Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 4. szám - KÖRKÉP - Erdő Péter: Tanácsok, bizottságok és más pasztorációs szervek a zsinat utáni egyházjogban
házmegyei hivatalok keretében sem működhetnek ezek a szakbizottságok. Az egyházmegyei hivatalok ugyanis csekély létszámmal dolgoznak, így a napi feladatok ellátása is gyakran hősies erőfeszítést kíván a munkatársaktól. Gyakorlatilag tehát a lelkipásztorkodó papság az, aki ezekben a bizottságokban a püspökök központi pasztorális tevékenységét segíti néhány oktatásban működő szakember támogatásával. IV. Az egyházi communio működéséhez széles körű egyetértésre van szükség. Ez a konszenzus csak olyan megbeszélések során formálódhat ki, amelyekben az egész hivő közösség valamiképpen érintve van. A képviselet, a szakértelem és a tanácsadás lehetősége azok a főbb jellegzetességek, amelyek útján mind ezt a mai egyházjog biztosítani igyekszik az egyes bizottságokban. A fenti felsorolás futólagos áttekintése is meggyőz azonban arról, hogy jelenleg aligha található olyan tanács, bizottság vagy szerv, ahol mindhárom tényező jogilag biztosítva lenne: a testület képviseleti jellege, a megfelelő szakértelem ugyanebben a testületben, s végül, hogy a felsőbb hatóság köteles legyen kikérni a testület véleményét. Mivel ezek a követelmények belső feszültségben is vannak egymással, még elképzelni is nehéz, hogyan volna mindez megvalósítható. A jelenlegi helyzet Del Portillo nyomán a következő egyházi alkotmányjogi elvben foglalható össze: a hivők minden szinten jogképességgel rendelkeznek a tanácsadásra, ám ez nem fogható fel a hivők érdek- képviseleti jogának (Laici e fedeli 133—135). A harmonikus együttműködésben megvalósuló egyházi communióra, közösségre még nevelődnünk kell. Irodalom: Bartoletti, E. C. — Bonicelli, C. — Bachelet, V.: Consigli pastorali, associazioni e gruppi, Roma 1973. — Branchereau, P.: De Capitulo Cathedrali eiusque relatione cum Presbyte- rali et Pastorali Consiliis in Gallia, in: Periodica 65, 1976. 697—711. — Del Portillo, A.: Laici e fedeli nella Chiesa, Milano 1969. — Directorium de pastorali ministerio Episcopo- rum, Citta del Vaticano 1973. — Echeverria, L.: Descrizione deli' organizzazione ecclesias- tica, in: Corso di diritto canonico, I. Brescia 1975. 263—295. — Ua.: La curia episcopal pastoral, in: Aspectos del Derecho administrative canonico, Salamanca 1964, 210—248. — Geringer, K. TH.: Zur Verfassungsstruktur in den österreichischen Diözesen nach dem Zweiten Vatikanischen Konzil, in: „Ex aequo et bono", W. M. Plöchl zum 70. Geburtstag, Innsbruck 1977. 309—326. — Inhoffen, P.: Der Bischof und sein Helferkreis nach dem Zweiten Vatikanischen Konzil, Hildesheim 1971. — Legrand, H. M.r Synodes et conseils de l apres-concile, in: Nouvelle Revue Théologique 108, 1975. 193—216. — Korunk hitoktatásáról, Bp. 1980. (Pápai megnyilatkozások II.) — Listl, ].: Die Kirchenregion, Regionalkonzil und Bischofskonferenz, in: Grundriss de nachkonziliaren Kirchenrechts, Regensburg 1980, 240—252. — Marchesi, M.: Organismi di partecipazione in una Chiesa-communione, in: Problemi e prospettive di diritto canonico, Brescia 1977, 115—145. — Mörsdorf, K.: Die andere Hierarchie, in: Archiv für katholisches Kirchenrecht 138, 1969. 561—509. — Müller, H.: Die Diözesankurie, in: Grundriss des nachkonziliaren Kirchenrechts, 287—298. — Ochoa, F. X.: Leges Ecclesiae post Codicem iuris canonici editae, IV. Romae 1974. — Puschmann, B.: Seelsorge am Menschen unterwegs, in: Grundriss des nachkonziliaren Kirchenrechts, 341—345. — Sanchez, Y—Sanchez, J.: La nueva curia diocesana, in: Lex Ecclesiae, Salamanca 1972. 311—336. — Schmitz, H.: Consilium pastorale, in: Archiv für katholisches Kirchenrecht 142. 1973. 417—435. — Ua.: Die Beratungsorgane des Diöze- sanbischofs, in: Grundriss des nachkonziliaren Kirchenrechts, 277—287. Erdő Péter 246
