Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - KÖRKÉP - Gál Ferenc: Vallásos élmény keresése a kereszténység peremén
jövő is van, mégis foglalkoznak a transzcendens dolgokkal, másrészt azzal, hogy vallásos törekvésükkel inkább a jelennek, mostani életüknek akarnak több tartalmat adni, nem pedig a halál utáni jövő az első gondolatuk. Nem Taizére célzok itt, vagy a történelmi vallásos, lelkipásztori módszereknek hatékonyságára, hanem azokra az ifjúsági csoportokra, amelyek az elmúlt két évtizedben a fiataloknak valamilyen lelki szükségletéből nőttek ki, és hallatnak magukról. Legtöbbjük nem él benne valamelyik szervezett egyházban, s ők maguk sem akarnak szervezett vallás lenni, mégis Krisztusra és a kereszténység szent könyveire hivatkoznak; ezért tekintem őket úgy, mint, akik a kereszténység peremén állnak. Az amerikai egyetemekről indultak el, s nem akarnak valamilyen új vallás lenni. Inkább felébredést, újjáéledést, újjászületést (awakening, revival, conversion, regeneration) emlegetnek. Esetleg nevet is adnak mozgalmuknak: Teen Challenge, Campus Crusade for Christ, Children of God, Jesus People, karizmatikusok, pünkösdi csoportok stb. Témájuk és céljuk nem valami új tanítás vagy szervezet, hanem a lelki megújulás, a vallásos élmény keresése. Az amerikai pszichológus, Kenneth Keniston (Youth and Dissent, 1971) szerint a mozgalomban sok az ellenhatás a társadalmi élet formáira. Az ifjúság az élet unalmát ilyen expresszivitással és emócionalizmussal akarja enyhíteni. Ügy gondolják, hogy a köznapi problémák, a felgyorsult életütem, a technikai berendezkedés elnyomja a mélyebb érzéseket, illetve nem engedi kifejeződni őket, azért a szabadság vágya, a misztikum iránt való érdeklődés ilyen formában keres utat magának. Meg akarják hazudtolni azokat, akik már a személyiség és az egyéniség elvesztését siratják, mint akár egy Beckett is, aki szerint az ember csak felvevő készülék és hangszóró, s csak ilyen formában éli meg a benyomásokat. F. G. Friedmann (Internationale katholische Zeitschrift, 1973. 195.) a Jesus People- mozgalmat az ifjúsági szubkultúra egyik formájának tartja. A szubkultúra nem titkos szervezkedés akar lenni, hanem a hagyományos és hivatalos szellemi élettel való szembenállás: új, kötetlen, személyesebb életforma. Benne van a függetlenség, a maga útján járás, hiszen a mai társadalomban az iskolázás, a szakképzettség hosszú éveket vesz igénybe, a fiatalság életét szűk keretek közé sorolja és meghatározza érvényesülését. Látják azt is, hogy a technika, az ipar, a tudomány fejlődése nem fejezi ki az élet mélyebb értelmét és célját. Az egyén valójában nem tudja, hogy miért él, s amellett az intellektualista beállítottság elsenyveszti az érzelemvilágot s a spontaneitást. A régi intézményekben, a családban, az egyházakban, az egyetemekben nem találnak olyan tekintélyt, amely eligazítaná őket, vagy amely vágyaik kielégitésében segítségükre volna. Ezért visszavonulnak saját világukba, s egyesítik az időtlen meditációt és az egymásért való aktivitást. Természetesen a misztikum keresése miatt sokszor helyet kap náluk az okkultizmus és az asztrológia is. A „megújulás" és az „újjászületés" bibliai fogalmakat több, mint egy évszázada már emlegették. Az amerikai élet az új kezdeményezésnek is mindig teret engedett. A mostani ifjúsági vallási mozgalmak a nagyvárosokban és az egyetemeken keletkeztek. A csoportosulásban a nagyvárosi ember magányára is kerestek orvosságot. Lehetőleg egyforma műveltségű és vágyú tagok vannak jelen, hierarchikus tagozódás nélkül. Szeretetközösség- ben, bizalomban akarnak találkozni, s abban a meggyőződésben hogy közösségük a végső megoldásra, az üdvösségre irányul. Az egyetemeken már az ötvenes évektől alakultak ilyen kis közösségek. A legnagyobb mozgalom, a Jesus People a kaliforniai egyetemekről indult el (Berkeley, San Francisco). Kalifornia különben is fajilag, nyelvileg és szociális helyzetet illetően a legkevertebb vidék. A vallási csoportok külsőleg sokszor a hippik otthonait utánozták, de bibliai nevekkel: az Űr háza, Sion-otthon, Észter-otthon, Keresztény hajlék stb. Ezek az otthonok nem közös lakásra valók, hanem a klubnak és a kápolnának a keverékei. Itt találnak egymásra, itt imádkoznak, itt igyekeznek megtapasztalni a Szentlélek kiáradását és le'ki békét. Az otthonok és a bennük levő csoportok meglehetősen függetlenek egymástól még akkor is, ha azonos nevű mozgalmakhoz tartoznak. Inkább a gyülekezet, a „congregation" jellegét viselik nem a szervezett vallásét. Ezzel is jelezni akarják, hogy a szabadság és a kötetlenség vallásos élményük lényeges része. Bár vannak olyan irányzatok is (Children of God), ahol a megtérést tekintélyileg ellenőrzik, megkívánják a múlttal vagy a külvilággal való szakítást, és bevezetnek bizonyos istentiszteleti formákat. IGAZI HITRENDSZERÜK, teológiájuk nincs, de valamilyen „hitben" egyetértenek. Nem annyira a közös igazság vagy tanítás hozza őket össze, hanem a közös élmény keresése. A benső hangulatot szeretik kifejezni imában, énekben, buzdító beszédekben. A misztikus hangulatot visszavezetik a Szentlélek jelenlétére. Fő szabályuk a szóbeli és a zenei kifejezés szabadsága. Küzdenek az ellen a nyárspolgári hagyomány ellen, hogy a vallásos élményről, meggyőződésről nem illik beszélni. Az embernek joga van ahhoz, hogy minden élményét kifejezze, s a természetfölötti örömet azért kapja, hogy másokkal is közölje. A Szentlélek ilyen emberi továbbadással akarja egyre nagyobb körben éreztetni hatását. A 46
