságos, nem féltékeny? Nem kérkedik, nem gőgösködik? Nem tapintatlan, nem keresi a magáét? Haragra nem gerjed, a rosszat fel nem rója? Nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal? Mindent eltűr mindent elhisz? Mindent remél, mindent elvisel?” (iKor 13,4—7) Gyermekeim — Átérzem-e az édesanyai-édesapai hivatás nagyságát, szépségét? Azt, hogy a jó Isten munkatársa lehetek, amikor nemcsak életemet, de lelki-szellemi értékeimet is továbbadom? — Tisztában vagyok-e azzal, hogy a szülői hivatás áldozatot, sok lemondást is jelent? Tudatosult-e bennem ez a felismerés házasságom kezdete óta? Szívesen vállalom-e ezt az áldozatot? — Kényelemszeretetből, luxusigény miatt nem igyekszem-e kerülni a gyermekáldást? Családtervezésünkből nem hagytuk-e ki a Gondviselésbe vetett bizalmat? — Törekszem-e magam továbbképezni nevelési kérdésekben? (Olvasással, tanácskéréssel, előadások hallgatásával, kisebb közösségekben kölcsönös megbeszéléssel). — Tisztában vagyok-e azzal, hogy a gyermek nevelése (vallási nevelése is!) már egész piciny korában kezdődik? Találok-e időt arra, hogy gyermekeimmel külön is beszélgessek, ezernyi kérdésükre válaszoljak? Törődöm-e érzelmi nevelésükkel? Kimutatom-e szeretete- met irántuk? 62
