Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: A szenvedés értelme

c) Ami pedig az ERKÖLCS világát illeti, a szenvedés ebben a tekintetben is termékenynek bizonyul, ha a benne rejlő lehetőségeket jól felhasználják. Karl Rahner erre utalva mondja: ,,Az embernek az a feladata, hogy... elfogadja és saját önmegvalósításának mozzanatává változtassa át."20 Mivel az erkölcsi élet leggyökeresebb problémája az önzés feloldása, a szenvedés ehhez is hatásos segítséget nyújthat a rátermett személynek (mert éppúgy önzővé is teheti az embert). Elég erre vonatkozóan Teilhard szavait idézni: „kiszakít egoizmusunkból." H. Vetter is sajátos értéket lát abban, hogy a szenvedés „az embert önző beszűkültségéből kiragadja" és elvezeti igazi önmagához.21 Jaspers reflexiói nyomán tudjuk, hogy a szenvedés „határhelyzet", amely döntés elé állítja az embert. „A szenvedés az emberi döntés jellemző területe — fogalmazza meg K. Rahner e szempontot. Az ember azzal, hogy éppen ebben a szituációban dönt Isten mellett, elesettségét a személyes döntés pozitív mozzanatává teszi."22

Kü’ön kell említeni azokat az értékeket, melyeket a betegségben megtapasztalt szenvedés nyújthat. Ennek még a testi egészség szempontjából is lehet pozitív hatása. Hiszen Kneip- pel (a híres kúra fűződik nevéhez) ma már elég sokan elmondhatják a paradox vallomást: egészségemet betegségemnek köszönhetem. Mert a betegség jelez valamit. Rádöbbent például arra, hogy bizonyos életmódot már nem folytathat az ember (vö. túlhajszolt munka, túl sok cigaretta és infarktus). A betegségben azonban sajátos lelki értékek lehetősége is rejlik. Bernhard Häring felhívja a figyelmet arra, hogy általa új megvilágításban láthatjuk életünket. Megtapasztaljuk, hogy mennyire rászorulunk mások segítségére, s hogy mennyire szükségünk van a kegyelemre. Benne tehát nem csupán elmélyültebb önismeretre és emberismeretre tehetünk szert — elsősorban kórházi környezetben —, hanem elmélyültebb Isten-ismeretre is. A betegségben így megtapasztalhatjuk az „üdvösség hívását”, hogy még jobban elmélyítsük Istenbe vetett bizalmunkat (radikales Vertrauen). A szenvedés iskolája alkalmas arra, hogy jobban megérezzük szenvedő embertársainkkal való összetartozásunkat, mely a belső érlelődést segítheti.23 A kórházban töltött idő egyeseknek alkalmat ad a halál közelségének, sőt közelükben fekvő embertásuknál esetleg bekövetkeztének megtapasztalására, ami a betegség próbáját tulajdonképpen spontán lelkigyakorlattá teheti. Ezért E. Ringel megvallja: „a betegség bizonyos értelemben kegyelem számomra, mivel személyiségem növekedését mozdítja elő."24 Nem egyszer előfordul, hogy valaki váratlanul kórházba kerül valamilyen betegséggel és könyvet kér, hogy tanulmányozhassa azt, hogy megismerje a saját betegségét. Vajon nem kellene jobban tanulmányozni azokat az emberi értékeket is, melyek a test gyógyulása mellett a lelki gyógyulást, tehát az ember teljes gyógyulását segítik? Häring méltán jegyzi meg: „A legnagyobb kudarc az, ha a beteg egyszerűen megtagadja, hogy betegségének értelmét keresse.”25 Ez a megállapítás annál inkább indokolt, mert egyetlen olyan szenvedés van, amely valóban tragikus: az értelmetlen szenvedés.

Van-e értelme a szenvedésnek? - vetettük föl a kérdést. S a válasz kutatásában rá kellett ébrednünk, hogy a szenvedés „értelme” félrevezető szó. Azt sejteti, mintha pontos magyarázatot volnánk képesek adni rá, mint a mennydörgés vagy a villámlás fizikai jelenségére. Ez azonban nem így van. A szenvedés „értelme" ugyanis nem választható el életünk egészének értelmétől.20 És nem választható el a hitünktől. A szenvedés titka végső fokon „Isten titka marad" — fogalmazza meg Otto Karrer. Ez azt jelenti, hogy Istenben kapja meg végső értelmét. Aki tehát Istenben nem hisz, a szenvedéssel sem tud mit kezdeni, eltekintve néhány humánus etikai megfontolástól. A szenvedés igazi értelme így hitünkben tárul föl, legalább alapvonalaiban. Ez azonban nem jelent mágikus gyógyítási módot. Karrer találóan fogalmaz: „A szenvedést a hit nem oldja föl és nem veszi el; de azt, ami negatív, ami életünk számára ellenséges benne, Istenben legyőzi."27

Jegyzetek: 1. Ezért a rossz, ill, a szenvedés problémája a keresztény apologetika visszatérő témája. - 2. Út az Omega felé, Bp. 1980. Szt. Istv. Társ. 359. — 3. Vö. Szolgálat, 1977/33. sz. 7. - 4. A parszizmus „rossz istene" Ahriman, aki e tan szerint a földi szenvedés ősprincípiuma. — 5. Diakonia 1978/4. sz. 219. Schmerz-Leid—Leiden. Zur Frage nach dem Sinn des Schmerzes. - 6. Die Gegenwärtigkeit des Mythos, München, 1974, 2. kiad. 114. - 7. Rahner—Vorgrimler: Teol. kisszótár, Bp. 1980. Szt. Istv. Társ. 675. — 8. Biblikus teol. szótár, Róma, 1974. 1192. - 9. De vérit. I. 2. S. Theol. I. 5,3. — 10. De nat. boni I. — 11. i. h. 359. - 12. Dosztojevszkijnél Karamazov Iván, Camusnál Rieux doktor nem tudja elfogadni azt a világot, melyben az ártatlanok, főként a gyermekek szenvednek. Camus furcsa logikája, belső ellentmondása, hogy aki teljes önrendelkezést követel az embernek a világban, an146