Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - KÖRKÉP - Boda László: Információ, lelkiség, lelkiismeret
Információ és lelkiség A keresztény élet jellemzésében gyakran találkozunk a „lelkiség” szóval. Ezt az egyházi latin nyelv „spiritualitas"-nak, a francia „spiritualité-nek, a német „Frömmigkeit’,-nei< mondja. (Utóbbit már csak a múzeális értékű „jámborság" szóval lehet szószerint lefordítani.) Ha a lelkiséget az információkkal hozzuk kapcsolatba, óhatatlanul kutatnunk kell annak lényegi jelentését, minthogy egyöntetű meghatározásáról nem beszélhetünk. P, Szabó Ferenc szerint „a keresztény lelkiség az evangélium gyakorlati alkalmazása a keresztény életben.” Ez azonban különféle módon történhet. Egyénileg vagy különböző közösségekben. Utóbbinak jellemző példája a szerzetesi lelkiség. Beszélhetünk azonban egyes korok — a barokk, a modern kor — lelkiségéről is. Ezek a „lelkiségek” tehát „a keresztény élet sajátos stílusai" (Ld. Új irányzatok a lelki élet teológiájában, Szolgálat. 2. sz. 15—16.). Lelki élete — a szó pszichológiai értelmében — minden tudatműködéssel rendelkező embernek van, „lelkisége” már jóval kevesebbnek. A kereszténységen belül is igazában csak olyan emberek „lelkiségéről” beszélhetünk akik belsőleg megtapasztalják és sajátos életstílusban élik meg az evangéliumot. Lényeges szerepe van tehát a lelkiség meq-közelítésé- ben az „életstílus" szónak, amely a szentpáli „lelki emberre”, „belső emberre” jellemző. Ez a személyi fejlődés bizonyos fokán kezd észrevehetővé válni. S problémánk szempontjából nagyon lényeges fölismerés, hogy az a keresztény, akinek már „lelkisége" van, aki tehát „éli" a keresztény életet, az az erkölcsi személyiség jegyeit bontakoztatja ki magában, Céltudatosan és felelősségtudattal él a világban. Emberi önállósága belsőleg megalapozott, Karaktere van. Dönteni tud. Kialakult értékskálával rendelkezik. Személyi nyitottsága azonban biztosítja belső világának dinamikus továbbfejlődését, vagyis nem merevedik el. Hogyan reagál tehát a tömegkommunikáció különféle hatásaira a lelkiséggel fölvértezett személy? Úgy, hogy meg tud állni az információk sodrában. A lelkiséggel együtt kibontakozó erkölcsi személyiség mintegy „megszűri” ezeket a kívülről jövő hatásokat. Befogja azokat személyi kibontakozása szolgálatába. Úgy törekszik e hatásokat irányítani, hogy fejlesztőleg, ne pediq romboló erőkként működjenek, (pl. televízió és családi nevelés). Amit tehát az információk hatására reagáló lekiismeret érzékenyen jelez mint veszélyt, azt a „lelki ember” belső ellenőrzéssel tudja hatástalanítani. Sőt a fejlett lelkiségének „minden a javára válik”, eqészen úgy ahogyan a Szentírás mondja (Rám 8,28). Még a legsilányabb adásban is talál valami jót az, aki a szeretetben él. A lelkiség embere a meditáció belső készségével rendelkezik. S a meditációnak különleges szerepe van az információ- özönben. Häring egyenesen arról beszél, hogy létezésünknek „kontemplativ dimenziója" van (i. m. 187..). J. Pieper pedig — épp -korunk tömegkommunikációs „erőterére" figyelve —- azt latolgatja, van-e még esélye a „kontemplativ embernek"? (Kann der Zeitgenosse ein kontemp'ativer Mensch sein? 1977. Herder). W. Spahn látja a nehézségeket. Köztük az információk „zajártalmait” is említi, amelyek szétszórttá teszik az embert. Mégis lehetségesnek és szükségesnek tartja a belső csend megteremtését, a qyógyító szemlélődést, melynek „tétje az, hogy nem töltjük meg a csendet munkával, zenével, szavakkal, hanem megmaradunk benne, várunk”. S amit különösen fontosnak tart, amit a szemlélődés „újfajta irányvétele” tesz lehetővé: „Meg kell újból találnunk a személyiség egységét” (Szemlélődés a mindennapi életben. Szolgálat, 1973. 17. sz. 18—28.). Ez voltaképpen a világban élő keresztény ember ,,lelkiség”-igénye. Hogy mennyire egyszerű is lehet a kontemplativ magatartás személyiségbeli meghonosítása, arra vonatkozóan sokak által tapasztalt jelenségre lehet utalni. Egy film megtekintése erős -információs hatást válthat ki. Az ember ilyenkor spontán módon elmélkedni kezd és megkérdezi magától: érdemes volt megnézni ezt a filmet? Több, vagy kevesebb lettem azzal, hogy információs hatásának alávetettem magam? Nyertem, vagy vesztettem általa? Emberségemben megajándékozott vagy kifosztott? Az információk a szavak és képek szuggesztiójával gyakran váratlanul érik az embert. A reklám „kódjelei" feltételes reflex-hatásokként értelmezhetők. Agyunk körülbelül úgy veszi föl e hatásokat, mint a magnetofonszalag a szöveget. Kimutatható reflexcselekvést is előidézhetnek (pl. a reklám nyomán spontán késztetés jelentkezik a tudatban a reklámozott ital fogyasztására). Aki nem fejleszti ki erkölcsi személyiségét, az könnyen válik a külső információs hatások drótján rángatott bábuvá szétszórt, belső tartás nélküli emberré. A keresztény lelkiség nagy ajándéka, hogy az evangéliumi értéktudatban kiformálódik „a személyiség egysége", „stílusa” és a külső világ záporozó információs hatásai közepette is kibontakozik a személy belső szabadsága. Milyen gyakorlati szempontok kínálkoznak az információk fölvételénél? Hőring különösen fontosnak tartja a gondos választást, a kritikai kiértékelést és a szellemi asrkézist (i. m. 188.) 28
