Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szennay András: Kilépne-e Jézus ma az egyházból?
zünk, egy plébánosét és káplánjáét. Együttesen mondták el, hogy e lelkiség hatására ők is megpróbálták o krisztusi közösség megvalósítását egymás között. Eljutottak a vagyonközösségre és a lelki kincsek közösségére. (Reggel közös imával kezd ék a napot, este megbeszélték, hogyan sikerült Krisztus és az embertárs szeretetében élni.) Ebben a légkörben egy napon a hatvan év körüli plébános felajánlotta 35 éves káplánjának, hogy vegye át a plébánia vezetését, és ő (a plébános) ott maradna mellette kisegítőként. A püspök jóváhagyta a tervet . . . „De ezáltal csak a feladatok változtak meg — fejezték be a beszámolót. — Krisztus azóta is köztünk él, és vezet bennünket és plébániai közösségünk életét.” Az elbeszélések életközelségének és a kongresszus közösségi légkörének tudható be, hogy a kétszer négyórás — egyetlen ebédszünettel megszakított __ „non stop" programon a résztvevők mindvégig feszült figyelemmel vettek részt. Még az ebédszünet is feltűnést keltő intermezzo volt, a testvéri légkör tanúsága. A 7300 pap és szerzetes résztvevő csoportokban letelepült a Szent Péter tér egyik felén a kövezeten, úgy fogyasztotta el az ételszállító autókról kiosztott ebédet. (Ilyet sem láttak még a kirándulók, de az ősrégi Szent Péter tér sem!) A fotóriporterek félre nem ismerhető örvendezéssel kapták lencsevégre a láthatóan különböző országokból és szerzetesrendekből összeverődött csoportokat, amelyek a földön ülve vidáman beszélgettek étkezés közben. Külön sikerük volt azoknak, akik között püspöki jelenlétre utaló színek tűntek fel. A kongresszus az esti órákban forró légkörben ért véget. Egyik újság a pápa beszédének szavaival zárta beszámolóját a találkozóról: „Sokat kell adnotok a világnak...” Kívánjuk, hogy „ez a széles körben elterjedt lelkiség mind jobban hozzájáruljon a keresztények közösségében az autentikus evangéliumi értékek újrafelfedezéséhez, s ilymódon elősegítse mind a keresztségben, mind a papszentelésben kapott kegyelmek felélesztését." Calántai Mária KILÉPNE-E JÉZUS MA AZ EGYHÁZBÓL? Napjaink egyik legkiegyensúlyozottabb katolikus teológusa, Karl Lehmann a zsinat után eltelt mintegy húsz esz.endőre visszagondolva többek között csalódott reményekről, csalódásokról ír (Neuer Mut zum Kirchesein, Freiburg 1982). Könnyen előfordulhat, hogy számunk olvasói közül többen is csodálkoznak, amikor a fenti kérdőjeles címet elolvassák. Csalódások? — Kilépni az egyházból? Hogyan lehetséges — teszik fel a kérdést — ennyi komoly, elmélyült tanulmány után ilyen kérdést felvető írással a TEOLÓGIA ez évi utolsó számát lezárni? Egyébként is, a kérdés, a kérdőjeles fogalmazás általában nem valaminek lezárása, hanem éppen ellenkezőleg: kiindulásra, útkeresésre, feleletadásra való buzdítás. Természetesen az is lehetséges, hogy a keresés során nem kapunk megnyugtató választ, hogy számos újabb probléma merülhet fel. — A csodálkozók figyelmét mindjárt gondolatmenetünk elején arra szere.ném felhívni, hogy a hit, a hivők élete, az egyház élete mindig is bizonyos nyitottságot jelentett, rejtett magában. Sohasem volt lezárt, hanem nyitott maradt az újabb távlatokra, újabb, jogosan és indokoltan felveiett kérdésekre. A hivő ember, a hivők közössége, az egyház, amikor önmagára reflektálva kérdéseket tesz fel — úton van. Olykor az emberélet útjának csak elején, máskor a felén, de nem nyugszik meg, régen sem és ma sem. Nyugtalan, megfigyelő, kérdező, töprengő marad mindaddig, amíg őbenne, Istenében megnyugvásra talál. — A címben felvetett kérdés nem szükségképpen, nem egyértelmű logikával születik meg a füzet tanulmányainak olvasása nyomán. De nem is csupán saját töprengéseim, kérdéseim következtében támadt, fiktív kérdés. Látva, tapasztalva a II. Vatikáni zsinat utáni egyház útkeresését, a hivők örömét és reménységét, de egyszersmind szomorúságát, félelmét, sőt — ahogy a fentebb idézett Lehmann írja — reményeiben való csalódottságát, — választ igyekszem keresni a címben megfogalmazott kcívetelő, kihívó kérdésre: Vajon Jézus a mai helyzetet látva, az egyház krízisekkel, problémákkal, de ugyanakkor óvatos bizakodással is teli helyzetét, ha újra itt élne közöttünk, vajon maradna-e, vagy elhagyná-e ezt az útkereső, töprengő egyházat, kilépne-e abból? Némi kis töprengés, gondolkodás után rá kellett döbbennem, hogy nem is olyan egyszerű, könnyű a kérdést egyetlen rövid mondat'al megválaszolni. — A kihívó és megnyugtató választ igénylő kérdés sokak gondolatvilágában — úgy tűnik — valamiképpen jelen van, legalábbis felmerül abban. Akik valóban így éreznek, így gondolkodnak, azok nézzék el, hogy a válaszadást „ellenkérdéssel” kezdem: vajon egyáltalán ki lehet-e lépni az egyházból, vajon végleg magunk mögött lehet-e azt hagyni? Ügy vélem: nem. Éppen úgy nem, mint ahogyan senki sem léphet ki, hagyhatja végleg maga mögött családját, népét. Ha egyszer már valaki 253
