Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gúthy Andor: Püspökök a világiakért
dan megnyilvánuló egység, és az egységben megmaradó pluralizmus. Nem kell félni a feszültségektől, a konfliktusoktól sem, ez az élet jele. A konfliktus még nem bűn, nem is hiba. Az egység ne legyen katonai jellegű, mint régen. Hogy mindezt helyesen éljük, ahhoz persze komoly lelki életre van szükség. „Lutte et contemplation": harc és szemlélődés, ahogy az egyik Taizé-i jelszó mondja. A laikusok is vegyék figyelembe, hogy Isten családjának tagjává lenni, az általános papsággal felruházottnak lenni annyit tesz, mint áldozattá lenni. ima és eukarisztia nélkül nincs kereszténység. Az így élő laikusok szerepe óriási, az egyház tanításának a fejlesztésében is részesedhetnek (fogamzásgátlás, nők szerepe az egyházban). A Lélek ma is működik, ma is osztja karizmáit. Ezek nem feltétlenül csodás jellegűek, Congar atya egyik, mint fontos fajtát, emelte ki a vigasztalás karizmáját. Erre nagyon sokaknak van szüksége. És ne feledjük, hogy a Lélek az egyházon kívül is működik, a hitetleneknél is, ne szégyelljünk bárkitől tanulni s ne gondolkodjunk kicsinyesen a Lélekről. A második nap délutánján megalakították a hat munkacsoportot. — Az 1. munkacsoportnak, melynek én is tagja voltam, fő témája az egyház külső képe volt. tehát az, hogyan látják egyházunkat a kívülállók. Szó volt Róma megítéléséről az egyes részegyházakban, az egyház szerepéről a humánum védelmében, s arról, hogy mennyiben akadályozza az egyház intézmény volta a hit kibontakozását. Az egyházról alkotott külső kép igen különböző, országok szerint, de az egyes országokon belül is, mely végül is néhány típusra vezethető vissza: van olyan réteg, amely észre sem veszi az egyházat, az teljesen közömbös számára; mások felfigyelnek rá, de csak úgy, mint bármely társadalmi képződményre. Vannak, akik elismerik különleges csoport voltát erkölcsi tekintélynek látják (ha nem is feltétlenül a maguk számára), végül mindenütt akadnak kívülállók, akik rokonszenveznek az egyházzal, keresik hozzá a kapcsolatot, néha csatlakoznak is hozzá. A magam részéről a magyarországi helyzetet hasonlóan jellemeztem. Itt is legtöbben a közönyösek vannak, talán egyre kevesebb az ellenséges szemléletű. — Vannak, akik ósdi, elavult, kissé babonás világkép itt maradt mohikánjait látják bennünk, de van olyan réteg is, hivő — azaz művelt és öntudatos — marxisták között is, akik a modern ember számára is lehetséges magatartási formának tekintik a kereszténységet, érdeklődnek iránta s hajlandók — kulturális és szociális téren — szövetségest is látni bennünk. Érdekes, hogy hasonlót mondott a Franciaországot képviselő reimsi püspök is, aki megállapította, hogy hazájában a vallás a marxisták szemében érthetetlen, de nem ellenséges és nem felesleqes jelenség. A lengyel delegátus szerint az egyház náluk morális tekintély, az állammal dialógusban áll, de nem nyúl a hatalom után. Különben náluk a legmagasabb az aktívan az egyházhoz tartozók aránya, 40%. Más delegátusok 15—25% közötti arányról beszéltek. Ebben a csoportban hangzott el Stefan László püspök megállapítása, mely szerint a szabadsággal háromféleképpen lehet baj: a) ha megvonják, b) ha visszaélnek vele, és c) ha nem használják fel. Véleményem szerint nálunk Magyarországon elsősorban az utóbbiról lehet szó. A marxisták nálunk is, mint másutt, az eqyházat, a vallást aszerint értékelik fontosnak, mint amellyel foglalkozni érdemes, hoqy mekkora a társadalmi súlva, a tömeqekre való hatása, éspedig nemcsak saját országunkban, de Európa-szerte, sőt világszerte. Természetesen nem közömbös számukra ennek a befolyásnak a társadalmi tendenciája. Építő jellegű közösségeinket, szabadságjogaink keretében ezért is érdemes fejleszteni. így lehet egyházunk a humánum ügyvédje a béke védelme, a bármi okból rászorulók segítése, a társadalom építése és az ehhez szükséges erények ápolása terén. A 2. munkacsoport témája az egyház belső struktúrája volt. Kieme'ten tárgyalták a hitbeli képzés fontosságát, az el nem kötelezett keresztényekkel vagy éppen agnosztikusokkal való foglalkozás szükségességét s végül, mint mindegyik csoport, a fiatalok és a dialógus problémáját. A 3. csoport a laikusok elkötelezettségének a motivációit vizsgálta. Első helyen a Lélek sugallata áll, de a személyes vonzás (szülő, pap, barát részéről) nagyon fontos. A 4. csoport kutatásának tárgya ez volt: hogyan válaszolhat az egyház hitelt érdemlően az élet értelmét kereső kérdésre? Megállapították, hogy a jobb életmód nem hozott nagyobb boldogságot. Éppen az ún. jóléti társadalmakban szaporodnak az alkohol, a drog, a céltalanság, az öngyilkosság áldozatai. Az egyház, a kereszténység fontos feladata visszaadni az élet mélyebb látását, az áldozat, kereszt, fegyelem, remény értelmét, az elvesző felelősségérzetet. A negatívumok helyett több pozitívumot kell az életbe vinni. Nem valami ellen, hanem valamiért küzdjünk. Fel kell éleszteni a keresztény spiritualitást, ezért az isteni sze- retetet is képviselnünk kell, nemcsak az emberit. Nagyon fontosak a személyes kapcsolatok (dialógus, fiatalok!). Az agnosztikusok felé is oda kell fordulni, komolyan venni a pesszimistákat. (íme, megint az Yves Congar említette vigasztalás-karizma!) Végül is csak a hiteles tanúság és az élő szeretet hatásos. És ne feledjük: az élet értelme nem valami eszme, hanem Krisztus személye! 51
