Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - KÖRKÉP - Rezek Román: "Leszállt a Tűz..." Gondolatok Teilhard igazságáért folytatott harcáról, születésének 100. évfordulójára
érdemelte”? - avagy sokkal inkább azért, hogy néhány szűklátókörű teológus végre már enyhíteni akart 20—30—40 éves dühén, és ezért erőszakolta ki a Teilhard elleni Figyelmeztetőt. S itt álljunk meg két szóra: — a Figyelmeztető száraz hangon mondja, hogy óvni kell főleg a fiatalok szellemét Teilhard „súlyos filozófiai és teológiai tévedései ellen”. A Figyelmeztetőt magyarázó szöveg — ugyanabban az Osservatore Romano-számban - igazában csak hét ilyen „súlyos tévedést” tud felsorolni, amelyekre a Teilhard-szövegeit ismerők részletes elemzéssel — és ha kell: Teilhard-t megfelelő mádon (de nem a Monitum módján!) érő kritikával válaszolnak: — a Monitum-ot összeállító teológus (P. Philippe de la Trinité azt állítja, hogy nem ő volt, — ami azért hihető el neki, mert ő legalább tíz nagy írásában vádolta Teilhard-t pan- teizmussal is, a Monitum pedig még ki sem ejti a panteizmus vádját Teilhard ellen), - „óvni” akarja a fiatalokat Teilhard „súlyos filozófiai és teológiai tévedései" ellen... De hát mi történik akkor, ha egy filozófia- vagy teológiatanár teljesen és alaposan ismeri Teilhard minden írását (azokat is, amelyeket — szép számmal — a Monitum után adtak ki!) — és a megfelelő kritika (mert ez nélkülözhetetlen!) után sem képes kimondani, hogy olyannyira súlyosak azok a bizonyos filozófiai és teológiai tévedések, hanem sokkal inkább egy bizonyos beállítottságú (s tegyük hozzá minden gúny nélkül: a nyolcvanadik-kilencvenedik éve felé közeledő), már igen „megállapodott koponyák” találmányai?... Csak az történhet, hogy a Teilhard-t alaposan ismerő tanár elsősorban úgy „óvja a növendékeit” (legyenek bár civilek vagy szeminaristák), hogy bemutatja nekik az egész történeti helyzetet és a teljes Teilhard-t! — Végül, de talán nem utoljára, még ha álmodozó vizionáriusnak képzelné is valaki Teilhard-t, ne felejtsen el egy-két tényt: 1. Teilhard élete utolsó éveiben is hangoztatta fiatalkori „álmát”: „Teljesen biztos vagyok szellemi látásmódom végső győzelmében" (lásd: Bizalmas leveleinek magyar fordítását, az idézett szövegrész dátuma: 1954. augusztus 3.). — Tegyük mellé ennek a „Tűz”-nek „tartalmi elemét” is: Teilhard ezt írta kicsivel a halála előtt (uo. 1955. január 2.): „...Csak a ,hiper-fizikákban’ lélegzem teli tüdővel, amelyek .lentről-fölfelé1, kifelé-vetítéssel haladnak előre, — vagy egyetemes törvények funkciójaként, — nem a Gondolat, hanem az Energetika (a L’Action feltételeinek) egyetemes törvényeivel”. — Aki nem érti még, hogy ez mit jelent, vagy aki elhibázottnak tart egy ilyen szellemi magatartást, annak Teilhard szelíden (ugyanott, a magyar fordításom 246. lapján) hozzáteszi: „De lehet, hogy az én hibám az, hogy így teszek...” 2. Ne felejtsük el, hogy a II. Vatikáni zsinatnak van egy Gaudium et Spes nevű - igenigen fontos! — szövege, amelynek jó részét a „Teilhard-on nevelkedett” teológusok Írták. (Itt már sírnivalóan szomorú tény, hogy az öreg Maritain gúnnyal azt állította, hogy „a zsinat összes szövegeinek egyetlen mondata, egyetlen szava, egyetlen szótaga, egyetlen betűje sem mutatja Teilhard szellemét".) 3. Talán nem annyira véletlen, hogy II. János Pál pápa első enciklikájának (Redemptor Hominis) első mondata mintha „Teilhard-ízű" volna: „Jézus Krisztus, az ember megváltója, a kozmosznak és a történelemnek központja" (vö. majd a Szennay András szerkesztésében megjelenő 1982-es Teológiai Évkönyvet). 4. Ide centenárium, oda centenárium, de azért mégis csak megtörtént az is, hogy II. János Pál pápa „sugallatára", „ajánlatára”, „parancsára" vagy éppen „diktálására” (???) 1981. május 12. dátummal (amely a pápa elleni merényletnek éppen a „vigiliája”) Agos- tino Casaroli kardinális aláírással az Osservatore Romano 1981. június 10-i számában megjelent egy kis szöveg, amely ezt mondja: „A nemzetközi tudományos közösség és — még átfogóbban — az egész szellemi világ P. Pierre Teilhard de Chardin születésének centenáriumát ünnepli. Kutatásainak bámulatos visszhangja s ezzel együtt személyiségének és eszmei gazdagságának kisugárzó hatása tartósan ráütötték bélyegüket korunkra. A természet mély értékének hatalmas költői intuiciója, a teremtés dinamizmusának mélyreható szemlélete, a világ alakulásának hatalmas víziója tagadhatatlan vallási buzgósággal társult benne. Állandóan kereste a párbeszédet kora tudományával; rendíthetetlen optimizmussal szemlélte a világ fejlődését: s ez is jelentős visszhangot adott intuícióinak, amelyeket költői szavak és képek varázslatával fejezett ki. Ez a szintézis teljesen a jövő felé fordul, gyakran lírai kifejezések köntösét ölti magára és az egyetemesnek szenvedélye fűti; a kétségektől gyötört embereknek ezért sikerült visszaadnia a reménység éltető ízét. De ugyanakkor az általa tárgyalt problémák bonyolultsága, valamint a felhasznált megközelítési utak változatossága föltétlenül olyan nehézségeket vetettek fel, amelyek — tudományos, filozófiai és teológiai síkon egyaránt — joggal megkövetelik e páratlan életmű kritikai és nyugodt tanulmányozását. 101
