Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gáncs Péter: Az "új" nem emberszabású fogalom... (Egy evangélikus lelkész gondolatai a keresztyén lelkiség megújulásáról)
a szülők, a vezetők képzése). A legfontosabb a hiteles tanúságtétel és az őszinteség. A fiatalok nyitottak a spiritualitás felé is, de nem elég az egyéni hit, emberközi kapcsolatok is kellenek! Ne álljunk meg soha a figyelmeztetésnél, sokkal fontosabb a pozitív irányú bátorítás. Sok érték van bennük: őszinteség, igazságérzet, szabadságvágy, egyszerűség, közösség iránti igény, a befogadás és az osztozás képessége. Mindez evangéliumi erény. Ezért a fiatalság nemcsak aggodalomra ad okot, hanem nagy esély is az egyház jövője számára. De ne feledjük, hogy új pasztorális formákra van szükség. Nem tekintélyi alapon kell fellépni. A sok tilalom riaszt. El kell fogadni őket, de ideált kell elébük tűzni, olyant, amit a felnőttek (vezetők) is tanúsítanak. így békéltethetek csak össze a generációk. Végül is tehát a tanácskozás minden témáján átragyogott a remény, amely a ki nem használt lehetőségeknek és a szabadságnak az alkalmazását kívánja meg. Remény van rá (a konferenciának ez az egyik szép tanulsága), hogy az alvó laikus óriás felébred s ráébred felelősségére és hivatására, s hogy a hierarchia mindebben segítségére lesz. Paul Cordes püspök a Laikusok Pápai Tanácsának alelnöke így foglalta össze zárszavában a ..püspökök felelőssége a laikusokért” témakört, a konferencia témakörét: 1. Leqyenek a püspökök a laikusok ügyvédjei a Kúriánál, 2. biztosítsanak megfelelő funkciókat, hivatásokat a laikusoknak, 3. működjenek együtt a laikusokkal, 4. valósítsák meg az egyházon belül a tanácsok intézményeit, 5. folytassanak állandó dialóqust. A laikusok bevonása — mondotta — az egyház legnagyobb eseménye a XX. században. Guthy Andor AZ „ÚJ” NEM EMBERSZABÁSÚ FOGALOM ... Egy evangélikus lelkész gondolatai a keresztyén lelkiség megújulásáról Fontosnak érzem a fenti alcím figyelembevételét a következő sorok elolvasása előtt. Mint evangélikus gyülekezeti lelkész kívánok szerényen hozzászólni a szám főtémájához, a keresztyén lelkiség megújulásának problematikájához. Három gyülekezetben végzett szo'gálatom nem tette lehetővé a témával való elmélyült, tudományos szintű foglalkozást, de talán nem is ezzel az elvárással kaptam a megtisztelő felkérést ezekre a sorokra. A sajátos evangélikus színt képviselve, a gyülekezeti lelkészi szolgálat aspektusából szeretnék néhány gondolatot papírra vetni. Először is elengedhetetlennek és feltétlenül szükségesnek tartom a megújulással kapcsolatban az ÚJ fogalmának meghatározását, — bibliai alapokról kiindulva. Hiszen az, hoqy mit értünk megújuláson, döntő módon azon fordul meg, hogy mit tekintünk újnak. Már írásom főcímében igyekeztem körvonalazni ezzel kapcsolatos meggyőződésemet, mely későbbi gondolataimnak és a felhasznált idézetek összeváloqatásának is qlapjq és kulcsa: az új nem „emberszabású" fogalom. Mit értek ezen? Többek között azt is, amit az Ószövetség bölcse reális józansággal így fogalmazott meg: „Nincs semmi új a nap alatt. Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják hogy új, az is megvolt már régen..." (Prédikátor könyve 1,9—10). Vajon nem ezt vesszük-e észre a divat, a korízlés „újnak” reklámozott ötleteiben? Vajon nem kéne-e már végre bevallani, hogy az „újnak" hirdetett morál, az erkölcsi szabadosság nem a „XX. század vívmánya", a modern „nagykorú" ember találmánya, hanem nem más, mint évezredes régi — hogy ne mondjam: ósdi — életstílus felújítása, ami persze minden új nemzedékre egy ideig az újdonság erejével hathat? Vajon nem vesszük-e észre, hogy a tudományos-fantasztikus regényekben és filmeken a jövő évezred kulisszái között több évezredes bűnök, örök emberi gyengeségek árnyékával viaskodnak a szkafanderes hősök? Igen, mert a kulisszák változhatnak, a csomagolás, a keretek talán mások, de a belső tartalom, a lényeg, az ember ugyanaz maradt: a régi Ádám. S talán gyakran egyházi berkekben is becsapjuk magunkat, és egy ideig környezetünket is megtévesztjük, amikor formai megújítások nyomán valódi megújulásról merünk beszélni. Pedig tapasztalatból tudhatnánk, hogy végső soron zárt, földi, emberi világunkban, gondolkozásunkba, lelkiségünkbe igazán újat, mást, csak valaki MÁS hozhat: Aki kívülről jön de felénk tart, Aki nem ember, de emberré lett. Ha igazán komolyan vágyakozunk a megújulásra, akkor az igazán ÚJ egyetlen forráshoz, Istenhez kell fordulnunk. 53
