Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 4. szám - KÖRKÉP - Erdő Péter: Tanácsok, bizottságok és más pasztorációs szervek a zsinat utáni egyházjogban

fejezetten hangsúlyozza, hogy ez a bizottság foglalkozzék az egyházzenei ügyekkel is. —

4. Úgy tűnik, kötelező jelleggel van előírva („constituatur’) a klérus jobb elosztását országos viszonylatban előmozdító püspökkari bizottság megalakítása (MP. ES I, 2 = AAS 58, 1966, 759.). Ennek feladata elsősorban a paphiány és a megoldási, átcsoportosítási lehetőségek tanulmányozása. Konkrét intézkedésekre vonatkozó javaslatokat csak előkészíthet. A javaslattevés joga a püspöki kart illeti, ám a döntésre ebben a kérdésben a helyi ordi- náriusok az illetékesek (uo.). — 5. Nem kötelező jellegű rendelkezés írja elő a püspökkari ökumenikus bizottság létrehozását. A Keresztény Egység Titkárságának 1967. május 14-i ökumenikus direktóriuma (Pars prima, I, 7 = AAS 59, 1967, 577) erősen ajánlja, hogy a körülményekhez mérten alakuljon a püspöki karokon belül püspökökből álló bizottság, mely — ismét csak megfelelő szakértők igénybevételével — döntsön az ökumenikus tennivalókról. A bizottság tevékenységének részletesebb irányelveit az idézett dokumentum I. részének 6. és 8. pontja tartalmazza (uo. 576—578). — 6. Fakultatív az egyházmegyei határok megváltoztatásával foglalkozó püspökkari bizottság, melynek felállítását a zsinat különösebb ajánlás nélkül mint lehetőséget említi (Vat. II. CD 24). Ez a bizottság rendelkezéseket nem hozhat, csupán javaslatot tehet — a püspöki kar útján — az Apostoli Szentszék felé, mely ilyen ügyekben egyedül illetékes. Ez a bizottság is igénybe veheti szakértők segítségét. Ez utóbbiak nem tagjai a bizottságnak (vö. MP. ES I, 12. §. 1. = AAS 58, 1966. 763). — 7. A püspökkari katekétikai bizottság felállítása nem kötelező, noha létét a Kléruskongregáció 1971. április 11-én kiadott Katekétikai direktóriuma (nr. 128 = AAS 64, 1972. 169—170; Korunk hitoktatása 138) feltételezi. Amit a direktórium feltétlenül szükségesnek („omnino necessarium”) mond, az inkább annak az állandó szervnek vagy hivatalnak a léte, amely a püspöki kar szervezeti keretébe tartozik és országos szinten segíti a hitoktatási tevékenységet. Ez az állandó hivatal (Országos Katekétikai Központ) a szöveg szerint leginkább a püspökkari katekétikai bizottság állandó titkársága, irodája vagy alárendelt szerve lehet, ám elvileg tartozhat közvetlenül a püspöki karhoz is, melynek ebben az esetben nem hitoktatási bizottsága, hanem hitoktatási hivatala lenne. Ennek a hivatalnak a feladata a hitoktatási ismere.ek, segédeszközök rendelkezésre bocsátása, összejövetelek rendezése, ügyintézés (uo.). Ehhez a képhez a „Catechesi Tradendae” kezdetű, 1979. október 16-án kelt pápai buzdítás nem fűz hozzá lényeges újdonságot, noha ismét hangsúlyozza az országos szintű együttműködés fontosságát különösen a katekétikai képzés terén (nr. 71 = Korunk hitoktatása 250). — 8. Az olyan országok püspöki karai számára, amelyekben a ki- és bevándorlás, a nomád életmód, a turizmus és általában a népmozgás jelentős, erősen ajánlott külön püspökkari bizottság alakítása ezeknek a csoportoknak a lelkigondozása, vagy legalább egyetlen megbízott pap kijelölése ezeknek a kérdéseknek a tanulmányozására (MP. ES I, 9 = AAS 58, 1966, 763). Az ilyen bizottságok működéséről, feladatairól a Püspökök Kongregációjának 1969. augusztus 22-i instrukciójában találunk irányelveket (nr. 20—23 = AAS 61, 1969, 624—625). A Kléruskongregációnak a turisták pasztorációjáról szóló 1969. április 30-án kiadott direktóriuma a püspökkari bizottság vagy megbízott pap kijelölését mindenképpen szükségesnek mondja (II, 2 = AAS 61, 1969, 369— 370). A Pápai Migrációs Bizottság működéséről szóló, 1970. március 19-én kelt, „Aposto- licae Caritatis" kezdetű motu proprio említi ugyan a püspöki karoknak azt a feladatát, hogy tartsanak fenn összeköttetést a pápai bizottsággal és vezessék a vándorlók pasztorá- cióját a maguk területén (nr. 3 = AAS 62, 1970, 196), de az említe.t püspökkari bizottságról külön nem szól. — 9. A ,Justitia et Pax ' püspökkari bizottsága szintén nem kötelező, de ajánlott (Comm. lust. — Pax, Declaratio, 1969. okt. 22. nr. 5 = Ochoa, Leges Ecclesiae

IV. 5647). Ez az országos bizottság nem püspökökből áll, de a püspöki kar alkotja meg. így szintén püspökkari szervnek tekinthető. Itt is fennáll a lehetőség, hogy a témának ne bizottsága, hanem egyetlen — a püspöki kartól megbízott — referense legyen (uo.). —

10. Az Opus Vocationum országos szervezete eredendően nem püspökkari bizottság. Az országos szervezetet ajánlja és részben fel is tételezi ugyan a II. Vatikáni zsinat (OT 2) valamint a Papnevelés Általános Szabályzata (AAS 62, 1970. 336), de az Opus Vocationum 1943-as szabályzata (AAS 35, 1943, 370—373), melyre az említett dokumentumok hivatkoznak, még csak pápai és egyházmegyei Opus Vocationumról szól. A zsinat külön hangsúlyozza a püspökök felelősségét a hivatásgondozás terén (CD 15). Eszerint az országos hivatásgondozó intézmény a püspöki karnak alárendelt szerv, sőt lehet a kar saját szerve is. — 11. A családok püspökkari bizottsága nem kötelező szerv, de sokhelyütt már a hetvenes években megalakult. Mikor pedig II. János Pál pápa 1981. május 9-én „Família a Deo" kezdetű motu propriójában a Családok Pápai Tanácsát megalakítja, önállósítva ezzel az addig a Világiak Pápai Tanácsa keretében működő Családok Tanácsát, az új római szerv első feladataként azt jelöli meg, hogy segítse a püspöki karoknak a családok lelkipásztori gondozását szolgáló intézményeit (nr. V, a = AAS 73, 1981, 443). Ezeknek lé ét tehát feltételezi. Egyben jelzi azt is, hogy a családok ügyét nem feltétlenül püspökkari bi243