Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - KÖRKÉP - Gál Ferenc: Vallásos élmény keresése a kereszténység peremén
Szentlélek kiáradásának jele. A képesség bennünk van, a Lélek csak azt aktualizálja. Nem kívánják az értelmes beszédet, hiszen ez a szív imádsága, nem az értelemé. Aki megkapja a nyelvek adományát, az teljesjogú tagnak számít, bárhonnan is jött. Azt természetesen lehetetlen eldönteni, hogy az ilyen gügyögésszerű megnyilatkozás mögött milyen lélektani hatás áll. A nyelvek adományát különben a katolikus pünkösdi mozgalom is nagyon értékeli (The Pentecostal Movement). De ezek a csoportok megőrizték a hivatalos egyházzal való kapcsolatokat, azért ott a komoly teológia is érvényesül. Más a helyzet az úgynevezett „földalatti egyházban”(The Underground Church), amelynek tagjai a zsinat újításaiból kiindulva szerveződtek független közösségekbe. Liturgikus összejövetelük az eukarisztia ünneplése, az egyház hagyományának félretolásával. A lényeg itt is a Krisztussal és az egymással való közösségi élmény. Fölszentelt pap jelenléte, az áldozati adományok milyensége, az áldozati jelleg mind csak másodlagos kérdés. Mi a pozitívum ezekben a mozgalmakban és van-e jövőjük? Kétségtelen, hogy sok bennük a szembenállás a fennálló társadalmi renddel és az intézményes egyházakkal. De nem lehet tagadni a lelki tartalom keresését sem. Azt is el kell ismerni, hogy sok fiatalt visszahoznak a rendes életbe, olyanokat, akik előbb a kábítószer italozás vagy fiatalkori bűnözés áldozatai voltak. Ezért a hivatalos egyház is inkább úgy tekinti őket, mint pásztor nélküli nyájat, akiket segíteni kell. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy közülük bármelyiknek is igazi jövője lenne. Megfelelő hitbeli megalapozás nélkül, igazi szervezettség és tekintély nélkül valószínűleg hamar az egyénieskedés és a külön utak áldozataivá válnak. A kon- tesztálást és a kötetlenséget a hippiktől vették át, s ahogy azoknak az életformája rövidlélegzetű divatnak bizonyult, úgy ezek a vallási képződmények sem lesznek hosszú életűek. Eredetükben, fellépésükben az ifjúság lelki állapota tükröződik. Kérdés, hogy akkor is kitartanak-e módszerük mellett, ha megöregednek? Vagy az ifjúság egy-két évtized múlva még divatosnak fogja tartani ezeket a formákat? Arról mindenesetre tanúskodnak, hogy valamilyen szellemi és transzcendens irányú szomjúságot minden kor embere hordoz magában, s az kifelé is kielégülést keres. Irodalom: Richard McBrien: Die Untergrundkirche in den USA, Concilium, 11, 1969. 698. — D. H. Salman: Die Phantastika und die religiöse Erfahrung, Concilium, uo. 703. — Rosemary Reuther: A New Church?Commonweal, 88, 1968. 328. — Thomas O'Dea: The Catholic Crisis, Boston, 1969. — F. G. Friedmann: Die Jesus People. Intern, kath. Zeitschrift, 1973. 193. — Daniel Hervisu-Léger: Anzeichen religiöser Erweckung, Concilium, 9. 1973. 604. — J. Massingberd Ford: Pfingstbewegung im Katholizismus, Concilium, 8, 1972. 684. Gál Ferenc A liturgia arra ösztönzi a hívőket, hogy ,,a húsvéti szentségekkel töltekezve legyenek egy szív-egy lélek” a szeretetben. azért imádkozik, hogy „megőrizzék az életben, amit kaptak a hitben”. Az eukarisztia pedig, mint az Isten és az ember szövetségének megújítása, a hivőben Krisztus sürgető szeretetét szítja fel. Ezért a liturgiából, elsősorban pedig az eukarisztiából mint forrásból árad belénk a kegye'em és általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése... A lelkiélet azonban nem csupán a szent iturgiában való részvétel. Hiszen a keresztény embernek, bár meg van híva a közösségi istentiszteletre ... az Apostol szerint szüntelen imádkoznia kell. Az Apostol tanít meg arra is, hogy nekünk Jézus szenvedését kell mindenkor testünkben hordoznunk, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon halandó emberségünkben. Liturgikus konst. 12. 49
