Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A "gyógyító Jézus" - a mai terápia nézőpontjából
TÁVLATOK A „GYÓGYÍTÓ JÉZUS” — A MAI TERÁPIA NÉZŐPONTJÁBÓL A kegyelem fája és a természet fája Úgy összefonódtak testvéri csomókkal, Hogy mindkettő lélek, és mindkettő testi, Mindkettő hajótest, mindketten árbocok. Ch. Péguy: Kettős begyökerezettség Szabó F. ford. Jézus igehirdetése idején Izrael népe testileg-lelkileg nyomorúságos állapotban volt. Mindannyian „Isten uralmát" várták, ahol majd eltűnnek a betegségek és az egészség lesz úrrá, visszaemlékezve Jahve ígéretére: „Én, az Úr vagyok a te Orvosod!' (Kiv 15,26). Norbert Lohfink, a neves biblikus párhuzamot von a Jézusi kor és napjaink között (Ich bin Jahve, dein Arzt, — „Ich will euer Gott werden” Stuttgart, 1981. 11—73.). „A mi korunkban, a tudomány haladása mellett is egyre erősödik a betegség uralma. Még ahol gyógyítják a betegeket, ott is egyre újabb betegségek támadnak. A sok részeredmény mellett sem tudunk úrrá lenni az egészen .. ., ezért próbáljuk létrehozni Jézussal a lelkekben Isten országát, ahonnan egészség és öröm sugárzik” (i. pi. 73.). Nem könnyű áttekinteni a gyógyításnak egyre teljesebbé váló értelmét, sem pedig felvázolni a különböző szaktudományokkal, főleg pedig a lélektannal és vallással való kapcsolatait. A terápiát — a gyógyítást - nem a különböző irányzatok szerint tekintjük át, hanem abban az egységben, amit a pszichoszomatikus összefüggések kívánnak meg. Akár a testi, akár a lelki beteg gyógyításáról van szó, azt az egész ember ügyének tartjuk, még pedig olyanénak, aki előtt nem ismeretlen a hit és az Isten megtapasztalása. Három alapkérdésünk így kerül szoros összefüggésbe egymással^- v ^ — Mi a mai felfogás a betegségről és a gyógyításról? /rí*' — összehangolható-e a gyógyítás a vallással? — A keresztény megoldás középpontja: a „gyógyító Jézus". A mai felfogás a betegségről és a gyógyításról Nehéz betegség idején úgy érezzük, egész létünk veszélybe kerül, mivel megbomlik a sokféle tényezőből álló egyensúly, amit egész-ségnek nevezünk. A gyógyítás tehát az egész ember egyensúlyának a helyreállítását szolgálja. Minél inkább gyarapodnak ismereteink, annál világosabb, hogy nem éles határvonal, hanem finom átmenet van az egészség és a betegség között. A kettőt kölcsönös egyensúlyban tekintjük, de bármelyik könnyen eltolódhat az ellentétes irányba, és csak a szélső határhelyzetekben mondható ki: ki az egészséges és ki a beteg? Ha tehát csak a beteg részt gyógyítjuk és nem erősít jük az egészet, a gyógyulás késik vagy elmarad. Antonio MongiHo erkölcsteológus még további összefüggést is állapít meg: „A tudomá nyos terápia, az orvosba, a gyógymódba vetett emberi bizalom, valamint a vallásos rá hagyatkozás Istenre, kölcsönösen kiegészítik egymást és az egyensúlyt a javulás irányába tolják el. A súlyos szenvedést is reményben bizakodóvá és elviselhetővé tehetik. A gyó gyitás vitális jelenség, melynek tudományos, emberi és vallási jellegű összetevői együtte sen hatnak, bár minden tényezőnek elismerjük az öntörvényűségét' (Die Heilung, Con cilium, 1974/11. 621.). Mario Rossi orvos, pszichoanalitikus egy szemléletes képpel fejezi ki a fenti összefüg gést: „A gyógyulás olyan, mint valami híd, amely két oszlop között van kifeszítve egyik támasztéka az adottságokból, a másik pedig a lehetőségekből áll.’ (Was heisst heilen? Cone. 1974/11. 623.) - A belső adottságokon és a külső lehetősége ken „mindazokat a fizikai-lelki összetevőket értjük, amelyek az én-t egységben tartják Ezért a szervi betegséget is az egyén egész történetébe illesztve, mint annak egyik epi zódját fogjuk fel és fogadjuk el.” (Rossi i. m. 623.) — A gyógyulás sokszor egy változás felkínálkozásában rejlik, s az egyénen múlik, hogy miként értékeli helyzetét: „Saját adottságait felfoghatja úgy is, mint börtönt, de úgy is, mint ajándékot. A (külső) lehetőségeket
