Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Nagy József: Assziszi Szent Ferenc - a mai pap eszményképe

jesen bezárt betegség-cellából résnyi úton tör ki az imádság szava az egyetlen lehető irányba. Az imádság későbbi folyamában — sőt áradatában — sok-sok panasszal hömpölyög Is­ten felé. A panaszban azonban már van valami megnyugtató. Benne bizalom és remény­ség is szóhoz jut. Csak hitben lehet megélni ezt a paradoxonnak látszó valóságot. Pál apostol is így számol be: „...elszántuk magunkat halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat” (2Kor 1 :9). Az imádkozó élet folyamán tárulhat fel, ha Isten úgy látja jónak, a valódi helyzet: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód" (2Móz 15:26). Isten gyógyító munkájának az egyik iránya vonható meg a fenti módon. Lehet azonban másik irányba mutató intézkedése is Istennek. A lelkipásztori szolgálatnak bizonyságot kell tennie erről is. „Minden diakónia, amelynek nincs eszkatológikus profilja: segítség, fantázia nélkül. Megfordítva is igaz: eszkatológiai reménység nélkül a diakónia utópiává degenerálódik” (J. Moltmann). Az új ég és az új föld, Isten új teremtése, amelyre valamennyien várunk. Nem pusztán az egészség. Egész­ségesek és betegek életcélja: az új teremtés. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk" (1Jn 3:2). Muncz Frigyes ASSZISZI SZENT FERENC — A MAI PAP ESZMÉNYKÉPE Az a tény, hogy Szent Ferenc az egyik legeredetibb embere volt a történelemnek, első­sorban egyéniségében és tetteiben rejlik. Ivan Gobry (1958) kitűnő életrajza végén meg­lepő áttekintést nyújt Szent Ferenc hatásáról, amit korunk nem katolikus világára gya­korolt. Itt olvashatjuk, hogy a hitehagyott Renan Krisztus óta az egyetlen tökéletes kato­likusnak Ferencet tartotta. Gandhi szerint a világ egyik legnagyobb bölcse. A könyv Rai­ner Maria Rilke és Max Planck egy-egy vallomását is megemlíti Ferencről, aki szerintük messze meghaladta saját korát. Peter Lippert jezsuita szerint a szervező alapelv, ami Benedektől kezdve, Domonkoson és Ignácon át az újabb rendalapítókig hatott, nagyban magán viseli Szent Ferenc eszméit. Ha Isten megadja egyszer egyházának a jövő szerze­tesrendjét, akkor az minden bizonnyal e nagy szent lelkületének vonásait fogja viselni. Mario von Galli jezsuita szintén sokat foglalkozott Ferenc életével, és könyvének ezt a címet adta: „A megélt jövő: Assziszi Szent Ferenc" (Ecclesia Kiadó, 1981.). Galli elsősor­ban arra törekedett, hogy Szent Ferencet a mai kor emberének mutassa be. A bevezető­ben többek között így ír: Jövőnket mérjük ahhoz az igazi, valóságos emberhez, aki Szent Ferenc volt. Biztos, hogy saját korának gyermeke volt. Mégis található benne valami idő­feletti, és ez világítja át történelmi alakját. Megélhetővé, utánélhetővé teszi őt olyan mértékben, mint senki mást. Lehet, hogy mindegyik szentről hasonlót állíthatunk, de azt nem mondhatjuk el mindegyikről, hogy időfelettisége éppen a mi korunk számára teszi aktuálissá. Szent Ferencről állíthatjuk ezt. Ez teszi őt sokkal inkább, mint másokat, útmu­tatónkká. Az idők jeleit értelmezni és értékelni kell. Erre szólított fel a zsinaton XXIII. Já­nos pápa, és ezt teszik utódai is. A Szent Ferenccel való foglalkozás segített még jobban az idők jeleit megértenem. Noha korunk változásai mások, mint 800 évvel ezelőtt, azért mégis ugyanaz a jelenség áll Umbria városának kis dombja felett. Felemelt karokkal áll ott a homályosan lenyugvó alkony előtt, körülötte madárdal zsong és mögötte a hajnal dereng. — Assziszi Szentjének életműve és eszméi ma is korszerűek, és képesek jobbá tenni életünket. Milyen vonásokat fedezhetünk fel Szent Ferenc életében, és miben lehet eszményképe a keresztény embernek, és elsősorban a mai papnak? Szent Ferencet elsősorban a gyermeki lelkűiét jellemzi. Julius Schultz 1936-ban írta hí­res könyvét: A lélek alakulásai a középkorban (Wandlungen der Seele im Hochmittelalter) címmel. Ebben így ír: „Bizonyára a gyermekded vonás a legjellemzőbb erre a nagy szent­re. Már kicsapongó ifjúsága idején is föltűnik társai között különös ruházkodásával és életstílusával. Napokon át tervezgetett, és erről szívesen beszélt másoknak. Gyakran foly­tatott párbeszédet Krisztussal és azt hitte, hogy testi fülével tisztán hallja a Mester szavát. Nagyon intenzíven élte bele magát a bizalmas szerepébe. Mintegy megittasult Isten sze- retetétől. A meglepőt is magától értetődőnek tartotta. A gyermek őszintesége rejlik benne, ugyanakkor az igazság átélésében nem volt gyermek. Ha megismert valamely igazságot, azt öntudatosan magáévá tette." A gyermeket jellemző igazi vidámság hatotta át. Tudott 185

Next

/
Thumbnails
Contents