Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - KÖRKÉP - Balázs Sebestyén: Szent Ferenc, a teológus - 800 éve született Assziszi Szent Ferenc
van engedelmességet követelni, és akit nagyobbnak tartanak, legyen mint a kisebb (Tób 4,11), és a többi testvéreknek szolgája és egyes atyjafiaival szemben gyakorolja az irgal- masszívűséget és úgy tegye azt, amint ő szeretné, hogy hasonló esetben vele is gyakorolják. Más testvérnek a bűne miatt ne haragudjék meg reá, hanem minden türelemmel és alázatossággal intse meg őt kegyesen, és támogassa. Ne legyünk a test szerint bölcsek (IKor 1,25) és okosak, hanem inkább egyszerűek, alázatosak és tiszták. Testünk szolgáljon önszégyenítésül és megvetésül, mert vétkünk miatt mindnyájan nyomorultak és romlottak, bűzhödtek és férgek vagyunk, amint az Úr mondja a próféta által: „Én pedig féreg vagyok és nem ember, emberek gyalázata és a nép megvetése’ (21. Zsolt. 7.). Sohase kívánkozzunk mások fölé, hanem legyünk szolgák és engedelmesek minden emberi teremtménynek az Istenért (1 Pt 2,13). S mindazok, akik így cselekszenek és mindvégig állhatatosak maradnak (Iz 11,2), megnyugszik rajtuk az Úr Lelke és bennük lakóhelyet készít és ott maradást (Jn 14,23) és fiai lesztek Atyátoknak, ki meny- nyekben vagyon (Mt 5,45), kinek cselekedeteit utánozzák és ők a mi Urunk Jézus Krisztus jegyesei, testvérei és anyái. Jegyesek akkor vagyunk, midőn az Atya akaratát cselekedjük, ki a mennyekben vagyon (Mt 12,50). Anyjává akkor válunk, midőn őt a szeretet, tiszta és őszinte lelkiismeret által szívünkben és testünkben hordjuk és őt a világra hozzuk, olyan szent tevékenység által, amelynek példa gyanánt kell mások előtt világítania. Ó, mily dicső, szent és nagy dolog, bírni az Atyát a mennyországban. Ó, mily szent, szép és szeretetre méltó, hogy Jegyesünk van az égben! Ó, mily szent és mily kedves, jóleső és alázatos, békességes és édes, szeretetre méltó és mindenek felett kívánatos, hogy oly testvérünk van, aki életét adta az ő juhaiért (Jn 10,15), és értünk az Atyához imádkozott, mondván: Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál. Atyám, akiket nekem adtál e világból, tieid voltak és nekem adtad őket. S az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik; és az igazságot megismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldöttéi engemet. Én őérettük könyörgök, nem a világért könyörgök; áldd meg és szenteld meg őket. És én őérettük szentelem magam, hogy ők meg legyenek szentelve, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk. Atyám, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban (Jn 17,6—24). S mivel annyit állott ki érettünk, és annyi jót szerzett nekünk és még szerez a jövőben, azért minden teremtmény, amely az égen és földön, a tengerben és az örvényekben van, dicsérje Istent, adjon neki dicséretet, dicsőséget, tiszteletet és áldást (Jel 5,13), mivel ő a mi erőnk és bátorságunk, aki egyedül jó (Lk 18,19), egyedül fölséges, egyedül mindenható és csodálatra méltó és egyedül szent, dicséretre méltó és áldott a végtelen örökkévalóságig, Amen. Mindazok pedig, akik nem tartanak bűnbánatot és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét, hanem vétket és bűnt cselekszenek és a gonosz kívánság, valamint a gonosz vágyakozások után járnak és nem tartják meg azt, amit megígértek, hanem testileg a világnak, az érzéki kívánságoknak, e világ gondjainak és aggságainak szolgálnak, elméjükben pedig az ördögnek engedelmeskednek, tőle megcsalatva, akinek ők fiai és kinek tettei cselekszik: az ilyenek vakok, akik az igaz világosságot (106. Zsolt. 27.), a mi Urunk, Jézus Krisztust nem látják. Ezeknek nincs lelki okosságuk, mert nincs velük az Isten Fia, aki az Atyának a bölcsessége; róluk van mondva: az ő bölcsességük elenyészett. Látják, elismerik és cselekszik a gonoszát és lelkűket tudatosan elvesztegetik. Lássátok vakok, kiket ellenségeitek rászedtek: tudniillik a test, a világ és az ördög, hogy mily kellemes a testnek bűnt cselekedni, de keserű Istennek szolgálni, mivel minden vétek és bűn az emberi szívből jő és keletkezik, amint az evangélium is mondja (Mt 15,19). Sem e világon, sem a más világon nincs semmi javatok. Azt hiszitek, hogy sokáig élvezitek e világ hiúságait, de csalatkoztok, mert eljő a nap és az óra, amelyre nem gondoltok, amelyet nem tudtok és nem ismertek. A test megbetegszik, a halál közeledik, eljönnek a rokonok és barátok s így szólnak: Rendezd el a dolgaidat. Felesége pedig és az ő fiai, rokonai és az ő barátai szinleg sírnak. S rájuk tekintve látja őket, amint sírnak, erre a gonosz indulattól meghatva és elgondolkozva önmagában mondja: íme, lelkemet, testemet és mindenemet kezeitekbe teszem le. Ez az ember valóban átkozott, mert lelkét, testét és mindenét ily kezekre bízva hagyja. Azért mondja az Úr a próféta által: Átkozott ember, ki emberben bízik (Jer 17,5). Tüstént papot hívnak; a pap kérdi tőle: Akarsz-e minden bűnödért bűnbánatot tartani? Ö feleli: Akarok. Hát eleget akarsz-e tenni tehetséged szerint az elkövetett hibákért és mindazokért, amikben az embereket megcsaltad és rászedted? Feleli: nem. S a pap mondja: Miért nem? Mert mindenemet rokonaim és barátaim kezébe tettem le. Majd elveszti lassan beszélőképességét és így múlik ki ama nyomorult, keserű halállal. De tudja meg mindenki, hogy bárhol és bárhogyan hal meg az ember nagy bűnben, 164
