Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 4. szám - KÖRKÉP - Erdő Péter: Tanácsok, bizottságok és más pasztorációs szervek a zsinat utáni egyházjogban

tervezeteiben erről a tanácsról nincs külön szó, a szerzők többsége úgy véli, hogy ez a szerv azonos a pasztorális tanáccsal és csak az egyes zsinati dokumentumok eltérő szó- használata adott alkalmat bizonytalanságra (Mörsdorf, in: Archiv für katholisches Kirchenrecht 138, 1969. 470—471; Geringer, i. m. 314, Schmitz, in: Grundriss 285; stb). Mivel az 1967. január 6-án kiadott „Catholicam Christi Ecclesiam' kezdetű motu proprio felszólítani látszott a püspököket egy ilyen laikus tanács létrehozására (III. 9. = AAS 59. 1967. 28), helyenként ténylegesen meg is alakították az egyházmegyei laikus tanácsot. A későbbi tapasztalat azonban azt mutatta, hogy helyesebb a pasztorális tanáccsal azonosnak tekinteni ezt a testületet. így történt, hogy például a Bécsi Főegyházmegyében a laikus tanácsot 1972. december 1-i hatállyal megszüntették (Wiener Diözesanblatt 111, 1973. 40). b) Az eddigi három testület a püspök tanácsadó szerve. Ezek bizonyos képviseleti jelleggel is rendelkeznek. A továbbiakban következő szakbizottságok és tanácsok nem személyesen a püspök tanácsadói (Geringer, i. m. 311) és szakmai felkészültséget igényelnek, nem pedig azt, hogy tagjaik a hivők minden csoportját képviseljék. Ilyen bizottságok: — 1. Az egyházmegyei liturgikus bizottság megalakítása kötelező (Vat. II. SC 45). A bizottságot a püspök hozza létre. Az ő irányítása alatt kell megismernie a bizottságnak az egyházmegyei liturgikus pasztoráció helyzetét, figyelemmel kell kísérnie a liturgikus rendelkezéseket, kutatásokat és próbálkozásokat, javaslatokat kell kidolgoznia új liturgikus kezdeményezésekre, megfelelő segédeszközökről kell gondoskodnia, erre alkalmas papokat kell megjelölnie, vagy akár hívnia a liturgikus munka szakszerű támogatására és segítenie kell az egyházmegyei liturgikus élet összehangolását (SC Rit., Istr. 1964. szept. 26. nr. 47 = AAS 56, 1964. 887). — 2. Az egyházmegyei egyházművészeti bizottság létrehozása erősen ajánlott (Vat. II. SC 45. 46; SC Rit., Instr. 1964. szept. 26., nr. 47: 90—97): A bizottságot a Kléruskongregáció 1971 április 11-i körlevele értelmében (nr. 4 = AAS 63. 1971, 316— 317) az ordináriusoknak meg kell kérdezniük — a liturgikus bizottsággal együtt — valahányszor szent helyen a liturgikus reform által megkívánt változtatásokat valósítanak meg. Az értékes tárgyak (rés pre.iosae) elidegenítéséhez szükséges szentszéki engedély (vö. c. 1532) elnyeréséhez a kérvényhez csatolni kell az egyházművészeti és a liturgikus bizottság véleményét (nr. 7.). — 3. Az egyházzenei bizottság összeállítása ugyancsak ajánlott (Vat. II., SC 46). A Rítuskongregáció 1967. március 5-én kelt „Musicam Sacram" kezdetű instrukciója értelmében lehetséges, sőt helyes, ha ez a bizottság — az egyházművészetivei együtt — a liturgikus bizottságon belül működik, illetve, ha a három terület számára egye.len bizottságot alakítanak (nr. 68—69 = AAS 59. 1967. 300—320). — 4. Erősen ajánlott az egyházmegyei ökumenikus bizottság (vagy egyetlen megbízott személy) kirendelése (Secr. Chr. un., Directorium oecumenicum, I. 1967. máj. 14., Pars Prima, I, 3 = AAS 59, 1967. 575). Ez a szerv nem szükségképpen bizottság. Megalakítható titkárság formájában is. — 5. Az egyházmegyei katekétikai hivatal megszervezése kötelező a „Provido sane’ kezdetű dekrétum értelmében (SC Conc., 1935. jan. 12; III, 1 = AAS 27, 1935. 151). A Kléruskongregáció 1971. április 11-i Katekétikai direktóriuma szerint (nr. 126 = AAS 64.

1971. 169) ez a hivatal valamiféle szakértői bizottság („coetus personarum') kell, hogy legyen. — 6. Az Opus Vocationum egyházmegyei szerve (Vat. II., ÓT 2) továbbra is kötelező vagy legalábbis erősen ajánlott. Bár a Papnevelés általános szabályzata (II, 8) azt kívánja, hogy az egyházmegyei hivatásgondozó szervet alakítsák meg, illetve erősítsék („instituatur et sugeatur"), de azt is hozzáteszi, hogy ezt a korábbi pápai rendelkezések szerint kell tenni. Az egyházmegyei hivatásgondozó szerv számára a bizottsági forma nincs előírva. — 7. A vándorlók és turisták ügyével egyházmegyei szinten is foglalkozhat külön szerv vagy megbízott (vö. Puschmann, in: Grundriss 345), ám ezeknek sem lé-ét, sem bizottsági jellegét nem írja elő az Apostoli Szentszék.

Hasonló szakbizottságokat, szerveket létrehozhatnak a püspökök saját kezdeményezésre is. Ezeknek a szerveknek a viszonya a képviseleti jellegű tanácsadó testületekhez (papi szenátus, pasztorális tanács) és az egyházmegyei hivatalhoz mindmáig tisztázatlan.

III. Hazánkban az előírt püspökkari és egyházmegyei bizottságok és tanácsok szinte kivétel nélkül megalakultak. Talán csak a klérus jobb elosztásának elősegítésére nem született külön püspökkari bizottság. Ennek oka az lehet, hogy a paphiány nálunk nem szorítkozik egy-egy egyházmegyére, hanem országos jelenség. Keletkezett jó néhány kötelezően elő nem írt püspökkari bizottság is. Ezek száma a püspöki kar létszámára tekintettel ésszerűen aligha szaporítható tovább. Egyházmegyéinkben ritkaság számba megy a pasztorális tanács, de ennek létrehozása nem is kötelező. Mégis van már példa ilyen tanács alakítására. Ez a kezdeményezés azonban mind a tanács összetételét, mind feladatkörét tekintve még az útkeresés stádiumában van. Az egyes pasztorális szervek és szakbizottságok munkájának összehangolása speciális kérdéseket vet fel. Mivel a pasztorális tanács sokhelyütt nem alakult meg, ahol pedig létrejött, még nem nyert határozott formát és nem szerzett tapasztalatokat, nem lehet integrálni ebbe a tanácsba a többi pasztorális szervet. Az egy245