Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - KÖRKÉP - Rezek Román: "Leszállt a Tűz..." Gondolatok Teilhard igazságáért folytatott harcáról, születésének 100. évfordulójára
resztény - és a barátai, mindmáig — hogyan s miért fogadták és ma is fogadják a rájuk szálló természetes szellemi Tüzet és — amint megérinti őket - miként ajánlják fel azonnal a valódi és egyetlen örök Tűznek, hogy Ö fogadja magába — azt, amit Ö adott... „Csakis az isteni Tüzért dolgozom” Hogy Az emberi jelenség megírásakor egészen rendkívüli szellemi tűz éltette Teilhard-t, és hogy ő ezt a természetes adományt teljesen az Isteni Tűz dicsőségére akarta érvényesíteni: ezt bőségesen mutatják akkori levelei. íme közülük egy-kettő: „1940. febr. 8. - Szépen haladok Az emberi jelenség megírásában; naponta egy vagy két lap a teljesítmény... Azt hiszem: még sosem dolgoztam ennyire egészen csakis Istenért. S nagyon bízom is, hogy ad fényt és erőt, hogy jól fejezzem be azt, amit csakis Őérette akarok világgá hirdetni" (Bizalmas levelek, Aubier-Montaigne, Paris, 1972. p. 329.). — „Folyton arra kell gondolnom, hogy a dolgok ritmusa és lassúsága éppen az egyik legjobban belénkható és .átölelő' formája annak az isteni befolyásnak, hogy csitítsuk magunkban a gyorsan beteljesülni akaró vágyunkat: már-már azt éreztem, hogy hamarosan befejezem Az emberi jelenség-et; s most látom, hogy még legalább öt-hat hónap kell hozzá" (uo.). Legfőbb vágya: „befogadni az Isteni Tüzet". „Minden erőmet és boldogságomat arra irányítom, hogy egyre jobban előrejussak a „könyv" (=Az emberi jelenség) megírásában... imádkozzon, hogy sikerüljön jól megtalálnom azokat a szavakat, amelyek kifejezik — és jól továbbítják is másoknak — látásomat és hitemet. Bizony áthat az a tudat, hogy nem is magamért írom ezt a könyvet, hanem azzal a heves vággyal, hogy egyre nagyobbnak mutassam be Krisztust, — mint hogy egyre nagyobbként mutatkozik is számunkra ... De milyen nehéz szövegbe rögzíteni egy eszménykép meglátását, — akármily világos legyen is ez a látomás ..." (Az emberi jelenség francia kiadásában, P. Wildiers Előszava után közölt fakszimile, dátum és címzett jelzése nélkül). „Bármennyire világos legyen is ez a látomás" — hangsúlyozza Teilhard. Mit akarhat ezzel mondani? Az 1938—1940-ben írt törzs-szövegéhez csatolt Figyelmeztetőben (Párizs, 1947 március!) meg is magyarázza (de anélkül, hogy szisztematikusan kifejtené legfőbb mondanivalóját, a hiperfizikátl): „Tudomány, Filozófia és Vallás... nem keverednek össze; és mindvégig csak különböző szögből és más-más síkon ostromolják a Valóságot. Lapozzanak föl önök bármilyen könyvet, melyet valamelyik kiváló modern tudós írt, Poincaré, Einstein, Jeans stb. Lehetetlen, hogy valaki a Világegyetemről általános tudományos értelmezést próbálna alkotni s máris ne keltené azt a látszatot, mintha végesvégig meg akarná magyarázni. De ha jobban megfigyelik, azonnal észreveszik, hogy ez a ,Hüper-fizika’ még nem Metafizika" (a magyar könyvkiadásom 14. lapjáról idéztem). S amikor az evolúcióval hozza szoros kapcsolatba ezt a hüperfizikát, máris azt kiáltja, mit a legutolsó írás végén is fog mondani: „Egy igazság - ha csak egyszer és csak egyetlen fejben villan is föl, - végül mindig meghódít minden emberi tudatot"... (A magyar könyvkiadásom 247. oldaláról idéztem). De amíg ide eljut Teilhard — és az emberiség?. .. Bizony addig még (amint éppen az imént idézett mondatában írja) .. .„lekókadhat fejünk és elfogyhat türelmünk”... Nos hát éppen ez volt Teilhard sorsa is. A második világháború alatt, már 1941 elején sikerült Rómába juttatnia Az emberi jelenség egyik kéziratát; hogy jezsuita elöljárói máris kezdjék el a recenzióját, a gépelt szöveg mellé csatolt egy fontos szöveget: „Elirányító és magyarázó szempontok azok részére, akik majd lesznek szívesek recenzió alá venni ezt a könyvet" (kiadatlan szöveg, Peking, 1941 február). Ez az Éclaircissements jól mutatja Teilhard eredeti szándékát, melyet az 1947-es Figyelmeztetője (föntebb idéztünk belőle), az 1948-ban be- toldott összefoglaló vagy Utószó: Az emberi jelenség c. könyv lényege és a Rosszról írt — szintén 1948-as — Függeléke egyre jobban tisztáz és meghatároz. (Restellem, de szakemberek részére ismét arra kell hivatkoznom, hogy ezt a lényegbevágó kérdést az egyik — ötkötetes — munkám részletesen tisztázza: Teilhard hi perfizikája, 1974.) Egyelőre hűen idézzük a jezsuita cenzorok részére írt „elirányító és magyarázó szempontokat" (Éclaircissements), de máris tegyük hozzá néhány szóval, hogy Teilhard miként küzd „az Igazságért" és hogyan akarja „menteni a reászállott Tüzet”: — „1. Amint az Előszóban meg is magyarázom: ez a munka nem vallási és nem is filozófiai könyv. Szoros értelemben (rigoureusemént) véve úgy írtam, mint geológiai vagy paleontológiái memoárt (franciául: mémoire: emlékiratot, tanulmányt) és ezért — elgondolásom szerint - a Tudomány részére szánt tudományos hozzájárulást jelent (une contribution scientifique): igyekeztem jobb rendbe állítani a Világra vonatkozó fizikai ismereteinket — éppen azáltal, hogy az Ember számára végesvégig összefüggő helyet (une place cohérente jusqu'au bout) biztosítottam a Biológiában”. 96
