Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Galántai Mária: Papi világtalálkozó a remény jegyében
PAPI VILÁGTALÁLKOZÓ A REMÉNY JEGYÉBEN — A fokolár lelkiség papjainak kongresszusa — Ezen a papi és szerzetesi világkongresszuson öröm és optimizmus uralkodott. A találkozón haldokló plébániák felvirágzásáról, kiürülőben levő szemináriumok és noviciátusok benépesüléséről, élő papi közösségek létrejöttéről, elhidegült szerzetesi közösségek krisztusi átalakulásáról volt szó. Az olasz és a katolikus viágsajtó meglepődve számolt be erről az „új stílusú, új hangulatú, új reményt sugárzó" konferenciáról. A kongresszust a fokolár mozgalom hozta létre — a Szentatya biztatására — a mozgalomhoz tartozó, illetve az általuk célul kitűzött evangéliumi szeretet és egység lelkisége iránt érdeklődő papok és szerzetesek számára 1982. április 30-án. A kongresszus címe: „A pap ma, a szerzetes ma.” Színhelye a pápai általános kihallgatási terem (a Nervi által tervezett ún. VI. Pál terem) volt a Vatikánban. A találkozó csúcspontja a pápával való kon- celebráció és a Szentaíya beszéde volt. A nap legjelentősebb élményei: Chiara Lubichnak —a fokolár mozgalom alapi ójának — megnyitója, valamint a lelkiség rendkívüli hatásairól és terjedéséről szóló beszámolók voltak. A fokolárok már a harmadik hasonló célú nemzetközi találkozót szervezték meg. Miután 1980-ban a lelkiséget élő fiatalok — a Gen-ek — képviseletében 50 000 fiatal találkozott Rómában, 1981-ben pedig a házas csoportok találkozóján 25 000-en vettek részt, ezen a papi találkozón 7300 volt a résztvevők száma: közülük 5300 egyházmegyés pap, 1500 szerzetes (80 rendből és kongregációból) és körülbelül 500 kispap. A kongresszus jelentősége A kongresszussal foglalkozó értékelések szerint a találkozó egyháztörténélmi_ jelentőségűnek mondható, — általa a jövő egyházának körvonalai rajzolódtak ki. A híradások különösen néhány szempontot emeltek ki: — Egy olyan korban, amelyben egyetlen vágy sem él olyan sürgetően az emberiségben, mint az egyetemes dialógus, a testvériség, az egység utáni vágy, e konferenciát rendkívülien időszerűvé tette, hogy itt minden gondolat az egyháznak — azon belül a papságnak — szeretetegysége körül forgott, illetve, hogy a találkozó első célja ennek a (már sokfelé a megvalósulás útján járó) szeretet-egységnek konkrét megélése, megjelenítése, láthatóvá tétele volt. — E találkozó valóban az egység megvalósulásának látomása volt - írják a híradások —, hiszen a világ minden részéről való egyházmegyés papok és 80 rendhez tartozó szerzetesek jöttek össze, sőt, más egyházak képviseletében ortodox, anglikán és evangélikus lelki- pásztorok is, hogy tanúskodjanak a közöttük már megvalósulóban lévő szeretet-kapcso- latról. — A beszámolók kiemelik, hogy ezen a nagyszabású találkozón semmi nyoma sem volt az úgynevezett klerikalizmusnak. Ellenkezőleg: a „királyi” és a „szolgálati” papságról egyenlő hangsúllyal beszéltek. Sőt, a résztvevő papok és szerzetesek ismételten kifejezték, hogy egy világi mozgalom autentikusan evangéliumi lelkiségével találkozva fedezték fel új mélységében saját papi és szerzetesi hivatásukat, találták meg azonosságukat. — A megfigyelők szerint a fokolár lelkiség egyedülálló karizmájának elismerése is volt ez a kongresszus. Erre több tény is utalt: egy „világi", egy nő — Chiara Lubich — beszélt a pápai kihallgatási teremben püspököknek, papoknak, férfi szerzeteseknek a papi hivatásról. Az ő megnyitóját követően Augustin Meyer érsek, a szerzetes kongregáció titkára, és Klaus Hemmerle aacheni megyéspüspök tartottak előadást, de nem új szempontokat világítottak meg, hanem Chiara Lubich lelkiségének jelentőségére és a papok és szerzetesek számára fontos mondanivalójára hívták fel a figyelmet..., — s ugyanezt tette maga a pápa is. — A találkozó még életszerűségével és konkrétségével keltett feltűnést. Ezen az összejövetelen az volt az újszerű — s ez határozta meg a kongresszus krisztusion optimista légkörét —, hogy a hangsúly nem annyira az elméleti kérdések megtárgyalásán, hanem a szeretet és egység lelkiségében világszerte megélt konkrét tapasztalatok elmondásán volt. Ezek a tanúságtételek a feltámadt és köztünk élő Krisztus erejéről és működéséről vallottak. A fokolár lelkiség alapvető gondolatai A papi, lelkipásztori, szerzetesi, szemináriumi élet különböző területeiről elhangzott beszámolók néhány röviden összefoglalható, de rendkívüli mélységekre utaló gondolat
