Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gúthy Andor: Püspökök a világiakért
Az 5. csoport az egyház kulturális feladatait tárgyalta. Megállapították, hogy a kultúra a hitnek szükséges közvetítője. Az utóbbi századokban a kultúra szinte ellenséges volt az egyházzal szemben, ma talán új fázis kezdődik. Ezen a téren hatalmas szerep vár a laikusokra. A 6. csoport tematikájának elnevezése ez volt: „A föld sója”. Ebben a csoportban vett részt dr. Szakos Gyula segédpüspök. Jelentésükben kiemelték, hogy a régi mozgalmak helyére lépő új csoportoknak egyszerre kell spirituálisnak és társadalmilag elkötelezettnek len- niök. Ezért nagyon fontosak a le'kigyakortatok és nagyon fontos, hogy a csoportok betaao- zódjanak a helyi egyház struktúrájába, kapcsolatban legyenek a helyi egyházközségi tanácsokkal is. A spiritualitás persze sokféle lehet és ettől a legitim sokféleségtől nem ke.l félni, a szűkkeblűség és aggodalmaskodás nincs helyén ott, ahol Isten Leikére hallgatunk. A püspökök ügyeljenek, hogy a helyi közösségek befogadják a különböző karizmákat. Ennél a témánál ismét sok szó esett a dialógusról és a fiatalokról. Az egyik delegátus (skót püspök) idézte XXIII. János mondását, mely szerint az egyházban a laikusok jelentik az alvó óriást. Az egész konferencián végig vonult az az óhaj, hogy a püspökök keltegessék ezt az óriást (ahol még alszik) s tekintsék partnernak s neveljék erre a partnerságra (ha már felébredt). Volt olyan püspök delegátus, aki elmondta, hogy referátumát laikusok készítették, ő csak felülbírálta azt. Volt olyan, aki magát a referátumot is átengedte a világi kiküldöttnek, vagy megosztotta vele, mint az USA-ból jött Otten- weller püspök Lecky kisasszonnyal. Mert természetesen nő-delegátusok is voltak szép számmal. De hát nem ezek a külső szereposztások a lényegesek. Az igazán fontos a testvéri kapcsolat és a partnerség, aminek az egész konferencia szép példája volt. Szó esett az egyház- községi, a pasztorális és az egyházmegyei tanácsokról. Ez utóbbiak még nem mindenütt alakultak meg. Vannak persze még Európában is klerikális egyházak, ahol a pap egyedül kíván mindent intézni s végül is elszigetelődik, a vallásos élet a templomi szertartásokra korlátozódik. Jellemző, hogy ezt a helyzetet nem egy laikus, hanem az előbb említett skót püspök pellengérezte ki. Népi vallásosságról, laikusok erős részvételéről beszéltek a lengyel kiküldöttek, s erről egy lelkes zágrábi laikus, aki a nehézségeket is említette, de a püspöki segítséget is azok elhárítására. Sok szó esett általában a laikusok hitbeli képzésének a fontosságáról. Mi magyarok örömmel említettük ezen a téren elért eredményeinket. Az 1. csoport összefoglalója kiemelte a helyi egyházon belüli, a helyi egyházak közötti, valamint a helyi egyházak és Róma, Péter széke közti dialógusok szükségességét. A dialógus a már meglévő egységen (de ugyanakkor különbözőségen is) alapul. Né.külözhetetlen eleme a kölcsönös bizalom. A püspök szívesen kérjen tanácsot a laikusoktól s a laikusok adjanak hangot véleményüknek. De a dialógus nem végső cél, közös döntéseknek és közös cselekvéseknek kell belőle születniük. Ne feledjük azonban sohasem a közös imádságot és az együtt viselt szenvedést sem az egyház ügyeiben. A 2. csoport a pasztorális tanácsok szerepét emelte ki az egyház- községekben s ugyanakkor a hitbeli képzés fontosságát. Szó esett az állandó diakonátus intézményéről is. A 3. csoport hangsúlyozta, hogy a tanácsoknak meg kell újulniok, mert a régimódi stílus taszítja a fiatalokat. A 4. csoport a felnőtt katekézis fontosságát húzta alá s a dialógus kiterjesztését az agnosztikusokra. Az 5. csoport a különböző generációk, népek kultúrák összebékítésének fontosságára mutatott rá. A 6. csoport ismét a püspökök és hívek dialógusára utalt, arra, hogy a püspök a maga ösztönzéseit dialógusban adja át. Dialógus, pluralizmus, tanácsi megbeszélések és elöntések: ez volt az egész konferencia alapvető problémája. A dialógus tematikáján belül is kiemelt helyet kapott a fiatalság ügye. Egyes delegátusok megállapították, hogy az ifjúság kezd a vallás felé fordulni s ezt a folyamatot elő kell segíteni. Yves Congar mutatott rá arra, hogy az ifjúság szemében az egyház nagymértékben közömbössé vált. Mégis, a Taizé-i közösség kihatásaiban és a karizmatikus irányzat terjedésében ellenkező tendencia is látszik. A fiatalság külön világ, mondotta (la pianéte des jeunes), s Taizé már helyet kapott ezen a planétán. A Szentatyát is erősen foglalkoztatja a fiatalság kérdése és ezzel kapcsolatban kikérte Congar atya véleményét is. Congar azt tanácsolta a Pápának, hogy vonják be a fiatalokat minden szinten, az egyház problémáinak a megvitatásába, még a szinodusokkal kapcsolatban is. A fiatalokkal saját nyelvükön kell beszélni. Több delegáció panaszolta, hogy a fiatalok alig értik meg az egyház nyelvét. Mások hangoztatták, hogy a fiatalok önálló csoportokat igényelnek, ne ifjúsági szakosztályok legyenek az idősebbek mellett. A tanácsokba elegendő számban kell felvenni őket. hogy ott ne érezzék magukat izoláltnak. Aktivitást keresnek, ezt lehetővé kell tenni számukra. A családhoz kötődésük lazu't, de mégis vágynak személyes kapcsolatokra (klikk, szubkultúra, bázis). Ezt a kapcsolatot kell megadni nekik. Szívesen kötődnek őket komolyan vevő vezetőkhöz, csak értsék azok a nyelvüket, éljék a hitet, ismerjék a mindennapot. (Ezért fontos 52
