Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 4. szám - KÖRKÉP - Erdő Péter: Tanácsok, bizottságok és más pasztorációs szervek a zsinat utáni egyházjogban
zottsóg kell, hogy vezesse, hanem elég lehet egy a püspöki kar irányítása alatt álló szakintézet („instituium ’) is. Sőt, ha van a világiak ügyei számára ilyen bizottság vagy intézet, akkor ennek egy részlege is végezheti ezt a szolgálatot. A felsoroltakon kívül sok más bizottság is alakítható a püspöki karokon belül. Ezeket a szakbizottságokat külön általános törvény nem írja elő. Ugyanakkor a püspöki karok feladatairól több szentszéki in ézkedés történt. A fentiekben említett feladatkörökön kívül ilyenek például a pasztorális képzés és kutatás előmozdítása (MP. ES I, 7), a papság bérezéséről és társadalombiztosításáról való gondoskodás (uo. I, 8), a püspökjelöltek megnevezése (uo. I, 10), a hivatalukról lemondott püspökök helyzetének rendezése (uo. I, 11), a papi szenátusok és lelkipász őri tanácsok munkájának összehangolása (uo. I, 17), a területükön jelentkező, hitet veszélyeztető tévedések és az ellenük való védekezési lehetőségek tanulmányozása (uo. I, 41) stb. A püspöki karok általános szervezeti képéhez a megfelelő szakterületek számára alakító t bizottságok szervesen hozzátartoznak (Vat. II, CD 38. nr. 3). Éppen ezért magától értetődő, hogy ilyen és hasonló feladatok ellátására az egyes püspöki karok további bizottságokat alakíthatnak. A püspöki karoknak törvényhozói és sok ese'ben végrehajtói hatalmuk is van (vö. Listl, in: Grundriss 247). Általános normákat — például a tömegkommunikáció kérdéseiről — csakis a püspöki kar adhat ki, nem pedig a megfelelő püspökkari bizottság (Pont. Comm. Vat. II. interpr., Resp. Ili, 1979. dec. 21. = AAS 72. 1980, 105—106). Közigazgatási intézkedést viszont az Apostoli Signatura II. Sectiojának 1970. december 1-én kelt döntése szerint nemcsak maguk a püspöki karok, hanem azok bizonyos szervei is hozhatnak (Ochoa, Leges Ecclesiae IV. 5930—5934). A döntés példaképpen említi a püspöki kar állandó tanácsát és a püspöki kar titkárát. Minden bizonnyal hozhatnak ilyen intézkedéseket a püspökkari állandó bizottságok is, ha ezt a püspöki kar szabályozta és az ügy természete megengedi. B) Egyházmegyei szinten alapvető különbséget kell tennünk a püspök tanácsadó testületéi és az összes többi szakbizottságok, hivatalok, tanácsok között. a) A püspököknek a régi jog szerinti, klasszikus tanácsadó testületéihez (egyházmegyei zsinat, káptalan, CIC c. 1520 szerinti gazdasági tanács) a zsinat után még a következők járultak: 1. A papi szenátus (consilium presbyterale) megalakítása minden egyházmegyében kötelező. Ez a tanács a püspök tanácsadó szerve (Vat. II., PO 7, nr. 1.; MP. ES I, 15. 17). A tanács működésének célja, hogy a püspök megismerje a papság véleményét és kívánságait, az egyházmegye állapotát, a hívek igényeit, s így össze lehessen hangolni a pasztorális kezdeményezéseket. Ennek a szervnek határozottan képviseleti jellege van. Ezért kell tagjait lehetőleg minden munkaköri, területi, éle kori csoportból választani (SC Cler., Litt, circ., 1970. ápr. 11. nr. 5—8 = AAS 62, 1970, 416—463). A tanácsadói illetékesség mind lelkipásztori, mind doktrinális, mind egyházkormányzati kérdésekre vonatkozik és főként az ezekkel kapcsolatos törvények, általános rendelkezések előkészítésére irányul (nr. 7—8; vö. Syn. Ep. 1971. Deci. De sacerdotio ministerial!, Pars altera II, 1 = AAS 63, 1971. 919; SC Ep., Directorium de pastorali ministerio Episcoporum nr. 203). — 2. A pasztorális tanács (consilium pastorale) létrehozása fakultatív, ajánlott. Tanácsadói jogkörrel rendelkezik a pasztorális munka kérdéseit illetően. Elnöke a püspök. Tagjai közt világiak, szerzetesek és papok kell, hogy szerepeljenek (Vat. II., CD 27, nr. 5; AG 30, nr. 2; MP. ES I, 16—17. IV, 4. 20; Syn. Ep. 1971., Deci. De sacerd. minist., Pars altera II, 3 = AAS 63, 1971, 921; SC Cler., Litt. circ. 1973. jan. 25. = Archiv für katholisches Kirchenrecht 142, 1973. 483—489). A pasztorális tanács létrehozásáról a Kléruskonkregáció 1973. január 25-i körlevele értelmében a megyéspüspöknek a püspöki karral és az egyházmegye papságával való konzultáció után kell döntenie (nr. 6.). Ugyanez a körlevél hangsúlyozza, hogy — ahol megalkotják — ennek a tanácsnak is képviseleti jelleggel kell rendelkeznie (nr. 7). Noha ez a szerv maga stabil és csak a püspök hivatalának megüresedésével szűnik meg automatikusan, mégis tagjaira és működésére nézve lehet ideiglenes és feladatát gyakorolhatja alkalmanként (uo. vö. MP. ES I, 16 2). A püspököt a jog nem kötelezi arra, hogy bizonyos esetekben meghallgassa a pasztorális tanácsot. A pasztorális tanácshoz hasonló plébániai és kerületi szintű testületek lé rehozásának lehetőségét a Kléruskongregáció idézett körlevele hangsúlyozza, az egyházmegyénél nagyobb egységet képviselő pasztorális tanácsot viszont a körlevél nem tartja ajánlatosnak (nr. 12). Mindez jól mutatja, hogy a pasztorális tanács — szemben a presbitériumot megjelenítő papi szenátussal — nem szükségképpen egyházmegyei testület. — 3. A pasz-orális tanácshoz sokban hasonló az ún. laikus tanács, mely ugyancsak fakultatív tanácsadó szerv (Vat. II. AAS 26). Hogy elnöke a megyéspüspök lenne, azt egyetemes törvény nem mondja ki. A testület feladata az apostoli, szociális, kari atív munka különböző területein előmozdítani a világiak, papok és szerzetesek együttműködését és koordinálni a világiak különböző egyesületeinek tevékenységét. Mivel a zsinat határozataihoz fűzött végrehajtási utasításokban és az új Cgdex 244
