Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - KÖRKÉP - Boda László: Információ, lelkiség, lelkiismeret
— a. A gondos választás elve pedagógiai szempontból igen lényeges. Olyan elv ez, amely még a természetben is alkalmazást nyer. A gondos választás a minőséget helyezi előtérbe a mennyiséggel szemben. Jelszava: keveset, de azt jól. A túl sok információt nem lehet lelkileg, szellemileg megemészteni. Aki sokat néz, keveset lát. Tekintettel kell tehát lenni az Információs hatások személyi földolgozásának egyensúlyára. Egy fiatal pap azzal dicsekedett, hogy ő minden filmet megnéz. Az eredmény: hivatása kettétört. Sok fiatal életében jelent törést, ha folyton azt akarja megnézni, elolvasni, ami tilos. Az egyház ma már nem tartja számon a tiltott könyvek listáját (index). Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek ártalmas könyvek vagy filmek. Az emberi nagykorúsággal együtt jár, hogy azt már nekem magamnak kell tudnom megállapítani és figyelmbe venni, amikor választok. Az ismeretek gazdagodásával s a személyiség érlelődésével tapasztalható, hogyan szűkül az igazán fontos könyvek köre. S amikor arról van szó, hogy arra a bizonyos szigetre, amelyre csak pár könyvet vihetnénk magunkkal, mely könyvekre esnék a választásunk, nagy emberek vallottak úgy, hogy a Szentírást okvetlenül magukkal vinnék. — b. A kritikai kiértékelés az előbbivel szemben olyan igény, amely az olvasott vagy látott információk nyomán válik szükségessé. Szent Pál szavai az információkra is vonatkoznak: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg" (1Tesz 5,20). Nagyon jelentős az is, amit az apostol a korintusiaknak ír: „Minden szabad nekem, de nem minden válik javamra” (IKor 6,12). Az a keresztény, akinek „lelkisége" van, aki igyekszik élni is az evangéliumot és a meditációt beiktatja életébe, olyan belső értékmérővel rendelkezik, hogy annak segítségével megoldhatja az információk szelektálását. Häring szerint a keresztény okosság alkalmazásának fontos területe az információk világa. A kritikus fogadtatás és kiértékelés egyébként a lelki, szellemi nagykorúság jele is. Akikben ez még nem fejlődött ki — gyermekek, fejlődő fiatalok — szükségessé válik a helyes értékelésre való még fokozottabb nevelés. Ezt a „Communio et Progressio” is kiemeli a könyvekkel, filmekkel stb. kapcsolatban. Segítheti ezt a sajtó, rádió maga is (a tömegkommunikáció önkontrolljal). „A jó, a rossz és a csúf” c. film például az erkölcsi érték tudatzavarát tükrözi. A filmkritika joggal teszi szóvá: miért „jó” az, akit a film jónak mond, holott ugyanolyan gonosz és kegyetlen, mint a „rossz”? A lelkiség és a lelkiismeret tisztultabb tekintetével, értékelésével el lehet gondolkodni továbbá bizonyos plakátok és prospektusok információján. Ez is jellemző példája a kritikai érzéknek. Vajon miért van az, hogy a balatoni vagy a mallorcai nyaralás előnyeit kínáló képi információ — nem ritkán lehet látni ilyet — mellesleg az egygyermekes családmodellt is ajánlja (mint mellékhatást), s mindezt ingyen és bérmentve? Miért nem figyel oda jobban a színpadi szerző, amikor hasonló feledékenyséq hibájába esik, s jelenetében az egykét is propagálja? Miért válhat elfogadott stíluselemmé beszédünkben, írásainkban a családmodell ilyenféle bemutatása: „A apa, az anya, meg „a” „gyerek"? — Amikor az ember lel kiismereti leg, belső világában is feldogozza az információk hatását, amikor kritikával fogadja a közlést, amikor visszakérdezhet és vitatkozhat, már nem tömegember többé. Már nem fogadja el az üzleti élet információival kapcsolatban, hogy feltét- nül az a jobb, amit jobban reklámoznak. — c. A szellemi aszkézis kapcsolatban van az előbbi kettővel. Nem önsanyargató lemondás ez, hanem fölfokozott értékigény; az olyan író gesztusa, aki a „tűzbe felét” elvét alkalmazva hoz áldozatot a mű minőséqe érdekében. Nem véletlen, hogy az egyház mai életében a böjt és az aszkézis hagyományos értelme, nem pedig a lényege van krízisben. A testi falánkság problémáját a vonalaira igényes mai ember könnyebben mego'dja. A szellemi aszkézis azonban többféle módon is időszerűvé válik korunkban, épp az információk túl- áradása kapcsán. Le kell tudni mondani a selejtesről, hogy a valóban értékeset felismerhessük és befogadhassuk, a belső csendet megőrizhessük, hogy a személyben és a közösségekben mindinkább az értéktermő információknak adjunk helyet (vö. IM. 9. p.). • * * összegezésül elmondható, hogy az információ, a lelkiség és a lelkiismeret korunkban már szorosan összetartozó fogalmak. A fejlődés feladata, hogy az erkölcsi személyiségét kibontakoztató ember és a világ információs fórumai között termékeny dialógus alakuljon ki. Az információk befogadója lépjen ki passzivitásából és aktív partnere legyen a kommunikátoroknak. Az információk legyenek lelkiismeretesek — mint Häring fogalmazza —. a lelkiismeretek pedig a megfelelő információk segítségével tisztultabb értékítéletekhez jussanak el. A „tömegkommunikáció" szolgálja a pluralista világban a különféle nézetek termékeny cseréjét, s a különböző kontinenseken élő emberek örömeinek és gondjainak közelhozásá- val, a múlt és a jövő megidézésével segítse realizálódni a teilhardi „egységesülő világot”. Boda László 29
