Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - KÖRKÉP - Lubich, Chiara: A szeretet mint ideál
adta, hogy mit kíván tőlünk: a felebaráti szeretetet. Sőt, az Isten iránti szeretet is a felebaráti szeretet által növekszik. Már az első időkben meglepetéssel tapasztaltuk, hogy egy olyan nap végén, amikor egészen a többi emberért éltünk, az esti imádságban oly fokú mély összeszedettséget éreztünk, amilyent azelőtt soha. Isten műve volt ez, aki ily módon válaszolt szeretetünkre, amelyet testvéreinkben ajándékoztunk neki: lelkűnkben kinyilvánította önmagát. Ez érthető is, hiszen az Isten és a felebarát iránti szeretet összetartoznak. De ha csak egyetlen szeretet van lelkűnkben, hogyan nyilatkozik az meg Isten felé, és miként a felebarát felé? Ezt a kérdést szeretném megvilágítani, hogy a félreértéseket elkerüljük. Azt hihetnénk ugyanis, hogy mivel a szeretet egy. Istent és testvéreinket azonos módon kel! szeretnünk. Pedig a szeretetnek ez a két megnyilvánulása alapvetően különbözik egymástól. E különbség nemcsak akkor válik nyilvánvalóvá, ha az evangéliumnak, a Szentírásnak tanítását tanulmányozzuk, hanem akkor is, ha az Isten és a felebarát iránti szeretetről van már bizonyos tapasztalatunk. Abban az emberben, aki egy kissé is megtapasztalta az igazi szeretetet, aki őszintén és a szívével is szereti Istenét, és aki ismeri ennek a szeretetnek túl- áradását, továbbá azt a félreismerhetetlen módot, ahogyan ő Istent és Isten szereti őt, — az ilyen emberben elemi erejű tiltakozás ébred, ha észreveszi, hogy testvéreiben homályos elképzelések élnek a szeretet e két fajtájáról. Benne ugyanis már megszületett és kivirágzott az Isten iránti szeretet. Úqy tapasztalta azt meg, mint az örök é'et kezdetét. Ezért nem engedheti, hogy olyanok, akik nem értik ezt a szeretetet, manipulálják, félreértsék, másra irányítsák és ily módon tönkretegyék azt. Az Isten és az emberek iránti szeretet megnyilvánulásai tehát lényegesen különböznek: például, amit Istennek mondhatok, azt nem mondhatom embertársamnak. Oak Istennek mondhatom hogy: „imádlak". Rábízhatom magam, Tő'e mindent remélhetek. Ellenben „átkozott, aki emberben bízik” (Jer 17,5). — Istenben „vakon" hihetek. Neki köszönhetem meg, hogy megteremtett és kereszténnyé tett. Tőle kérhetem és kaphatom meg bűneim bocsánatát. Tőle várhatok ..százannyit és az örök életet” (Mt 19,29). Istennek továbbá nem a kenyeremre vagy a jótanácsaimra van szüksége. Ha szeretem őt, a szívemet kívánja, az értelmemet, egész lényemet. Azt kívánja, hogy az ő szeretete legyen bennem, — hogy ő maga legyen bennem. Istennel a szeretet igazi, tiszta kapcsolata valósulhat meg. Ez a „lelki élet”, amely a misztikus életben éri el tetőfokát. Ezt a lelki életet, az Istennel való — szerelemhez hasonlítható — eggyéválást énekli meg az „Énekek éneke”. — Továbbá az az egység, amelyet Isten a lélek és önmaga között megkíván, elvezethet az átalakító egyesüléshez (unió trans- formans): ez a lélek teljes egyesülése Istennel. Mindez nem valósulhat meg az embertárssal való kapcsolatban. — Az az egység, amelvet Isten köztünk akar, egység a különbözőségben. Hiszen Jézus mondhatta volna azt is: „Ahol ketten vagy hármon összeiönnek az én nevemben, eggyéforrasztom őket.” Ehelyett azt mondta: „Ott vaavok közöttük” (Mt 18 20). így tehát egyesít, de eqyúttal mea is különböztet. Hiszen a teremtmények végesek és nem tudják kölcsönösen áthatni egymást. Isten viszont egészen át tudja hatni őket. Lássuk most a felebarát iránti szeretetet. — Ennek lényeges tulajdonsága, hogy konkrét módon nyilatkozik meg. Az irgalmasság cselekedetei (lelki cse'ekedetei is) mind konkrétak. — Természetesen a felebarát! szeretet — noha konkrét formában nyilvánul meg — nem valódi, ha nem benső lelki magatartásból fakad. Amikor Pál a szeretetről beszél, nem azt mondja, hogy kenyeret osszunk a szegényeknek. Ellenkezőleg: „zengő ércnek” nevezi, ha szétosztjuk akár egész vaavonunkat a szegények között és nincs mögötte egy határozott benső magatartás: a szeretet. Pál arra tanít, hogy „a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, a szeretet nem is kevély Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem aeried haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az iaazsáq győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel" (1Kor 13,4—7). Eggyé válni Visszatérve lelkiségünkhöz, úgy tűnik, hogy Isten olykor egy-egy szóval, kifejezéssel mélységes igazságokat adott értésünkre. Ezeket most újra fel kell fedeznünk és meg kell élnünk. A felebaráti szeretettel kapcsolatban például ehhez a kifejezéshez vezetett el bennünket: „eggyé válni"; vagy ami ennek valamiképpen szinonimája: „kiüresedni". Elemezzük ezeket a kifejezéseket. Látni fogjuk, hogy bennük rejlenek a Szent Pál által megfogalmazott szeretet tulajdonságai. Ahhoz, hogy „eggyé váljunk" valakivel, türelmesnek kell lennünk, nem lehet bennünk semmiféle türelmetlenség. — Ha az ember „eggyé válik” valakivel, bizonyosan szereti őt. Ettől a magatartástól távol áll az irigység. — Ha eggyé akarunk válni, nem lehetünk felfuvaikodot37
