Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 1. szám - KÖRKÉP - Lubich, Chiara: A szeretet mint ideál

tak, sőt, ki kell üresítenünk magunkat. A másikra kell figyelnünk, s ezért nem maradhat helyünk egyéni ambíciókra, egoizmusra. — Aki eggyé válik, nem lehet ingerült, nagy higgadtságra van szüksége „Nem rója fel a rosszat", hiszen abban a tudatban válik eggyé hogy remél a jónak, az igazságnak és igazságosságnak győzelmében. — Az eggyé válás azt jelenti, hogy valaki „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent elvisel.”

Ha eggyé akarunk válni valakivel, nem engedhetjük meg magunknak, hogy miközben „szeretve" meghallgatjuk őt, már előre a válaszon vagy egyéb teendőnkön gondolkozzunk. Ellenkezőleg, ki kell üresítenünk magunkat, hogy magunkra vehessük azt, ami a másikat nyomasztja: problémáit, szükségeit, ugyanúgy, ahogyan ezt Jézus is tette.

Az eggyé válás vezet el ahhoz a szeretethez, amely az egység feltétele. Alapelveinkben ezt olvassuk: „Az egységben való élet a hívek között sajátos szeretetet tételez fel az egyesekben Jézus szenvedésének misztériuma iránt. Ű az isteni példaképe mindazoknak akik közre akarnak működni, hogy létrejöjjön az embereknek Istennel és egymással való egysége, ő eljutott a külső és méginkább a belső kiüresedés csúcsára (Mt 27,46; Fii 2,7). Ez az abszolút kiüresedés szükségszerű feltétele minden olyan egységért való erőfeszítésnek, amely természetfeletti motívumokból fakad.”

A szeretet azonban fényt fakaszt: „Aki szeret.. . annak kinyilatkoztatom magam” (Jn 14,21). Amikor tehát tökéletesen eggyévóltunk az embertárssal — miközben kiüresítettüik önmagunkat —, megtapasztaltuk, hogy a Szentlélek — talán a tanács ajándékával — gyakran megvilágosított, hogy mit kell választanunk vagy cselekednünk.

így a másik ember — mivel érezte, hogy megértettük, — megkönnyebbült, szemei megnyíltak Isten do'gainak meglátására, s felébredt benne a vágy, hogy megismerje azokat. Elkezdett érdeklődni mindaz után ami minket érdekel. Lelki mozgalmunk így terjedt el egyre jobban, éppen a szeretet által. S mindez, anélkül, hogy a hódítás bármiféle vágva élt volna bennünk. Sőt, a tisztán aktivista apostolkodást határozottan elutasítottuk. Lelkiségünket ez a fény vezeti. A szeretet által szerzett lelki megtapasztalásaink bensőleg megvilágosítanak; ily módon meg tudunk tanítani másokat is arra,' hogy miként kell szeretni.

Ez az „eggyé válás” megkönnyíti a lélek számára az egyetemes szeretetet. Ehhez a magatartáshoz szükségképpen hozzátartozik, hogy el tudjuk „vágni”, el tudjuk veszíteni azokat az aggodalmainkat is, amelyeket imént egy-eqy testvér a vállunkra tett, hogy valóban eggyé válhassunk minden embertestvérrel. Az „eggyé vá'ás”, a „kiüresedés" vetette meg az emberekkel — az elöljárókkal, alárendeltekkel, rászorulókkal — kapcsolataink alapját. Az egység lényegi feltétele volt ez. — Az eggyé válás továbbá kifejezője lett egyéni és közösségi sze- retetünknek is, amikor csoportosan beszélgetünk más csoportokkal. Valójában ez minden dialógus gyakorlata és sajátosan a mi hivatásunk is. Bizonyos, hogy ha nem vagyunk tökéletesek az eggyé válásban — amint erről szóltunk —, és nincs bennünk szeretet, akkor nem kapjuk meg Isten világosságát. így viszont dialógusunk terméketlenné, gyümölcstelenné válhat: egyszerű beszélgetéssé vaqy — ami rosszabb — fecsegéssé. A dialógus nem más, mint szeretet. Csak a bennünk élő Szentlélek segíthet igazán dialogizálni. És ismét csak a Szentlélek fedheti fel előttünk a legvonzóbbnak tűnő elméletek rejtett tévedéseit.

A meqélt szeretet tehát rendkívül időszerű épp ma, amikor a párbeszédnek oly nagy a jelentősége.

A szeretet által a krisztusi egységig

A szeretet kölcsönösségre, közösségre törekszik. Megteremti a természetfeletti egységet, amely egy testté tesz bennünket: Krisztus testévé. — Kezdettől fogva éreztük, mekkora szükség van a mi közreműködésünkre is abban, hogy az egyház arculata újra fényes és hiteles legyen, hogy egyházunkat a szereiét járja át. — Az egyház egysége csak a szeretet által jöhet létre. A tökéletes egység teszi lehetővé, hogy Krisztus éljen övéi között és megújult, eggyévált egyháza által előbbre vigye az emberiség sorsát.

Hinnünk kell, hogy az ősegyház szeretetének újraéledése nem utópia. Hinnünk kell. hogy Krisztus programja — „legyenek mindnyájan egy” — megvalósulhat. A zsinat is megerősít bennünket ebben a hitben: „Az emberi tökéletesedésnek és ezért a világ megváltoztatásának alaptörvénye a szeretet új parancsa. Azok számára tehát, akik hisznek az isteni szeretetben, megadja Krisztus azt a bizonyosságot, hogy minden ember számára nyitva áll a szeretet útja, és, hogy nem hiábavaló egy mindent átfogó testvériség létrehozására irányuló törekvés” (Gaudium et Spes 38.).

38